Klímacsúcs szerény eredményekkel

„A tudomásul vétel gyakorlatilag azt jelenti, hogy az államok szabadon eldönthetik, hogy aláírják-e az egyezményt” – magyarázta Yvo de Boer, az ENSZ klímaügyi főfelelőse. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár azt emelte ki, hogy a zárónyilatkozat tudomásul vétele is elegendő ahhoz, hogy azonnali gyakorlati hatása legyen. Ezt a nézetet szakértők is osztották.

Célok és határidők

A Koppenhágai Egyezmény konkrét összeget irányoz elő a fejlődő országoknak nyújtandó rövid távú – 2010 és 2012 közötti –, valamint hosszú távú – 2020 utáni – klímavédelmi támogatásra vonatkozóan. A fejlett országok előbbire három év alatt öszszesen 30 milliárd dollárt, utóbbira évente 100 milliárd dollárt szánnának. A záródokumentumban szerepel a globális felmelegedés 2 Celsius- fokban való maximálásának célkitűzése is.

Az egyezmény legfőbb hiányossága azonban, hogy nem tartalmaz számszerű kibocsátáscsökkentési célokat. Az egyezményt aláírók ugyanakkor a szöveg szerint kötelezettséget vállalnak arra, hogy 2010. január 31-éig meghatározzák ezeket a célokat, s hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalások teljesítését és az iparosodott államok támogatásainak felhasználását átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszik.

Akadékoskodó államok

A záródokumentum szövegéről péntek késő este jutott egyezségre az amerikai, a brazil és a dél-afrikai elnök, valamint a kínai és az indiai miniszterelnök. Később az Európai Unió, Japán és az Afrikai Unió is támogatta a tervezetet. A széles körű konszenzus ellenére egyes államok, többek között Venezuela, Bolívia, Nicaragua, Kuba, Szudán és Tuvalu tiltakozása miatt a maratoni, csaknem káoszba fulladó plenáris ülésen azonban szombat reggelre sem sikerült elérni a zárónyilatkozat elfogadásához szükséges egyhangú döntést.

Az említett latin-amerikai országok azért blokkolták a döntést, mert – mint fogalmaztak – az ENSZ-tagállamoknak „fentről diktálták” a zárt ajtók mögött kidolgozott megállapodást. Tuvalu vezetésével több szigetállam azt kifogásolta, hogy a szöveg az általuk elvárt 1,5 Celsius-fok helyett 2 fokban maximálja a globális felmelegedés mértékét.

Újabb ülésfelfüggesztés

Miután világossá vált, hogy a tárgyalások ismét zátonyra futottak, Lars Lokke Rasmussen dán miniszterelnök, a konferencia elnöke szombat reggel felfüggesztette a plenáris ülést. Több órán át tartó háttéregyeztetések következtek, amelyek eredményeképpen a fél 11 körül újra összeülő plenáris ülés 193 tárgyalódelegációja úgy döntött, hogy a zárónyilatkozat elfogadása helyett annak „tudomásul vételével” zárják le az ENSZ történetének legnagyobb szabású klímavédelmi konferenciáját. Az ENSZ vezető tisztségviselői hangsúlyozták, hogy a Koppenhágai Egyezmény alapján folytatódhat a munka, és a következő, 2010-es mexikóvárosi klímakonferencián megalkothatják az éghajlatvédelmi harcot szabályozó, kötelező jogi érvénnyel bíró szerződést.

A kérdések megmaradtak

A szakemberek eközben úgy ítélik meg, hogy legkorábban 2010 végére készülhet el az új nemzetközi éghajlatvédelmi egyezmény, amelynek megalkotására Koppenhágában öszszegyűlt 193 delegáció, közel 2 ezer küldött és 120 állam- és kormányfő. A fő kérdés éppen ezért a szakértők meglátása szerint Koppenhága előtt is az volt, és Koppenhága után is az maradt, hogy miként folytatódjon a klímaváltozás elleni küzdelem 2012 után, amikor lejár a kérdést szabályozó egyetlen nemzetközi szerződés, a Kiotói Jegyzőkönyv.

Borúlátó ENSZ-jelentés

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) legutóbbi jelentése minden korábbinál határozottabban állította, hogy az emberi tevékenység felelős az egyre gyorsuló általános felmelegedésért. A testület szerint a hatékony fellépés elmaradása esetén a folyamat megállíthatatlanná válik, és mérhetetlen szenvedést okoz világszerte.

Az emberi tevékenység főként a légkörbe juttatott különböző gázok révén idéz elő változást. A legfontosabb ezek közül a szén-dioxid és a kialakult rend szerint a többi káros gáz hatását is szén-dioxidban fejezik ki bizonyos számítások alapján, amelyek során megállapítják, hogy például egységnyi metán hatása mekkora mennyiségű szén-dioxid hatásának felel meg.

Az ENSZ szervezésében zajló klímakonferenciák központi témája így a szén-dioxidban számolt károsanyag-kibocsátás csökkentése. A Kiotói Jegyzőkönyv lejárta utáni időkről 2007-ben kezdődött el a közös gondolkodás; a Bali-szigetén rendezett 13. ENSZ klímakonferencián elfogadták az úgynevezett Bali Útitervet, amely előírta, hogy a következő két évben új egyezményt kell alkotni.

Az ENSZ az idén több úgynevezett előkonferenciát szervezett. A menetrend szerint ezeken a tanácskozáson kellett volna előkészíteni és megszövegezni az egyezményt, hogy a koppenhágai csúcson az állam- és kormányfők már egy kész tervezetről tárgyalhassanak. A várt áttörést azonban az utolsó, november elején zárult barcelonai tárgyalássorozat sem hozta meg, főként a fejlődő országok és az iparosodott államok közötti nézeteltérések miatt.

Ahogy közeledett a koppenhágai csúcsértekezlet, egyre több szakértő és döntéshozó vélte úgy, hogy a dán fővárosban jogi kötelezettségekkel járó szerződés helyett egy politikai jellegű megállapodást kötnek majd, amely a további tárgyalások alapja lehet. Végül így is történt; a Koppenhágai Egyezmény címet viselő záródokumentum a legkisebb közös nevező elve alapján készült, de még így sem sikerült az ENSZ szabályainak megfelelő egyhangú döntéssel elfogadni. Yvo de Boer, a világszervezet klímavédelmi főfelelőse szerint azonban a csaknem kéthetes tanácskozás „hatalmas energiát szabadított fel”, amely 2010 novemberében, Mexikóvárosban, a következő – sorrendben a 16. – ENSZ klímakonferencián egy új nemzetközi szerződésben ölthet testet.

Greenpace: elszalasztott lehetőség

A Greenpeace elszalasztott lehetőségnek nevezte a koppenhágai klímacsúcsot, és elítélte „a leggazdagabb és legbefolyásosabb országok vezetőit” az ott elfogadott megállapodás miatt. Közleményük szerint Kuni Naidoora, a Greenpeace International vezérigazgatója kifejtette: „ahelyett, hogy együttes erővel biztosítanánk emberek millióinak jövőjét egy élhető bolygón, azáltal hogy létrehozunk egy történelmi megállapodást klímánk védelme érdekében, a világ legbefolyásosabb vezetői most elárulták a jelen és a jövő nemzedékeit.”

A WWF is elégedetlen

A Természetvédelmi Világalap (WWF) elégedetlen a koppenhágai klímacsúcson elért eredménnyel, mert a megfogalmazott Koppenhágai Egyezmény nem igazságos, nem ambiciózus és jogilag sem kötelező erejű. A tárgyalásokat Koppenhágából követő Benkő Dániel, a WWF Magyarország éghajlatváltozás-programjának munkatársa tegnap úgy vélekedett, „az éghajlatváltozás nem fogja megvárni, amíg a világ vezetőinek sikerül megegyezniük a klímavédelemről”.

Szerinte a mostani megállapodással – amelyet még az aláírók is csak átmenetinek szánnak – nincs garancia a 2 Celsius-fokot meghaladó felmelegedés elkerülésére. Mint kifejtette, az igazságosság azért csorbul az egyezményben, mert a fejlett országok vállalásai nem tükrözik azt a felelősséget, amely a helyzet kialakulásában őket terheli. A szakember pozitívumként értékelte ugyanakkor, hogy a konferencián sikerült egyezségre jutni a fejlődő országoknak nyújtott rövid és hosszú távú klímavédelmi támogatás összegéről. Azt is előremutatónak értékelte, hogy egyre több ország, többek közt az Egyesült Államok, India és Kína is jelezte: kész részt vállalni a globális klímavédelmi küzdelemben.