Kitartó „kincsvadászat”

A Román Nemzeti Bank (BNR) elnöke emlékeztetett mandátuma 1990 szeptemberében történt átvételekor elődjének, Decebal Udreának tett fogadalmára, miszerint mindent elkövet a nemzeti vagyon visszaszerzése érdekében.

„A Moszkvába került kincstárról szóló eredeti dokumentumokat a román jegybanki kormányzók 1922 óta kézről kézre adják egymásnak, akár egy talizmánt vagy hivatali esküt. Nem véletlen: kilencven tonna, 3,2 milliárd euró értékű aranyról van szó, amelyről Románia nem mondhat le\" – szögezte le Isărescu egy bukaresti konfrencián, emlékeztetve, hogy a román állam 1947-ben visszaszolgáltatta a lengyel jegybank vagyonát.

Pedig Moszkva az elmúlt években többször értésre adta: Bukarest jobban tenné, ha belenyugodna, hogy sohasem kapja vissza mesés kincstárát. Kategorikus visszautasításban legutóbb tavaly volt része a román diplomáciának, amikor az Oroszországról szóló jelentés vitáján Bukarest módosító javaslatot terjesztett az Európa Tanács parlamenti közgyűlése elé, kezdeményezve: a testület szólítsa fel Moszkvát a Romániából 1916-ban kimenekített vagyon visszaszolgáltatására. A strasbourgi közgyűlés ugyan nem fogadta el a kezdeményezést, felkérte azonban Oroszországot, létesítsen érdemi párbeszédet a román féllel a kulturális javak visszajuttatásáról. Konkrét utasítás híján azonban Moszkva hallani sem akar a Bukarest által „lopott holmiként\" emlegetett vagyon felemlegetéséről. Amikor Titus Corlăţean külügyminiszter néhány hónappal ezelőtt bejelentette, Bukarest sohasem fog lemondani vagyonáról, Alekszandr Lukasevics, a moszkvai külügyi tárca szóvivője úgy reagált: Oroszország lezártnak tekinti az ügyet, és jó lenne, ha Románia „nem hánytorgatná fel a múltat\".

Az első világháborúban az Antant oldalán harcoló Románia 1916-ban biztonsági okokból döntött nemzeti vagyonának a cári Oroszországba menekítéséről, amikor a Központi Hatalmak elfoglalták területe jelentős részét. A székhelyét Bukarestből Jászvásárra átköltöztető liberális Brătianu-kormány akkoriban az állam, a román Hohenzollern-uralkodóház és a nemzeti bank teljes kincstárát átadta megőrzés végett Moszkvának. A két vonatszállítmánnyal – 1916 decemberében és 1917 júliusában –, öszszesen negyvenegy vagonnal elszállított kincstár oroszlánrészét a jegybank, magánpénzintézetek és -társaságok, valamint magánszemélyek 93,4 tonnás, javarészt arany pénzérmékből és -rudakból álló készlete alkotta. Ezen túlmenően bevagonírozták a királyi család ékszereit, értékes festményeket, műtárgyakat, állampapírokat, ritka könyveket és egyházi dokumentumokat is. A vagyon sorsát a nagy októberi szocialista forradalom pecsételte meg. A bolsevik petrográdi kormányt rendkívül felbőszítette, hogy 1918-ban a román hadsereg annektálta Besszarábiát, emiatt megszakította diplomáciai kapcsolatait Bukaresttel, és lefoglalta a román állami kincstárat.
Moszkva az idők folyamán kétszer – 1935-ben és 1956-ban – mutatott hajlandóságot a román kincsek részleges visszajuttatására. Mindkét alkalommal mindössze állampapírok, kötvények, levéltári és egyházi dokumentumok, kevés arany pénzérme, továbbá festmények és műtárgyak kerültek vissza Bukarestbe. A kommunizmus idején fel sem merült a közel száz tonna aranykincs témája, a \'89-es rendszerváltás után pedig alakult ugyan egy román és orosz történészekből álló vegyes bizottság, a testület azonban csak egyszer ülésezett, és semmiféle következtetésre nem jutott.