Két éve tart minket vírushullámvasúton a járvány – A pandémia alapjaiban változtatta meg mindennapjainkat

elsősorban annak nyugati részéhez, ahol  kutyákat és tobzoskákat tartottak ketrecben. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) feltételezése szerint a vírus a denevértől egy közvetítő állaton keresztül került át az emberre.

Társadalmi feszültségek,
gyenge kohézió

„Az elmúlt két évre leginkább az volt jellemző, hogy a társadalomnak, a gazdasági szférának, a döntéshozóknak és az embereknek egyenként folyamatosan kellett alkalmazkodniuk a járvány miatt megváltozott helyzethez” – vont mérleget megkeresésünkre Lorenzovici László, aki orvosként, közgazdászként, vállalkozóként, egyetemi oktatóként is elemezte a pandémia által meghatározott elmúlt két esztendőt. Hangsúlyozta:

„Éppen ezért sokszor úgy tűnt, káosz van, utólag visszanézve is egymásnak ellentmondó döntések születtek, ezek egy része nevetséges, de egyúttal siralmas is” – véli a szakember, aki szerint az alkalmazkodás világszerte nehezen ment, de Romániában még inkább, ami egyértelműen megviselte az egész társadalmat.

A magánszféra húzta a rövidebbet, az állami szektor nem csökkentette a költségeit. Az államadósságot a meggyengült magánszférával próbálják megfizettetni, a vita most is új adók bevezetéséről, adóemelésről szól. Ez nem szolidaritás, az új kormány a beharangozott döntései egy részével csak súlyosbítja a társadalmi feszültségeket” – húzta alá az elemző.

Arra is kitért, hogy a világpiacot elhalmozták olcsó vagy ingyenhitellel, ám a „fagyi visszanyal”, hiszen ez inflációt generált, ami szintén a vállalkozókat és az alkalmazottaikat sújtja elsősorban.

„A társadalmi feszültség további növekedésére számítok” – mondta Lorenzovici László. A járványhelyzetben ugyanakkor szerinte arra is fény derült, hogy az erdélyi magyar közösségben nagyon gyenge a társadalmi kohézió, a mobilizálódás, az hogy „húzzuk együtt a szekeret, csökkentsük közösen a járvány hatásait”. „Gyakran az volt az érzésem, nem is akarjuk, hogy jó legyen. Nem gondoljuk végig, milyen hatásai vannak a döntéseinknek.

– hangsúlyozta az elemző.

Áldozatok: az egészségügy
és az oktatás

Lorenzovici László beszélt ugyanakkor arról is, hogy az elmúlt két évben a romániai egészségügy többet költ, és kevesebb beteget lát el, tehát a hatékonysága csökkent. Meglátása szerint az egészségügyi döntéshozók világszerte nem tudták megfelelően kezelni a helyzetet, a rendszer egynegyede túlterhelt volt, de voltak olyan részei is, ahol alig volt munka, és feltétel nélkül fizették azokat az alkalmazottakat is, akik nagyon keveset vagy szinte semmit nem dolgoztak. A rendszeren belül látták, hogy ugyanazért a pénzért egyesek nagyon sokat, mások keveset dolgoznak, sok országban ez oda vezetett, hogy a túlterheltek „bedobták a törülközőt”.

A kamaszok, a fiatalok figyelmét online sok minden eltereli a tanulásról, a tanár látóköre szűkebb, nem érzékeli pontosan a visszajelzéseket, ez az eredményeken is meglátszik. „A mostani diákjaimnak voltak a leggyengébb eredményei, holott ugyanolyan képességűek, mint a korábbi évfolyamok. Nem tudtunk olyan ütemben haladni, annyi gyakorlatot végezni” – mondta az egyetemi oktató. Elkeserítőnek tartja ugyanakkor, hogy velünk él a csalás kultúrája, a diákok 80–90 százaléka csalni próbál, ezt természetesnek tartják, online pedig szinte lehetetlen kivédeni.

– szögezte le Lorenzovici László, aki a szülők egy részének a hozzáállását is megdöbbentőnek tartja. „Az, hogy elutasították a PCR-tesztet, az oltást, nem segített, hogy minél hamarabb elkezdődhessen személyes jelenléttel a tanítás” – emelte ki.

Lorenzovici László pozitívumként említette, hogy leomlottak a távmunkával kapcsolatos mentális korlátok, sokkal több találkozót, üzleti megbeszélését, képzést, prezentációt tartunk online, de az is egyértelmű, hogy az élő kapcsolat ezzel csak részben helyettesíthető, és leginkább ott, ahol már korábban kialakult egy jól bejáratott kommunikációs csatorna.

Csapongó gazdaság

„Az elmúlt két év leginkább egy száguldó hullámvasútra emlékeztetett, és ez jellemző volt a gazdaság alakulására is” – foglalta össze megkeresésünkre Nagy Bálint Zsolt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának oktatója, a COVID–19: Romanian Economic Impact Monitor című kutatási projekt tagja. Az egyetemi docens felidézte, a világjárvány első drasztikus hatása a gazdaságra nagy összeomlást jelentett az elmúlt év első negyedeiben. Utólag visszatekintve elmondható, hogy

ahhoz ennél több időnek kell még eltelnie. Néhány elem már most kezd ugyan kirajzolódni, például az ellátási láncok átszerveződése, zavara, a konténerhiány Kínában, ám a szakértők inkább arra hajlanak, hogy ezek átmeneti átalakulások, nem valószínű, hogy hosszú távon megmaradnak. A gazdaság és a munkavégzés áttevődött online térbe, a kutatócsoport épp a napokban fejezett be egy tanulmányt arról, hogy az online kereskedelem megnövekedett, és úgy tűnik, tartósan így marad.

„Erre nem számítottak a közgazdászok, hiszen a recept most is ugyanaz, mint a tíz évvel ezelőtti nagy válság idején: ingyenpénzzel kell elönteni a gazdaságot, hogy pörögjenek a motorok. Az előző válságkor ezt sikerült úgy meglépni, hogy sem 2009-ben, sem 2010-ben vagy 2011-ben nem alakult ki ennek következtében számottevő infláció. Most viszont úgy tűnik, túlméretezett volt az ingyenpénz, mert a világon mindenhol erős az inflációs nyomás” – fejtette ki Nagy Bálint Zsolt. Viszont – tette hozzá – erről az Európai Központi Bank elemzői még mindig úgy vélekednek, hogy átmeneti jelenség, és a pénzintézet még mindig nem hajlandó kamatot emelni.

– mutatott rá felvetésünkre a szakértő. Mint magyarázta, a mostani gazdasági növekedést hozzá kell adni a pandémia előttihez, ez még ugyanaz a ciklus, és kiderül, mikor lesz ebből konjunktúraváltozás, a növekedésből visszaesés. „Nem számítok arra, hogy nagy összeomlások lesznek a következő időkben csak amiatt, hogy nagyon magasan vannak az árfolyamok, de ezt sem lehet kizárni. Tény, hogy a bankrendszer és a pénzügyi rendszer sokkal egészségesebb állapotban volt, mint ezelőtt tizenkét évvel, tehát sokkal könnyebb volt ilyen szempontból átvészelni a vírus gazdasági hatásait” – összegezte Nagy Bálint Zsolt.

Az oltás a megoldás

„Járványtani szempontból az a lényeg, hogy még mindig forgalomban van egy olyan vírustörzs, amely két évvel ezelőttig nem fertőzte meg az embert” – jelentette ki kérdésünkre Sántha Ferenc epidemiológus. Hangsúlyozta:

A légúti fertőzés ugyanis könnyen terjed, a vírust beszívjuk a levegővel, tehát nehéz másként megállítani.

„Az oltás a bevált módszer, ezzel szüntettük meg a fekete himlőt, a gyerekparalízist, és ezzel lehet mérsékelni a koronavírus terjedését is. Ez egy kiszámíthatatlan, rossz betegség, okunk van rá, hogy megszüntessük” – húzta alá a járványtani szakember. Példaként említette, hogy

Ugyanakkor kiszámíthatatlan, kire miként hat, az is előfordul, hogy idős, krónikus betegségben szenvedők könnyen átvészelik, míg a fiatal, egészséges embereknél súlyos szövődményeket okoz, visszamaradó légzési problémákat, fejfájást, fülzúgást.

„Nem bonyolult a döntés, annyit kell megfontolni, hogy a vírust vagy az oltást választjuk. Tudni kell, hogy a vírus sokkal veszélyesebb. Akinek szerencséje van, könnyen átesik a fertőzésen, de nem lehet tudni, ki hogyan reagál”

– hangsúlyozta az epidemiológus, aki szerint „szomorú, hogy az egészségpolitikák gyakorlatba ültetését azok akadályozzák, akik nem hisznek semmiben, nem bíznak a döntéshozókban, az egészségügyben és egymásban sem”.