Elsüllyeszthetetlen a pénznyelő tarnicai óriásberuházás: vízerőművet akar az új miniszter

– közölte a napokban Facebook-oldalán a június 15-én kinevezett, azt megelőzően kutatásért, innovációért és digitalizálásért felelős miniszterként tevékenykedő energetikai tárcavezető.

Sebastian Burduja bejegyzésében elmagyarázta: két tóról lenne szó, „egyik fent, a másik lent”. Amikor az országos hálózatban túlteng a villamos energia, a vizet a felső tározóba szivattyúzzák (éjszaka, alacsony energiaárak közepette), amikor pedig hiány van (csúcsidőben), beindítják a turbinákat, a fentről lezúduló víz pedig (drága) áramot termel. „Természetes akkumulátor” – írta a miniszter. Aki szerint itt az idő, hiszen pontosan ilyen projektre van szüksége Romániának: zöldenergia, stratégiai befektetés, rendszerkiegyenlítés.

Burduja a cél elérése érdekében már többtucat szakemberrel egyeztetett kinevezése óta, a tárgyalások eredményeképpen pedig a „tettek mezejére” lépett: hivatalos formában kiközölték a felhívást, mely révén egyeztetni kívánnak a piaci szereplőkkel a legjobb megvalósítási lehetőségekről, augusztus 8-ig várják az előzetes ötleteket. Elmondása szerint a vízerőmű legtöbb 1000 MW teljesítményű lehetne (négy különálló egységgel, egyenként 250 megawattóra teljesítményű turbinával, ahogyan a korábbi tervekben is szerepelt), és ő is egymilliárd eurós összköltséget saccolt. Hétfőn pedig már arról beszélt: reményeik szerint egy éven belül meglesz a vízerőmű konkrét terve.

– fogalmazott az energiaügyi miniszter. A kritikusok szerint éppen ezzel van a legnagyobb baj: az elmúlt évtizedekben többmillió eurót költöttek megvalósíthatósági tanulmányokra, hogy utóbbiak csak a fiókokban porosodjanak, miközben egyesek komoly összegekkel gazdagodtak. A Burduja által említett többtucat szakember között minden bizonnyal nem kapott helyet elődje, Virgil Popescu sem, aki 2020-ban, energiaügyi miniszterként a projekt elvetése mellett érvelt.

„Egy 1000 MW-os szivattyús-tározós mamut vízerőmű megépítése gazdaságilag nem éri meg. Ha regionális szerepet kapna, Magyarország és Szerbia is használná, akkor igen. De ha Magyarország atomerőművet építenek, nekik nincs szükségük erre. Így gazdaságilag nincs megalapozva a tarnicai erőmű megépítése” – nyilatkozta akkor Virgil Popescu.

Ettől függetlenül a vízerőmű – melynek megvalósításáért 2015-ben már versenytárgyalást is kiírtak, de a kínai jelentkezők minden bizonnyal „nem tetszettek”, ezért nem hirdettek győztest – 2021-ben a hírek szerint négy dél-koreai nagyvállalat (köztük a Hyundai) érdeklődését is felkeltette, tavaly pedig éppen a Transelectrica állami energiavállalat képviselői kezdtek a projekt szükségessége mellett érvelni.

Mint ismeretes, a Kolozs megyei Roska, Havasnagyfalu és Gyalu határában, mintegy 215 hektáron elterülő Tarnica vízgyűjtő nevét a román tarniță szóról kapta, mely (hegy)nyerget jelent. A tó mintegy nyolc kilométer hosszú, legnagyobb mélysége 70 méter, a Meleg-Szamos táplálja. „Létét” egy 97 méter magas, felső részén 232 méter hosszú gátnak köszönheti, melynek építését 1974-ben fejezték be. A víztározó létrehozásának egyik célja a villamosenergia-termelés volt, kisebb vízerőművek jelenleg is működnek. A tó számos települést lát el ivóvízzel, köztük Kolozsvárt is, ugyanakkor a víztározó és az azt övező gyönyörű táj turisztikai célpontként is szolgál.