Bankpiac: kell-e az állami beavatkozás?

A közép-európai országok kormányai nem kivételeztek saját bankjaikkal, pedig a válság miatt számos, korábban elfogadottnak tekintett magatartási szabály alól ki lehetett bújni – derül ki a Scale Consulting elemzéséből, amelyben a tanácsadó cég a pénzügyi és banki válság kezelésének régiós gyakorlatát elemzi. Belgiumban, Hollandiában, Németországban vagy éppen Nagy-Britanniában rendre előfordultak jelentős állami beavatkozással járó bankmentő akciók.

„Csakis a jövő döntheti majd el, hogy a nem beavatkozással a közép-európai országok egyedülálló alkalmat mulasztottak-e el, és ezzel felelőtlenek voltak, vagy éppen így védték megfelelő módon az adófizetők érdekeit” – idézi az elemzést ismertető sajtóközlemény Bernáth Tamást, a Scale Consulting ügyvezető partnerét. A közép-európai régió országainak bankszektorában jellemzően nagy nemzetközi pénzintézetek uralják az egyes nemzeti piacokat. Ugyanakkor mindenhol akadnak hazai kézben lévő jelentős és kisebb bankok is, akár állami résztulajdonban, akár teljesen magánkézben.

A közelmúlt pénzügyi válsága idején különösen élesen vetődött fel a kérdés: vajon mit tesznek, mit tehetnek az egyes államok hazai bankjaik érdekében. Az Európai Unió ugyanis szigorúan szabályozza a piactorzító állami beavatkozások lehetőségét, és árgus szemmel figyeli az esetleges jogsértéseket. Másfelől, rendkívüli időkben rendkívüli intézkedések születhetnek. Nyugat-Európában így került sor például a belga Fortis állami megsegítésére, a német WestLB feltőkésítésére vagy a brit Royal Bank of Scotland „államosítására”.

Közép-Kelet-Európában a tanulmány szerint sokszínű a kép, a régió viszonylag kicsiny és kevéssé tehetős országai egyáltalán nem siettek egységesen a hazai bankok megsegítésére. Lengyelországban, a régió legnépesebb országában a többségi állami tulajdonban álló PKO PB semmilyen közvetlen támogatást nem kapott, bár a szektor egészét megsegítette a Nemzeti Bank, például banki kötvények nyíltpiaci felvásárlásával.

Romániában viszont a kormány félmilliárd euróval megemelte a tisztán állami tulajdonban lévő CEC Bank alaptőkéjét, miközben egyértelműen a bank feladatául szabta, hogy olcsó hitelekkel segítse a kis- és középvállalkozások talpon maradását.

A szintén hazai, de majdnem teljesen magánkézben lévő Transilvania Bank, az ország negyedik legnagyobb pénzintézete ugyanakkor semmilyen előnyt nem kovácsolhatott kivételes helyzetéből, sőt hátrányba került a nagy, „otthonról” frissen feltőkésített bankcsoportokkal – például Erste, Société Générale, Unicredit – szemben.

Magyarországon az OTP és az FHB számít jelentős hazai szereplőnek, míg a takarékszövetkezetek részben széttagoltságuk miatt, részben átlagnál jóval erősebb forrásellátottságuk miatt nem igazán kerültek szóba mentőakciók célpontjaként.