A Székelyföld fejlesztési stratégiáiról is szó esett a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban

Ezt megelőzően mutatták be az EMNT által kidolgozott Mikó Imre Terv vitairatát, amely egyszerre próbál megoldást találni a Székelyföld, a Partium és Belső-Erdély gazdasági fejlődésére. Mint kiderült, a magyarországi Új Széchenyi Terv mintájára kidolgozott program kezdeményezői tudatában vannak annak, hogy tervük csak abban az esetben vihető sikerre, ha mögötte egyrészt megteremthető a romániai magyar nemzeti közösség lehető legteljesebb szakmai és politikai összefogása, másrészt sikerül azt elfogadtatni a többségi román társadalom képviselőivel is. Éppen ezért az EMNT a közeljövőben minél szélesebb körben kívánja népszerűsíteni a projektet, a továbbtervezést és a Mikó Imre Terv véglegesítését pedig az erdélyi polgárok, fiatalok, értelmiségiek, a tudományos és a gazdasági élet szereplői, a civil és a szakmai szervezetek, illetve a fejlesztések érintettjeivel és érdekeltjeivel együtt kívánja lefolyatatni.

Lesz-e támogatás?

Hogy mennyire sikerül felzárkóztatni a romániai magyarság képviselőit a terv mögé, az a jövőben derül csak ki. A Székelyföld fejlesztéséről szóló panelben ugyan Borboly Csaba, a Hargita megyei és Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke egyaránt utalt a Mikó-tervre, azonban nem biztosították támogatásukról a mellettük ülő Papp Elődöt, az EMNT székelyföldi régióelnökét. Tamás Sándor jónak nevezte az elképzelést, de leszögezte, a projekt gyakorlatba ültetését az önkormányzatok nélkül lehetetlenség megvalósítani, a terv „az önkormányzatok nélkül csak üres malaszt” marad. Ennél jóval keményebben fogalmazott Borboly Csaba. „A füzetke (utalt a Mikó-terv vitairatára – szerk. megj.) társadalmi háttér nélküli. Olyan, mint a lándzsahegy, amivel magában nem sokra megyünk, hiába dobjuk el” – fejtette ki.

Papp Előd az elhangzott bírálatokra adott válaszában leszögezte: „kooperációra vagyunk ítélve, még ha ma csipkelődést kaptunk is a Mikó-terv kapcsán”. Hozzátette: a most bemutatott program csak egy vitairat, s amint abból is kiderül, ez egyben egy felkérés az együttműködésre. „Azért volt szükség erre a tervre, mivel – mint az előttem szólok is hangsúlyozták – kellett egy jövőkép. Mi ajánlunk egy jövőképet. A kelet Svájca a mi célkitűzésünk” – hangsúlyozta Papp. Hozzátette: nagyon fontos a cél elérése érdekében, hogy a Székelyföld megszerezze az altalajkincsei – elsősorban ásványvízforrásai – feletti tulajdonjogot, hiszen ezen a téren a térség hatalmas potenciállal bír.

A Mikó-tervet megemlítette egyébként szombati beszédében Orbán Viktor miniszterelnök is, aki a Széchenyi-terv erdélyi megfelelőjének nevezte azt. Mint hangsúlyozta, ez is egyre része a nemzet összenövésének, ez jeleníti meg a nemzet összenövésének gazdasági szektorát.

Konkurencia és együttműködés

A Székelyföld fejlesztéséről szóló beszélgetésben a létező és kidolgozásra váró cselekvési tervekről, illetve a már elért megvalósításokról egyaránt szó esett. Felvezetőjében Kolumbán Gábor székelyudvarhelyi egyetemi tanár, a Hargita megyei közgyűlés korábbi elnöke három téma – a természeti adottságok kiaknázása, az autonómia etnikai vetülete, illetve a régióátszervezés – körüljárását kérte a résztvevő előadóktól. Szerinte a természeti adottságokból kiindulva evidencia, hogy egy paradicsom épülhetne ki a Székelyföldön, de gondot jelent a fejlesztések során, hogy egy policentrikus térségről beszélünk, amelyben hasonló erejű városok vannak, és nem létezik egy fejlesztési központ. Ugyanakkor Kolumbán szerint az önrendelkezés és a gazdasági fejlesztés működhetne együtt is, „de ez nehezen megvalósítható egy nemzetállamban, ahol a központi hatalom hozzáállása ellenséges az etnikai autonómia irányába”. A régióátszervezés körüli vitát pedig egyenesen pankrációnak nevezte, majd leszögezte, az átszervezés kapcsán mindenképp meg kell határozni, hogy milyen szerepet kell adni a régióknak.

„Szükség van egy pozitív jövőképre, egy közösségi irányra” – szögezte le előadásában Tamás Sándor. Felidézte, három évvel ezelőtt Borboly Csabával, illetve Antal Árpád sepsiszentgyörgyi és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesterrel közösen fogalmazták meg, hogy Bukarestben, Budapesten és Brüsszelben egyaránt mindig akadnak fontosabb, orvoslásra váró gondok, mint a Székelyföld fejlesztése, ezért saját irányításuk alá vették az ügyet. A Kovásznai megyei közgyűlés elnöke szerint ugyanakkor a fejlesztéshez nincs szükség központra, mint hangsúlyozta, éppen az a Székelyföld sajátossága, hogy egészséges konkurencia van a székek között. Tamás Sándor a politikai lobbi fontosságát emelte ki, illetve azt, hogy „nem igaz, hogy nincsen pénz; van, csak tudni kell lehívni”. Mint részletezte, Kovászna megye 50 millió euróból gazdálkodik, ami nagy összeg az ország második legkisebb megyéjéhez mérten. 2009-ben például sikeres pályázataik révén minden második nap lehívtak 1 millió eurót, 2010-ben pedig ez az összeg nagyobb volt.

Borboly Csaba mintegy válaszképpen szögezte le, hogy szerinte nincs konkurencia a székek között, sőt – tette hozzá – a különböző vidékek egymást segítik, egymás tapasztalataiból tanulnak. A Hargita megyei önkormányzat elnöke ugyanakkor reagált Kelemen Hunor RMDSZ elnök korábbi kijelentésére – miszerint napról napra történő építkezés szükséges a Budapest–Bukarest–Brüsszel tengely mentén –, s úgy vélekedett, a 3B nélkül is van jövője a Székelyföldnek. „Ha valaki segít, az csak jól jön. De ne legyünk senki vazallusa” – hangsúlyozta. Szerinte a Székelyföldnek megvannak a lehetőségei a fejlődésre, hatalmas potenciállal bír a térség mezőgazdasága, turizmusa, illetve erdőállománya. Ugyanakkor Borboly is az európai uniós pályázatok fontosságáról értekezett, szerinte e tekintetben a székely megyék az integráció nyertesei, hiszen fejlesztési régiójukban élen járnak a lehívott pénzek tekintetében. A konkrét fejlesztési tervek kapcsán úgy nyilatkozott, a hangsúlyt a turizmusra kell fektetni, kiemelten a vidék, az épített örökség ügyére.

A közgyűléselnök arra is kitért, hogy már látszanak a bukaresti kiállításokon folytatott Székelyföld-népszerűsítési kampány első eredményei, van, aki ma már érdekességként keresi fel a környéket, s nem úgy jön, mintha ellenséges területre érkezne. A székely termékekre is építeni kell – fűzte hozzá –, mivel a gazdáknak is hitet kell adni. Segíteni kell szerinte a vállalkozókat is. Ezen téren Borboly elmondása szerint innovatív módszereket alkalmaznak, vállalkozói inkubátorházakat, agráripari parkokat hoznak létre, illetve a vállalkozókat arra biztatják, hogy nyissanak, s más megyékben is próbáljanak szerencsét. Az együttműködés viszont szerinte minden tekintetben fontos, az autonómiát is csak látja megvalósíthatónak. A cél érdekében Borboly meglátásban két lényeges dolog szükséges: a lentről felfelé építkezés – ez szerinte a kulcs, és fordítva nem működik –, illetve egy jövőkép, amelyhez a programokat lehet rendelni.

Mekkora az esély az autonómiára?

Kolumbán Gábor mintegy zárszóként az önrendelkezés témában provokálta a panel résztvevőit. „Senki nem mer ma arról beszélni, hogy az etnikai alapú autonómia ma egy esélytelen politikai cél. Dél-Tirol sem etnikai alapon szerveződik – fogalmazott. – Nem látok olyan eszközt, ami révén 5–15 év múlva a Székelyföldnek önrendelkezése lenne, s annak határai egybeesnének az etnikai határokkal.” (Mint ismeretes, a Székelyföld nem a mai megyehatárok mentén megvalósítható egység, mivel Hargita, Kovászna, Maros megye bizonyos területei mellett magába foglalja a Csángóföldet, illetve Brassó megye magyarok lakta vidékeit.) Kolumbán ugyanakkor abbéli meggyőződésének is hangot adott, hogy a készülő közigazgatási átszervezés során hozzá fognak nyúlni a 1968-as megyehatárokhoz, s nem azok mentén fognak alakulnak a fejlesztési régiók.

„Nem szeretem ezt a liberális multikulturalizmust. Dél-Tirol igenis etnikai alapon szerveződik. A beiskolázásnál is figyelembe veszik az etnikai arányokat. Mi is ezt szeretnénk elérni. Illetve azt, hogy ez szempont legyen a pénzek leosztásakor is” – szögezte le válaszában Tamás Sándor.