Bár az ország déli részében vannak nagy teljesítményű szivattyúállomások, mégis csupán az egykori területek töredékét öntözik
Fotó: ANIF.RO
A harminc évvel ezelőtti Romániában a hárommillió hektárnyi öntözhető terület napjainkra mintegy egymillió hektárra zsugorodott, miközben az egyre hangsúlyosabb szárazság miatt folyamatosan nőnek a gazdák veszteségei. Erdélyben alig maradt kiépített öntözőrendszer, a gazdák összefogásának hiánya pedig lehetetlenné teszi, hogy uniós pályázatokból közösen oldják meg égető gondjaikat.
2020. május 02., 16:022020. május 02., 16:02
A szárazság pusztító hatásait bemutató képsorokban a román hírtelevíziók elrettentő riportokban számolnak be a déli megyék aszálykáráról. A megszólaló gazdák és nagyobb farmok vezetői arról beszélnek, hogy az őszi vetésű búza és árpa teljesen megsemmisült, aratáskor már nincs mit betakarítani, minden kiszáradt.
A súlyos aszályhelyzetre reagálva Adrian Oros mezőgazdasági miniszter azt ígérte, hogy a szárazság okozta károkat helyi bizottságok fogják felértékelni, a mezőgazdasági tárca pedig kártérítést fizet a gazdáknak.
Az egyre szárazabb esztendők évről évre vita tárgyává teszik a szakminisztérium magatehetetlenségét az öntözőrendszerek kiépítése terén.
Az öntözővíz szállítására alkalmas infrastruktúra folyók és tavak menti szivattyúállomásokat, vizesárkokat és földbe süllyesztett csőrendszert jelentett, aminek nagy része a rendszerváltás után tönkrement. Az egyre hangsúlyosabb aszályos esztendők késztették arra a 2010-es évek román kormányait, hogy foglalkozzanak végre az irrigációs rendszerek újjáélesztésével, illetve kiépítésével, ahol a régi infrastruktúra megsemmisült.
A romániai öntözőrendszerek az Országos Talajjavító Hatóság (ANIF) tulajdonában állnak. A honlapjukon – www.anif.ro – közzétett adatok szerint Romániában
Az állami hatóság a mezőgazdasági termelőknek díjmentesen ajánlja az öntözővizet. Erdélyben Arad, Hunyad, Fehér, Kovászna és Kolozs megye bizonyos részein működik kiépített csatornahálózat, ahol az egykori öntözőrendszerekből bizonyos szakaszokat újjáépítettek. A honlap tájékoztatója szerint a gazdáknak az Országos Talajjavító Hatóság helyi képviselőjével kell online szerződést kötniük, hogy díjmentesen használhassák az öntözőcsatornákba pumpált vizet.
Közép-Erdélyben a Torda környéki aranyosszéki falvak – többek között Tordaszentmihály, Várfalva, Aranyosrákos, Kövend, Bágyon és Harasztos – határában működik kiépített öntözőcsatorna. Az 1970-es években létesített rendszerbe az Aranyosból pumpálják szivattyúkkal a vizet.
Mărginean János, Várfalva község RMDSZ-es polgármestere a Krónikának elmondta, hogy az öntözőcsatorna néhány napja üzemel, és aki szerződést kötött az állami hatósággal, az szivattyújával öntözheti a környéken elterülő földjeit. A csatornából jelenleg mintegy kétezer hektár terület öntözhető.
A polgármester arról is beszélt, hogy a csatornából kiinduló csőrendszer 1989 előtt behálózta a környék szántóföldjeit, az öntözővíz tehát a mostaninál sokkal nagyobb távolságokra eljutott, de a földbe fektetett, régi csőrendszer mára megsemmisült. A termelők azonban így is örülnek a lehetőségnek, mert akinek néhány száz méterre van a termőföldje a csatornától, az tud öntözni.
Romániában azonban elég kevesen vannak ilyen szerencsés helyzetben. Magyar Lóránd RMDSZ-es parlamenti képviselő szerint a korábbi PSD-s kormányprogramban szereplő irrigációs beruházásokra soha nem volt pénz. Ami kevés kormányforrás akadt, a képviselő szerint abból egy-egy kormányközeli nagyvállalkozó mezőgazdasági területein oldották meg az öntözést, szó sincs tehát arról, hogy átfogó ütemterv alapján épülne újra a romániai öntözőrendszer. Az elmúlt évek befektetései a déli megyékben épültek ki, ezekből a beruházásokból Erdély gyakorlatilag kimaradt – fogalmazott a képviselő.
– fejtette ki a mezőgazdasági szakember.
A parlamenti képviselő példának Magyarországot hozza fel, ahol országszerte jó kiépített öntözési infrastruktúra segíti mind a szántóföldi növénytermesztésben, mind a zöldség- és gyümölcstermesztésben dolgozó gazdákat. De Európa nyugati felében is mindenhol prioritássá vált a vízgazdálkodás. Jól átgondolt öntözőrendszerek indulnak a folyók és tavak irányából a nagy távolságokra fekvő mezőgazdasági területek felé is. Ezzel szemben
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezetének elnöke, Fazakas Miklós úgy látja, nemcsak az állami hatóságok, hanem a gazdák is hibásak a most kialakult helyzetért. „Az elmúlt hat évben rengeteg uniós forrást lehetett volna öntözésre pályázni, de nagyon kevés igénylés született. Egyszerű a magyarázat: egy öntözőrendszer kiépítéséhez beruházó közösségnek kell alakulnia több termelőből, hogy nagyobb területet ellátó öntözőrendszert tudjanak kiépíteni pályázati pénzekből.
Az a szomorú tapasztalat, hogy nálunk ezen a területen sincs együttműködés a termelők között” – jelentette ki lapunk megkeresésére a nyárádkarácsoni agrárvállalkozó, aki mintegy öt hektár szabadföldi és fólia alatti zöldséges területen és egy hektár intenzív gyümölcsösben termel nagyáruházak beszállítójaként. Meggyőződése, hogy
A szakember szerint Erdély a folyóvizek szempontjából kiemelten jó helyzetben van, így könnyen biztosítható lenne hatalmas területek öntözése. Ezzel szemben azt látja, hogy még azok sem használják ki a lehetőséget, akiknek mezőgazdasági területeik folyó vagy bő vizű patakok mentén fekszik.
Az öntözéssel járó költségekről szólva Fazakas elmondta: az öntözőberendezések ára a legtöbb gazda számára megfizethető. „Ha egy átlagos mezőgazdasági gép beszerzését veszem alapul, annak az árából több hektár terület öntözőrendszere kiépíthető, tehát sok esetben csak elhatározás kérdése, hogy a gazda ebbe ruház be, és nem mást vásárol. Ráadásul a öntözés azonnal megtérül” – magyarázza az agrárvállalkozó, aki kertészeti területeit percenként 100 literes vízhozamra alkalmas kútból öntözi.
A szakember szerint ma már az öntözéssel kezdődik minden a mezőgazdaságban. Ahol nincs öntözési lehetőség, ott mielőtt meg kell találni távolabbi folyóvizekből, mélyfúrásból vagy egyéb lehetőségekből, mert az egyre hangsúlyosabb szárazság beköszöntével esélytelenné válik a természetes csapadékra váró gazda termelése.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hétfőn újabb történelmi csúcsra hágott a lej–euró-árfolyam: a Román Nemzeti Bank (BNR) 5,1998 lej/eurós referencia-árfolyamot közölt ki 13 órakor.
Folytatódik az üzemanyagárak emelkedése a romániai töltőállomásokon a belpolitikai válság és a közel-keleti feszültségek miatt.
Alaposan megemelkedett a legolcsóbb új autóért kifizetendő összeg Romániában.
Ilie Bolojan miniszterelnök bírálja a Hidroelectricát, amiért a vállalat „inkább nyereséget termelt”, és „a magas fizetések mellett 150–180 ezer eurós teljesítménybónuszokat” fizetett, ahelyett hogy beruházásokat hajtott volna végre.
A legtöbb romániai töltőállomáson már nem találni literenként 9 lej alatt benzint, a dízel ára ismét a 10 lejes lélektani határ közelébe került.
Az Európai Bizottság és az Európa Tanács elnöke üdvözölte pénteken, hogy május 1-jétől ideiglenesen hatályba lépett az Európai Unió és a dél-amerikai Mercosur-országok közötti szabadkereskedelmi megállapodás.
Románia közel 351 millió eurót visszaszerzett az országos helyreállítási terv (PNRR) 3. számú kifizetési kérelméhez kapcsolódó, eredetileg felfüggesztett összegekből, ugyanakkor mintegy 459 millió eurót veszít.
Egyes benzinkutaknál a nagy kereslet miatt előfordulhat, hogy átmenetileg nem áll rendelkezésre üzemanyag, de ezek csak helyenkénti és rövid ideig tartó állapotok, mivel a kutakat gyorsan feltöltik – közölték az OMV Petrom képviselői.
Pénteken is folytatódott a román deviza értékvesztése: a lej–euró- árfolyam péntek reggel 5,2 lej/euróra emelkedett a bankközi piacon, ami a valaha volt legmagasabb szint. A lej lejtmenetét a belpolitikai válság által kiváltott bizonytalanságok okozzák.
A május elsejei munkaszüneti napon is folytatódott az üzemanyagárak emelkedése. Míg csütörtökön a standard gázolaj ára egyes töltőállomásokon átlépte a 9,7 lej/literes küszöböt, pénteken a standard benzin ára is sok helyen elérte a 9 lej/literes határt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!