Kényszerszünet után terítéken a munkaerőhiány a vendéglátásban

A jogi tanácsadó cég elemzésében az áll, továbbra is érvényben maradnak a munkatörvénykönyv általános előírásai, tehát a munkaadó továbbra is élhet a kényszerszabadság intézményével, viszont az ilyen esetben járó, az alapbér 75 százalékának megfelelő juttatást már közvetlenül a munkaadó fizeti.

A járványidőszak viszont a munkatörvénykönyvben is hozott kedvező módosításokat: a tavaly elfogadott 2020/298-as törvény kimondja, szükségállapotban vagy veszélyhelyzetben azok az alkalmazottak, akiknek munkáját felfüggesztik, vagy a munkaidejét csökkentik, megkapják állami támogatásként az alapfizetésük 75 százalékát, de nem többet, mint az országos bruttó átlagbér 75 százaléka.

Másrészt a munkaadó nem bocsáthatja el a korábban kényszerszabadságra küldött alkalmazottat, fenn kell tartania a munkaviszonyát legalább annyi ideig, ameddig az állami támogatást kapta. Az idei állami költségvetés vitáján kiderült, hogy erre az évre a kormány 798 millió lejt irányzott elő a kényszerszabadság intézményének állami támogatására. A pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint az év első öt hónapjára a koronavírus-járvány szociális és gazdasági hatásainak enyhítésére az állam 1,16 milliárd lejt fizetett ki.

Kevesebben vannak kényszerszabadságon

Bár a járványügyi korlátozásokon sokat enyhítettek, a gazdasági tevékenység lassan helyreáll, még mindig élnek a kényszerszabadság lehetőségével – tudtuk meg Ördög Lajostól, a Kovászna megyei munkaügyi felügyelőség igazgatójától. Mint kérdésünkre kifejtette, a munkaszerződés ideiglenes felfüggesztését nem kell jelenteniük a cégeknek, csak bevezetik az alkalmazottak elektronikus nyilvántartási rendszerébe (REVISAL), mint ahogy annak a megszüntetését is.

Általában a vendéglátóiparban, a rendezvényszervezésben tevé­kenykedő cégek, valamint az elő­adó­­művészek hosszabbították meg a kényszerszabadságot. Tiberiu Pă­­nescu, a Hargita Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség igazgatója kifejtette, a vendéglátóipari cégek csak az alkalmazottaik egy részét tartották az utóbbi hónapokban kényszerszabadságon. A teraszokon ugyanis már fogadhatták a vendégeket, a belterekben azonban csak korlátozott kapacitással működhettek, így sok esetben az a megoldás született, hogy az alkalmazottak egy részét visszahívták, egy töredékét pedig kényszerszabadságon tartották, hogy amíg nem tudnak munkát biztosítani számukra, ne keressenek más állást, ne menjenek el külföldre.

Az ügynökség szigorúan ellenőrizte, hogy a munkaadók betartják-e a szabályokat, hiszen ahogy lazultak a korlátozások, már nem volt indokolt ötvenből húsz alkalmazottat kényszerszabadságon tartani.

– részletezte az igazgató.

Arra is kitért, hogy egyelőre nincsenek pontos adataik arról, hogy hányan vannak még kényszerszabadságon, mert a munkaadónak a hónap végén kell jelentenie az előző hónapban kényszerszabadságon levők számát, és akkor kéri az utánuk járó állami támogatást. Így csak július végén derül ki, hogy júniusban, az újabb lazítások után, hányan éltek ezzel a lehetőséggel.

Az egyéni vállalkozók körében is megcsappant azoknak a száma, akik még mindig kényszerszabadságon vannak. Támpa Ödön, a szociális kifizetési és felügyeleti ügynökség Kovászna megyei igazgatója lapunknak elmondta, a tavalyi szükségállapothoz képest tizedére csökkent a kényszerszabadságon levők száma, de azért folyamatosan vannak, akik még igénylik ezt a támogatást.

– részletezte az adótanácsadó.

Ugyanakkor rámutatott, a visszajelzések szerint így is sokan váltottak, tehát akkor sem sikerült minden esetben megtartani az alkalmazottakat, amikor az állam folyósította a támogatást. „A vendéglátóiparban általában alacsonyak az alapbérek, így a 75 százalékból nehéz volt megélni, sokan váltottak” – részletezte Debreczeni János.

Hasonlóképpen nyilatkozott la­punknak Kovács István, a sepsiszentgyörgyi Park szálloda és étterem tulajdonosa, aki elmondta, a vendéglátóiparban a cégeknek jelen pillanatban nem a kényszerszabadság állami támogatására van szükségük, hanem inkább szakemberhiánnyal küzdenek. „Most végre megengedték, hogy dolgozzunk, nincs abban semmi logika, hogy elküldjem az alkalmazottakat kényszerszabadságra, és még én fizessem a költségeket. Örülünk, hogy nyithatunk, és ha van emberünk” – részletezte a vállalkozó. Hozzátette, a vendéglátóiparban havi 970–1500 lejt kaptak, akik kényszerszabadságon voltak, ennyi pénzből nehezen lehet megélni, ezért sokan váltottak. Elmentek az építőiparba, taxizni, külföldre, a lazítások után száz ilyen szakember közül kettő-három tért vissza, akik nagyon szeretik a szakmát.

„Jelenleg ebből a szempontból a vendéglátás padlón van, kell legalább három év, amíg újraépítik az ágazatot, felnevelik, megtanítják az alkalmazottakat” – fogalmazott a vállalkozó. Aki szerint a kényszerszabadság intézményére jelenleg nincs nagy szükség, az abban az esetben kerülhet újra napirendre, ha egy esetleges negyedik járványhullám miatt újabb korlátozásokat vezetnek be. Ő maga azt reméli, erre nem kerül sor.