Hirdetés

Szavazok, mert nem akarok fogorvos nélkül maradni

szavaz

Sorfordító szavazás vasárnap, mindenkinek el kell menni

Fotó: Orbán Orsolya

Simion és Nicușor. Bármerre tekintek, mindenhonnan ez a két név ömlik. Akár a tévét, akár az újságot nézem. Ha pedig a közösségi médiát vagy a honlapokat böngészem, beleértve a sportportálokat, akkor mintha minden megsokszorozódna.

Somogyi Botond

2025. május 16., 15:042025. május 16., 15:04

Nem emlékszem olyan kampányra az elmúlt évekből (vagy évtizedekből), hogy mindennapjainkat ennyire eluralta volna egy államelnöki kampány. Buszon ülve, borbélynál vagy éppen a parkban sétálva is azt kellett hallanom az elmúlt napokban, hogy Simion vagy Nicușor.

Még a két nagyobbik gyerekem is azzal bombáz hetek óta, hogy: apa, ugye, elmégy szavazni? Csak nem teszed meg, hogy itthon maradsz úgy, ahogy legutóbb? Pedig egyik gyerekem sem politizál, mint ahogy a mai fiatalok jelentős része. Ha megkérdezném, ki a miniszterelnök vagy a házelnök, fogalmuk sem lenne. Csak hát

Hirdetés

úgy tűnik, a mai digitális világban felnövő ifjúság a Facebookon, a TikTokon és még ki tudja mi mindenen sokkal hamarabb értesül a legfrissebb hírekről (reklámokról, kampányszlogenekről stb.), mint mi idősebbek az újságból, rádióból vagy tévéből.

Szóval a gyerekek sem hagytak békémet. Nem véletlenül. Elmondtam ugyanis nekik, hogy nekünk itt Romániában mindig két rossz közül kellett választanunk (nem mintha más országokban olyan nagy választék lenne). Annak idején sem a kommunista Iliescura, sem a nagyromániás Vadim Tudorra nem tudtam pecsétet ütni. Néhány évvel később meggyőztek, hogy Năstase és Băsescu közül a kisebbik rosszat válasszam. Milyen eredménnyel? Aztán következett az újabb felvonás Ponta és Iohannis között. Akkor azért mentem el, mert úgy gondoltam – sok magyar honfitársammal együtt –, hogy érdemes egy kisebbségi sorban levő jelöltet támogatni. És mit kaptunk cserébe? „Io napot chivanoc”-at, meg székely autonmia-ellenességet. Másodszor már sem Băsescura, sem a renegát németre nem szavaztam, egyszerűen nem mentem el szavazni. Mint ahogy most is csak akkor járultam az urnákhoz, amikor magyar jelöltet lehetett támogatni. Minek üssem én a pecsétet egy román jelöltre? – kérdezgettem magamban. Jobb lett a sorsunk, többet értünk el? Dehogy!

Most azonban más a helyzet!

Ezúttal tényleg sok minden függ a választástól! – hallom az ismerősöket, szomszédokat, barátokat.

A közösségi médiában is mindenki csak ezt szajkózza, olyanok is, akik egyébként a fülkék felé sem mennek. Ráadásul azt is látom, az utóbbi időben egyre többször fordul elő (hogy ezt mesterségesen idézik-e elő, azt nem tudom állítani) olyan helyzet, hogy: fej-fej mellett halad mindkettő, minden szavazat számít, néhány vokson múlhat a sorsunk stb. Lásd három évvel ezelőtt Orbán–Márky-Zay, tavaly Trump–Biden s már előre látom, hogy jövőre Orbán–Magyarpéter.

No de térjünk vissza erdélyi tájainkra. Még a csapból is a piros-sárga-kék Simion és a matematikus Nicușor folyik. Meg az, hogy most már nincs mese, a jövőnk forog kockán, tényleg el kell menni szavazni. A pontot az i-re a fogorvosom tette fel a minap. Beugrottam a rendelőjébe, hogy megkérdezzem, megkapta-e a fogaimról készült röntgenfelvételeket, amelyeket a laborból drótpostán küldtek neki. Az elmúlt évtizedben sokszor ültem a fogorvosi székében, de sokat nem beszéltünk, már csak azért sem, mert ő egyrészt dolgozott, másrészt nekem a szám ki volt feszítve. A kezelés után pedig fizettem, s átadtam a helyet a következő paciensnek. Néha U-szurkolóként megkérdezte, mit szólok egy-egy CFR-vereséghez, de mindketten tudtuk, hogy csak ugratni akar. Nagyjából ennyire szorítkozott a beszélgetés kettőnk között.

Tegnapelőtt azonban elképedtem.

Az asszisztensnő a CFR kupagyőzelméről való élcelődésünk alatt szóba hozta a választást, én pedig csak legyintettem egyet, mint aki úgy véli, ezúttal sem lesz különösebb változás.

A beütemezett betegek szóvá is tették, hogy jó lenne már dolgozni, mert nem érnek rá arra, hogy mi a röntgenfelvételek mellett még labdarúgásról is beszéljünk, sőt mi több, államelnöki választásokról kezdjünk el diskurálni.

Ám a fogorvos ügyet sem vetett a pácienseire. Karon fogott (!), kivezetett a folyosóra, becsukta maga mögött a rendelő ajtaját, megbizonyosodott, hogy senki nem hall minket, és elkezdte: Domnu’Somogyi! Nehogy megtegye, hogy távol marad a szavazástól! Tudja, mi vár ránk, ha ez az eszement szélsőséges lesz az elnök? Én soha nem politizáltam, semmibe sem szóltam bele, csak a munkámat végeztem. De most én is azt mondom, ezúttal muszáj elmennie szavaznia, mert különben végünk van. Mert ha Simion nyer, én fogtam a családomat, becsomagoltam, és elmentem ebből az országból.

A negyvenes éveinek elején járó fogorvos, a román U-drukker, annyira kikelt magából, hogy elhűltem. Mi történik ebben az országban? Őt is megbabonázták már? Eszembe jutott a rengeteg kampányszöveg. Az egyik cikkben például azt bizonygatták, hogy márpedig Simion lapősföldhívő, a dinoszauruszok létét kérdőjelezi meg, ugyanakkor államelnökként kész lenne azokat a titkosított dokumentumokat nyilvánossá tenni, amelyek bizonyítják, hogy bolygónkat földönkívüliek irányítják.

Tudom, minden politikai kampány mocskos, durva és sok valótlanság lát napvilágot. Meg azt is, hogy George Simion sem nem művelt, sem nem egy észkombájn, ám ennyire azonban mégsem lehet hülye. Azt viszont el tudom képzelni, hogy amennyiben államelnök lenne, annyira megváltozna a politikai berendezkedés, hogy a magyar nyelv használatát korlátoznák, az anyanyelvi oktatást felszámolnák, intézményeinket ellehetetlenítenék, egyházi és közösségi ingatlanjainkat, amelyeket nagy nehezen visszakaptunk, újraállamosítanák és a sort lehetne folytatni.

A vegyes lakosú vidékeken pedig megszaporodnának a magyar verések – erre különben az elmérgesedett és több mint fél éve tartó kampány miatt már amúgy is egyre több példa van sajnos.

Úgyhogy megnyugtattam a fogorvosomat, biztosan elmegyek szavazni, mert nem szeretnék fogorvos nélkül maradni. Az más kérdés, hogy lehet, a következő ciklus végén már azért fogunk az urnák elé járulni, nehogy megint Nicușor legyen az államelnök.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. január 02., péntek

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról

Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.

Kolozsvár, New York, Fülöp-szigetek, de a legjobb Erdélyben: Baloga István vízilabdázóval sportról és családról
Hirdetés
2025. december 30., kedd

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő

Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.

Kemény hideggel indul az újév, de a hétvégére enyhül az idő
2025. december 28., vasárnap

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában

Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.

Spanyolországi útinapló: narancsfák és mór erődök árnyékában
2025. december 27., szombat

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző

Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.

Baricz Lajos plébános harmincöt éve a közösségért: nem pont, csak vessző
Hirdetés
2025. december 26., péntek

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)

Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.

Így lesz közönségből közösség. Színpad és katedra között Miklós Gyurival (INTERJÚ)
2025. december 23., kedd

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába

A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.

Édes időutazás Gyulán: érdemes belekóstolni a Százéves Cukrászda kínálatába
2025. december 23., kedd

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében

Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.

Hidegfront és havazás: bekeményít az idő az év utolsó hetében
Hirdetés
2025. december 22., hétfő

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról

A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.

Ceaușescu diktatúrája rózsaszín fényben – Történelemtanár a fiatalokat elérő TikTok-tartalmakról
2025. december 21., vasárnap

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)

A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.

Advent a rohanásban – Lelkipásztorok vallanak a karácsonyra készülő emberről (VIDEÓ)
2025. december 18., csütörtök

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült

Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.

Reptéri felfedezés: amikor a karate legendája mellém ült
Hirdetés
Hirdetés