Rédai Attila
2017. május 27., 10:082017. május 27., 10:08
2017. június 22., 23:092017. június 22., 23:09
Háromszázezer ember. Ennyien vannak Romániában azok, akiket az elmúlt öt évben a hatóságok valamilyen ügyben lehallgattak. Ennyi ember neve szerepel valamilyen ügycsomóban, amely megjárta valamelyik bíróságot, s amelyre a hatóságok a bíróságoktól a lehallgatásra jóváhagyást kaptak.
Bár eddig is sejthettünk valami hasonlót, a nagyságrend – amelyet Radu Chiriță kolozsvári jogász bányászott elő nemrég az ország bíróságaitól – mégis megdöbbentő. Mint amikor szembesülünk azzal, hogy bár egész életünkben ismertük a cigarettázás káros hatását, egy orvos most azt mondja nekünk, már csak fél évünk van hátra.
Márpedig a valóság még ennél is riasztóbb lehet. Korábbi hírekből összerakhatjuk az aggasztó mozaikot. Például tudjuk, hogy 2015-ben Romániában 16-szor több nemzetbiztonsággal kapcsolatos lehallgatást hajtottak végre, mint az FBI az Egyesült Államokban. Azt is tudjuk, hogy az egy főre eső titkosszolgálati ügynökök száma Romániában az egyik legmagasabb. A tíz legnagyobb NATO-ország rangsorát például magasan Románia vezette 2014-ben 60 titkosügynökkel százezer lakosra, a második helyen álló Lengyelország 12,8, az Amerikai Egyesült Államok 11,3 titkosrendőrt foglalkoztatott. Összesen mintegy 12 ezren élnek úgy ebben az országban, hogy titkosrendőrként utánunk kémkednek.
A Radu Chiriță által most kibányászott adat nem sokkal azután vált ismertté, hogy kiderült: a titkosszolgálatok – főleg a Román Hírszerző Szolgálat – legalább tíz évig aktívan beavatkoztak az igazságszolgáltatás folyamatába.
A bírák szövetségénél rámutatnak: a törvényes előírások titkos előírásokkal való kiegészítése szöges ellentétben áll a jogállamisággal, hiszen megakadályozza, hogy a polgárok tudomást szerezzenek az állami intézmények valós jogköréről. A korrupció nemzetbiztonsági kockázatként 2013-ban bekerült a nemzetvédelmi stratégiába, a hírszerzési stratégia pedig az SRI egyik fő tevékenységi területeként szabta meg, hogy vegyen részt a politikai döntéseket is befolyásoló, magas szintű korrupció leleplezésében, beleértve ebbe azt, hogy akadályozza meg korrupt személyek funkcióba kerülését.
E megállapítások egyébként abban a levélben szerepelnek, amelyet a bírák szövetségének ismételt kérdésére még tavaly februárban Ion Oprișor, a nemzetbiztonság vezetője juttatott el Dana Gîrbovanhoz, az UNJR elnökéhez. A bírák szerint ezekkel az a fő probléma, hogy az SRI ezáltal korruptnak minősíthetett személyeket anélkül, hogy ezt végleges bírói ítélet megállapította volna.
Tavaly februárban aztán az alkotmánybíróság úgy döntött, az alaptörvénnyel ellentétes a büntetőjogi perrendtartás azon cikkelye, amely alapján az SRI a lehallgatások egy részét végezte. Az alkotmánybírósági döntés alapján az SRI jogkörét megnyirbálva módosították a perrendtartást, de a korábban ez alapján végrehajtott lehallgatások során szerzett bizonyítékokat a már folyó perekben nem tekintik automatikusan semmisnek, minden bíróság maga dönt erről – s döntöttek így is, úgy is. Ám a nemzetbiztonságot érintő ügyekben az SRI továbbra is lehallgathat.
Azt is mondhatnánk, senki nem lehet biztos a dolgában, ha belekeveredik egy perbe: akármilyen irányban dönthet a bíróság a törvényes előírásoktól és a jogi precedensektől függetlenül. Ha hozzátesszük ehhez azt, hogy a törvénykezés is olyan változékony, mint az időjárás, ember legyen a talpán, aki úgy tud élni, hogy nem sért meg egyetlen törvényt sem. Főleg, hogy egy átlagember számára elérhetetlenek és értelmezhetetlenek maguk a törvények. De ha valamilyen csoda folytán mégis sikerülne mind betartani ezeket, rosszindulatú feljelentések vagy akár tévesen értelmezett, fordított lehallgatások alapján mégis a bűnözők sorsára juthat. Ezt hívják gyakorlatilag a jogbiztonság hiányának.
Azzal persze egyetérthetünk: a korrupció valóban nemzetbiztonsági kockázat, évtizedekre visszaveti az országot a fejlődéstől, az igazságosság, az állami szolgáltatások szintje ettől alacsony. Befolyásolja a polgárok gyarapodását, a fejlesztéseket, a beruházásokat, egyáltalán a közhangulatot, az élet minőségét. De hiába él jól – értsd korrupciótól mentesen – a polgár, ha nem érzi magát biztonságban, nincs bizalma a hatóságokban, a jogállamiságban. Végső soron ez is tehet annyi kárt, mint a korrupció.
Rostás Szabolcs
Egyszerre fest valós és kínos képet a szuverén román állam sebezhetőségéről a leleplezés, miszerint az Ilie Bolojan vezette kormány tavaszi bukásához az Egyesült Államok is hozzájárulhatott. De az összkép a teljes román politikumot szemlélve lesújtó.
Balogh Levente
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Balogh Levente
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Makkay József
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
szóljon hozzá!