Hirdetés

Nem kell elsietni!

2017. május 06., 12:012017. május 06., 12:01

Azt mondják, a mai fiatalok sokkal később érnek, mint elődeik. Jenőke is mindig úgy volt az élettel meg a tojásfőzéssel, hogy hát minek elsietni. Csak akkor döbbent rá, hogy mikrózás előtt levesszük a fóliát a gyorsfagyasztott pizzáról, amikor frissen vásárolt farmernadrágok és cigarettaábrándok közepett kirepült a családi fészekből, hogy egyetemistává váljon. Hiszen ezek e legszebb évek: kómáig lehet rázni a limbót távol anyuka-apuka szigortól vérmes vizslatásától.

Jenőke is alig várta már, hogy anyuka improvizált hátizsák-takarításaitól végre megszabadulva bátran teletömhesse táskáját házilag sodort, cseresznyés dohánnyal. Közben határozottan megfogadta: mostantól nem siet el semmit, minden héten csigolyaropogtató technoritmusra fog vizezett vodkát vedelni, és mindig más lányt visz a bentlakás elszürkült matracára. Hiszen fog ő még elég családi rajzfilm előtt gondolatban eret vágni.

Egyetemet is csak úgy lazán választott. Ráér még eldönteni, mivel keresi majd meg a kenyerét. Ha ez nem jön össze, hát lediplomázik más szakon. Úgy is lett. Jenőke néha órát látogatott, néha vizsgázott. Néha sörözött. Aztán otthon karácsonykor előadta, hogy az óraadó tanárok politikai ideológiája zavarja a szürkeállományát, s szakot vált.

Filozófiára iratkozott, mert tudta, abból biztosan nem lehet megélni, de addig is lesz ideje gondolkodni, hogy merre tovább. Hiszen ez fontos döntés, nem szabad elsietni.

A lányok is koslattak körülötte a szép kék szeméért, de ő határozottan hangoztatta: esze ágában sincs még megkomolyodni. Közben anyuka rendre küldte a töltött árdéjtól terhes szatyrokat a buszsofőrtől, s az Algocalmint másnaposságra. Néha az éjszaka sötétjében titkon, erős lelkiismeret-furdalá­sok között, vékonyodó pénztárcájára tekintgetve csongolygatta nedves zsebkendőjét, hogy hátha Jenőke nem akar elvégezni még egy egyetemet. Munka helyett.

Jenőke aztán három diploma s kilenc év lötyögés után nagy nehezen megállt. Komótos léptekkel caplatott végig szülővároskája utcáin, hogy az ő eszéhez aztán az esperesé sem ér fel. A málladozó cementbalkonon üldögélt naphosszat mély, pallérozott gondolatai közt kutatva az értékes választ, hogy most mihez is kezdjen. Hiszen az ilyesmit alaposan át kell gondolni.

Talán a közgazdász diploma… bár épp, hogy átcsúszott a vizsgákon, azt sem tudná, mit esznek, mit isznak egy multicégnél, urambocsá’ bankban. Talán vissza kellene menni doktorálni, hogy egyetemen taníthassa az eddigi tapasztalatait… ha lennének.

Ha a csapolt szüretlen helyett a gyakornoki kérdőívet ölelgette volna. Csak hát nem akarta elsietni.

Holnap lesz harminc. Jenőke ünnepélyes határozottsággal megállapítja: az élet a hibás s a kormány. Hogy boldog-boldogtalan számára vízfolyásnyi könnyedséggel megengedi felhalmozni a hasznosíthatatlan tudást. Anyuka aztán szipogva integet a pályaudvaron, hogy fia túlértékelhetetlen lángesze a szeme láttára sikkad el. Átkozott kormány! Jenőke is visszaint a buszból, s elindul Dániába további ötven hatdiplomás savanyú, de intelligens társaságában. Egy hónap múlva érkezik haza begipszelt alkarral, mert a csomagológyár hidegében ínhüvelygyulladást kapott.

De anyuka örül, mert egy városbeli pont most keres közgazdászt a műtrágyás vállalatához. Jenőke tenyere rögtön izzadni kezd, hogy hát ő sosem volt jóban a számokkal. Csak hát ez nem Nyugat-Európa, itt sok újrázott, 50 eurós vizsga után is szaktudású az ember. De anyuka megnyugtatja, hogy a főnök úgysem lesz olyan szigorú egyedüli keresztfiával. Különben is, majd lassan beleszokik. De ne erőltesse meg magát – figyelmezteti apuka is. Nem kell semmit elsietni.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Somogyi Botond

Somogyi Botond

Trump és Venezuela: ki sem lóg a lóláb...

Aki egy picit is elfogult volt Donald Trumppal szemben, és azt gondolta, hogy az amerikai elnök a béke és háború kérdésében merőben más, mint elődjei, az szombat hajnaltól valószínűleg másképp gondolja.

Balogh Levente

Balogh Levente

Most zárult le egy generáció fiatalsága

Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha nem lett volna elég a válságból, az alkotmánybírák gondoskodtak újabbról

Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.

Balogh Levente

Balogh Levente

Benes-dekrétumok: bebetonozott jogfosztás a jogállamiságra olyannyira finnyás EU-ban

Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha szlovákozásért járt a bocsánatkérés, járjon a románozásért is

Teljes hőfokon ég Magyarországon a jövő tavasszal rendezendő országgyűlési választást megelőző kampány, és a politikai csatazaj közepette időnként a nemzetpolitika is terítékre kerül.

Balogh Levente

Balogh Levente

Gazságszolgáltatás

Miközben a Recorder oknyomozó portál dokumentumfilmje súlyos visszaélésekre világít rá a román igazságszolgáltatási rendszerben, azért megjegyezhetjük: a tényfeltáró riporttal jókora szívességet tett a kormánynak.

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump cserben hagyja Európát?

Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.

Hirdetés