Somogyi Botond
2025. április 05., 08:202025. április 05., 08:20
2025. április 05., 08:262025. április 05., 08:26
Kíváncsi vagyok, hányan lesznek a sétatéri tüntetésen. Te nem? – kérdezte csütörtök este a lányom, miközben mindketten készültünk a kolozsvári ifjúsági szervezetek által meghirdetett békés felvonulásra a magyarverés ellen. A megmozdulást a fiatalok azért szervezték, mert hétfő este a kolozsvári U és a CFR közti város derbi után U-szurkolók egy kisebb csoportja maszkban magyar fiatalokat támadott meg a Szamos partján.
Nem, nem vagyok kíváncsi, mert tudom, hogy nem lesznek sokan – mondtam halkan félig magamnak, félig hangosan: sajnos az utóbbi időben szinte egyetlen tömegmegmozdulásra sem gyűlünk össze annyian, amennyien kellene. Vagy fogalmazzunk inkább másképp: amennyien korábban. Tudom, a kincses városban sok eseményt szoktak rendezni, egymást fedik a rendezvények, és nem lehet mindenki minden eseményen jelen, főleg, ha azok éppen egyidőben vannak.
Igaz ugyan, hogy a tüntetést a kolozsvári fiatalok hirdették meg, de hát kérem szépen: nincsenek a városban közéleti személyiségek, politikusok, papok, tanárok? Nincsenek nagybácsik és nagynénik, nagymamák és nagytaták? Akiknek gyerekei, unokái, unokaöccsei, tanítványai, hívei holnap hasonló atrocitásoknak lehetnek elszenvedői?
Semmit nem ér az egész, úgysem tudunk elérni semmit – mondta otthon a fiam. S bár egyetértettem vele, mégis elmondtam: lehet, hogy a románok szempontjából ugyanaz lesz az eredmény, vagyis semmi változást nem érünk el. De szolidárisak kellene lennünk magyar testvéreinkkel, ki kell állnunk az erőszak ellen, hallatni kell hangunkat minél többen. Ha azt látják, hogy csak egy maréknyi embert érdekel honfitársainak sorsa, akkor tényleg nem fog semmi sem változni. Ha óriási tömeg hömpölyögne az utcán, talán jobban felfigyelnének a városban és az országban is. Talán... De így?
Sajnos a mai felgyorsult világban – amikor az egyéni boldogulást tartja mindenki a legfontosabbnak – a közösség erejére, a szolidaritásra és az áldozatvállalásra senki nem ad egy fabatkát sem. Egy-egy ilyen eset és az azt követő békés felvonulás kevés kolozsvári magyarnak éri el az ingerküszöbét. Megelégszünk azzal, hogy egy-egy politikus néha szóváteszi a dolgot, aztán hamar elfelejtjük. És majd jöhet a következő atrocitás. Amely jönni is fog.
mert még a parlamentben is felszólalt, és kiállt a helybenhagyott magyarok mellett. De ezt ő sajnos nem tudja megoldani a parlamentben, főleg most választások előtt nem. Nekünk is több áldozatot kellene vállalnunk azokkal szemben, akiket bántalmazás ért. Mert lehet, hogy holnap mi leszünk az áldozatok. Az eset ugyanis nem egyedi, az U szurkolók már sokadik alkalommal ragadtatták magukat hasonló cselekedetre. A közvélemény pedig jobbára hallgat.
Milyen szép lett volna, ha a Sétatérről elindult több száz magyart a Cluj Arena elé érve az U-sok egy jobb indulatú csoportja fogadja. Akik elnézését kérnek a drukkerek nevében, elítélik az ultrák cselekedeteit, a békés együttélésre hívják fel a figyelmet, és kérik a vétkesek példás megbüntetését.
Vagy mint egykor Gheorghe Funar. Csakhogy a móc intelligensebb, mint elődje, és sokkal jobban palástolja irántunk érzett ellenszenvét. Néha-néha pedig kimutatja foga fehérjét. Most is azt mondta: „semmi sem utal a támadás etnikai indíttatására”.
És ha még igaz is lenne: akkor már nem kell súlyos testi sértés miatt vádat emelni az elkövetők ellen? Mert U-szurkolók? Felfordul az ember gyomra. És még vannak magyarok, akik minden alkalommal képesek Bocra szavazni. Hol van az eszük?
Nyilván merő optimizmus volt részemről, hogy az U-sok együttérző cselekedetét hiányoltam a tüntetésről. Az viszont talán
De senki az égvilágon nem mondta azt, hogy azért ezt nem kellett volna. Egyetlen román hölgy csatlakozott a felvonulókhoz, aki menet közben tudta meg, hogy mi történik a Sétatéren.
Amúgy a kolozsvári CFR futballcsapatának elnöke, a nagybányai származású Cristi Balaj (aki állítólag magyarul is beszél) is azt nyilatkozta a tévében, hogy a bántalmazott magyarokat – akiknél nem volt CFR-sál vagy bármilyen más megkülönböztető jel – nem etnikai hovatartozásuk miatt érte a támadás. Igaz, utána azt is kijelentette, hogy a kolozsvári csendőrök jelentős része az U-t támogatja, nem tudja és nem is akarja végezni a munkáját becsületesen akkor, amikor a CFR-ről és szurkolóinak védelméről van szó. Sőt, újságírói kérdésre azt is elmondta, hogy hiába beszélne a csendőrség vezetőségével vagy éppen Emil Boc polgármesterrel, mert „nyilatkozatok szintjén Kolozsváron minden rendben van”.
Vagyis fejétől büdösödik a hal.
Balogh Levente
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Makkay József
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Páva Adorján
Talán ezen már az asszonyt, gyereket néha-néha jól elnáspángoló, gyepáló, agyabugyáló, puháló, döhölő „tisztességes” erdélyi magyar emberek sem röhögnek egy jót a kocsmában: tizenöt késszúrás a közös kisgyermeket karjaiban tartó fiatalasszonynak.
Rostás Szabolcs
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Balogh Levente
Felszállt hát végre a fehér füst a román kormánykoalíció legerősebb tagjában, a Szociáldemokrata Pártban (PSD), miután a múlt heti kongresszuson az összes harcba szálló Sorin Grindeanu közül Sorin Grindeanut választották pártelnökké.
Balogh Levente
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
Rostás Szabolcs
Székelyföld önrendelkezése napjának „megünneplése”, majd egy bukaresti parlamenti felszólalásra érkezett szokásos hőzöngés apropóján rövid időre a figyelem középpontjába került a területi autonómia kérdése.
szóljon hozzá!