Somogyi Botond
2017. július 16., 15:592017. július 16., 15:59
2017. július 16., 16:012017. július 16., 16:01
Könnycsepp gördült le a szemén. Pedig csak nyolcadikos lehetett. Vagy talán még annyi sem. De a lányt nem érdekelték a körülötte levő diákok, szép szemét a színpadra szegezte s szenvedett a szereplővel. Beleélte magát helyzetébe. A fiúk kajánul vigyorogtak körülötte, a barátnő kissé meglepetve tekintett mellette ülő társára, és próbálta vigasztalni.
Nem a lány volt az egyetlen, más is kereste a zsebkendőjét: fiatal és idős egyaránt. Megszoktam, mert nem először láttam hölgyeket elérzékenyülni az előadáson. Azt is észrevettem, hogy az egyik gyerekszereplő édesapja is –vastaps közben –sűrűn emelgeti kezét a szeme sarkához. Pedig sokadik alkalommal látta a darabot.
Mint ahogy én is. De hiába,
Nem én vagyok egyedül e véleménnyel vagy érzéssel. Már több ismerősömet hallottam, aki az első alkalom után kijelentette: ezt a darabot még egyszer meg fogom nézni. Úgy látszik, az embereknek szükségük van arra, hogy szépet és értelmeset, jó és tartalmas előadást, színvonalas rendezést, ötletes koreográfiát lássanak a színpadon. Elegük van abból, hogy a mai absztrakt világban szépérzéküket és értelmüket nem éri el az inger a stúdióelőadáson: minden érthetetlen és tompa, vagy ellenkezőleg, túl harsány…
A lány egy idő után megnyugodott. Önfeledten kezdett tapsolni a társaival, az egész közönséggel. Már a sokadik előadást érte meg a darab, de még mindig teltház és fennálló vastaps kíséri a produkciót. Ne csodálkozzunk, hiszen a kolozsvári magyar színháznak az utóbbi évek legsikeresebb darabja –e rohanó és kíméletlen világban, ahol a törtetést és a tisztességtelen érvényesülést szinte kötelezőnek tartják –férfiaknak és hölgyeknek, fiataloknak és nagyszülőknek elsőre, másodszorra vagy akár sokadszorra is azt üzeni: légy jó, fiam, légy jó mindhalálig!
Úgy látszik, még mindig érdemes…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Rostás Szabolcs
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Balogh Levente
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
Balogh Levente
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!