Somogyi Botond
2017. július 16., 15:592017. július 16., 15:59
2017. július 16., 16:012017. július 16., 16:01
Könnycsepp gördült le a szemén. Pedig csak nyolcadikos lehetett. Vagy talán még annyi sem. De a lányt nem érdekelték a körülötte levő diákok, szép szemét a színpadra szegezte s szenvedett a szereplővel. Beleélte magát helyzetébe. A fiúk kajánul vigyorogtak körülötte, a barátnő kissé meglepetve tekintett mellette ülő társára, és próbálta vigasztalni.
Nem a lány volt az egyetlen, más is kereste a zsebkendőjét: fiatal és idős egyaránt. Megszoktam, mert nem először láttam hölgyeket elérzékenyülni az előadáson. Azt is észrevettem, hogy az egyik gyerekszereplő édesapja is –vastaps közben –sűrűn emelgeti kezét a szeme sarkához. Pedig sokadik alkalommal látta a darabot.
Mint ahogy én is. De hiába,
Nem én vagyok egyedül e véleménnyel vagy érzéssel. Már több ismerősömet hallottam, aki az első alkalom után kijelentette: ezt a darabot még egyszer meg fogom nézni. Úgy látszik, az embereknek szükségük van arra, hogy szépet és értelmeset, jó és tartalmas előadást, színvonalas rendezést, ötletes koreográfiát lássanak a színpadon. Elegük van abból, hogy a mai absztrakt világban szépérzéküket és értelmüket nem éri el az inger a stúdióelőadáson: minden érthetetlen és tompa, vagy ellenkezőleg, túl harsány…
A lány egy idő után megnyugodott. Önfeledten kezdett tapsolni a társaival, az egész közönséggel. Már a sokadik előadást érte meg a darab, de még mindig teltház és fennálló vastaps kíséri a produkciót. Ne csodálkozzunk, hiszen a kolozsvári magyar színháznak az utóbbi évek legsikeresebb darabja –e rohanó és kíméletlen világban, ahol a törtetést és a tisztességtelen érvényesülést szinte kötelezőnek tartják –férfiaknak és hölgyeknek, fiataloknak és nagyszülőknek elsőre, másodszorra vagy akár sokadszorra is azt üzeni: légy jó, fiam, légy jó mindhalálig!
Úgy látszik, még mindig érdemes…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Rostás Szabolcs
Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.
Bede Laura
Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.
Balogh Levente
Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.
Rostás Szabolcs
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Makkay József
Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.
Balogh Levente
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Páva Adorján
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!