Katica felmászott… az Oscar-gálán

Sőt azt is tudtam, hogy Magyarországon többször is forgatott, ám ritkán volt alkalma megismerni azt a vidéket, ahonnan nagyszülei származtak. Tavalyelőtt több időt töltött Mátészalkán, ahol meglátogatta az édesapja relikviáiból álló, Tony Curtis emlékére készült múzeumot. Elmondása szerint akkor elhatározta, hogy segít közösségi térré alakítani a mátészalkai zsinagógát, ahova nagyszülei is jártak. Akkor ki is jelentette: úgy érzi, elválaszthatatlan kötelék fűzi Magyarországhoz.

Amikor két évvel ezelőtt olvastam az akkor kétszeres Golden Globe-díjas színésznő mátészalkai látogatásáról a híreket, elkönyveltem magamban: a színésznő igencsak udvarias, tudja, mit kell mondani egy ilyen helyen, ám szavai nem többek, mint puszta jólneveltség. Tévedtem.

Ezt pedig olyan környezetben is elmondta, ahol bizony a magyar gyökerek vagy származás egyáltalán nem minősül előnynek, sőt. Az Oscar-díj átadását követően ugyanis a szokásos sajtótájékoztató keretében magyar származásával kapcsolatban is kapott kérdést. Ő pedig rendkívül természetesen módon nyilatkozta: igenis büszke rá, hiszen édesapja családja Magyarországról érkezett az Egyesült Államokba. Azt, hogy mennyire érzi magát magyarnak, nem részletezte, csupán annyit mondott, hogy ez személyes dolog, viszont egy magyar dalt (Katica, Katica, felmászott a fára…) kezdett el énekelni.

A mai nemzetközi viszonyok között, amikor a magyarokat ferde szemmel nézik, s Magyarországot a migrációs politikája, a genderelmélettel szembeni hozzáállása, a keresztyénség védelme, valamint az oroszországi szankciók ellenzése miatt páriának tekintik, elég nagy bátorságra vall. Talán még akkor is, ha az illető anyanyelve amerikai s immár Oscar-díjas színész. Vagy lehet, hogy éppen azért.