Egybeesés

Túl sok halál. Halottak napjának hétvégéjén tényleg szembenézhettünk saját halandóságunkkal, de csak az ostobaságunk köszönt vissza a tükörből. Történt, hogy több tucat ártatlan élet kihunyt. Idősebbek és fiatalok, öreg rockerek és a következő generáció tagjai elmentek egy lemezbemutató koncertre, és nem tértek haza többé.

A tragédia által keltett első hullámok után, mint ilyenkor lenni szokott, jön a felelősök keresése és az egymásra mutogatás. Az ország szellemi látlelete is azonban az, ahogyan sokan az eset hírére reagáltak.

Mert talán könnyebb így feldolgozni a történteket? Jobb a sátánra fogni, mint elfogadni, hogy ebben az országban egyszerűen így mennek a dolgok, s a rá se ránts mentalitás veszélyeztet ennyi életet?

A bukaresti Colectiv Clubban történt tragédiát nem lehet egyszerű balesetként elkönyvelni. Vastagon benne van ennek az országnak a bűnös, gyilkos felelőtlensége. Amíg a klub tulajdonosai a berendezéseken spóroltak, halálos veszélybe sodorták az összes vendégüket. S vajon hány hatóság cinkos félrenézésére volt szükség ahhoz, hogy ne kelljen betartani a biztonsági és tűzvédelmi előírásokat? El tudom képzelni, hogy történhet az ilyesmi. Bejön a kontroll, körülnéz, megállapít. Ez a borítás tűzálló? Van elég vészkijárat? Van füstérzékelő? Van automatikus tűzoltó berendezés? Van szakképzett biztonsági személyzet? Ezekre mind igenlő választ kellett adni ahhoz, hogy egy ilyen létesítmény működni tudjon. De hagyja, főnök úr, megoldjuk valahogy, nem? Kis cinkos összenézés, egy jól felismerhető gesztus. Talán egy klasszikus boríték, talán csak ingyen fogyasztás, ki tudja? A végeredményt ismerjük.

Ki tudja, hány és hány hasonló lokál, mulató, romkocsma – nevezzük, ahogy akarjuk – működik hasonló hatósági „jóindulat” közepette? Elvégre minden szabály, amit „onnan fentről” előírnak, hülyeség. Megoldjuk mi másképpen, igaz, főnök úr? Legyen jó mindenkinek. Ki tudja, hány ilyen hely van, ahol életveszélybe kerülünk csak azért, mert szórakozni megyünk?

Sátánt, Halloweent s egyebeket emlegetni a tragédia kapcsán pedig merő ostobaság, de jellemző: kapargatjuk a felszínt, jelen esetben azt, hogy éppen milyen műfajú és jellegű kulturális rendezvény zajlott a klubban, de nem értjük meg a lényeget. Hogy micsoda általános szellemi sötétség kellett ahhoz, hogy mindez megtörténhetett. Mert az igazi gonosz ott lakik mindannyiunkban: ennek az országnak a hányavetiségében, törvény- és szabálykerülő kultúrájában, olcsójános kapzsiságában, s a közt szolgálni hivatott hivatali székekbe tespedt fenekek tágra nyíló zsebében.

Így esett egybe idén a halottak napja és a nemzeti gyász.