2015. november 07., 22:332015. november 07., 22:33
Túl sok halál. Halottak napjának hétvégéjén tényleg szembenézhettünk saját halandóságunkkal, de csak az ostobaságunk köszönt vissza a tükörből. Történt, hogy több tucat ártatlan élet kihunyt. Idősebbek és fiatalok, öreg rockerek és a következő generáció tagjai elmentek egy lemezbemutató koncertre, és nem tértek haza többé.
A tragédia által keltett első hullámok után, mint ilyenkor lenni szokott, jön a felelősök keresése és az egymásra mutogatás. Az ország szellemi látlelete is azonban az, ahogyan sokan az eset hírére reagáltak.
Mert talán könnyebb így feldolgozni a történteket? Jobb a sátánra fogni, mint elfogadni, hogy ebben az országban egyszerűen így mennek a dolgok, s a rá se ránts mentalitás veszélyeztet ennyi életet?
A bukaresti Colectiv Clubban történt tragédiát nem lehet egyszerű balesetként elkönyvelni. Vastagon benne van ennek az országnak a bűnös, gyilkos felelőtlensége. Amíg a klub tulajdonosai a berendezéseken spóroltak, halálos veszélybe sodorták az összes vendégüket. S vajon hány hatóság cinkos félrenézésére volt szükség ahhoz, hogy ne kelljen betartani a biztonsági és tűzvédelmi előírásokat? El tudom képzelni, hogy történhet az ilyesmi. Bejön a kontroll, körülnéz, megállapít. Ez a borítás tűzálló? Van elég vészkijárat? Van füstérzékelő? Van automatikus tűzoltó berendezés? Van szakképzett biztonsági személyzet? Ezekre mind igenlő választ kellett adni ahhoz, hogy egy ilyen létesítmény működni tudjon. De hagyja, főnök úr, megoldjuk valahogy, nem? Kis cinkos összenézés, egy jól felismerhető gesztus. Talán egy klasszikus boríték, talán csak ingyen fogyasztás, ki tudja? A végeredményt ismerjük.
Ki tudja, hány és hány hasonló lokál, mulató, romkocsma – nevezzük, ahogy akarjuk – működik hasonló hatósági „jóindulat” közepette? Elvégre minden szabály, amit „onnan fentről” előírnak, hülyeség. Megoldjuk mi másképpen, igaz, főnök úr? Legyen jó mindenkinek. Ki tudja, hány ilyen hely van, ahol életveszélybe kerülünk csak azért, mert szórakozni megyünk?
Sátánt, Halloweent s egyebeket emlegetni a tragédia kapcsán pedig merő ostobaság, de jellemző: kapargatjuk a felszínt, jelen esetben azt, hogy éppen milyen műfajú és jellegű kulturális rendezvény zajlott a klubban, de nem értjük meg a lényeget. Hogy micsoda általános szellemi sötétség kellett ahhoz, hogy mindez megtörténhetett. Mert az igazi gonosz ott lakik mindannyiunkban: ennek az országnak a hányavetiségében, törvény- és szabálykerülő kultúrájában, olcsójános kapzsiságában, s a közt szolgálni hivatott hivatali székekbe tespedt fenekek tágra nyíló zsebében.
Így esett egybe idén a halottak napja és a nemzeti gyász.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!