Az Igazi Csíki Sör és a Heineken vitája

Nagy port kavart Erdélyben és Magyarországon az Igazi Csíki Sör elleni marosvásárhelyi táblabírósági ítélet, amely megtiltotta a gyártó cégnek a márkanév további használatát. Az ember azt hinné, hogy olyan országban, amelynek létrejötte óta kitapintható a magyarellenesség, egy ilyen ítélet – amely ráadásul szembemegy az uniós szinten meghozott bírósági döntéssel – magyar körökben csak és kizárólag felháborodást kelthet. Sajnos, nem ez a helyzet.

Határon innen és túl nem is kevesen vannak, akik a Heineken és a román állam oldalára állnak. Nem mondom, hogy nekik nincsenek érveik, és azt sem, hogy a cég, amely ennek az ítéletnek kárát látja, nem szolgáltatott támadási felületet. Lénárd András cégtulajdonos részéről súlyos hiba volt, amikor egy interjúban azt állította: a Kárpát-medencében egyedül ők készítenek igazi kézműves sört. Kétségtelen, hogy a kérdéshez nem sokat értő pénzember szólt belőle, aki semmibe veszi – a sörszakértőktől az igényes és minden kérdésnek utána olvasó sörrajongókon keresztül a tényleges kézműves sörfőzőkig – az egész sörszakmát. Nyilatkozata két ponton is sántít. Egyrészt az a dimenzió, amelyben a csíkszentsimoni sörgyár mozog az előállított sör mennyiségét illetően minden, csak nem kézműves. Másrészt igenis vannak tényleges kézműves sörfőzők, akik otthon kísérleteznek a szó szoros értelmében a saját kezükkel, majd bérfőzésben készítik el innovatív, igényes és jellemzően nem profitorientált, hanem önmegvalósítást célzó sörüket.

Meg lehetett volna fogalmazni diplomatikusan is egy ilyen állítást. Ha azt mondta volna Lénárd András, hogy ők készítik azt a multiktól független sört, amely egyrészt üti a minőségi mércét, másrészt akkora a kapacitásuk, hogy teríteni tudják vele Erdélyt és Magyarországot, az állítás igaz lett volna. Ugyanakkor az is tény, hogy a mostani ítélet kapcsán a félretájékoztatás eszközéhez nyúltak: nagyobbnak akarták láttatni a bajt, mint amekkora. Ezzel a húzással nagyobb „részvétmennyiséget” és így nagyobb hasznot akartak kaszálni. Szó sincs ugyanis a gyártósorok, az erjesztő és a palackozó megsemmisítéséről vagy a sörgyár bezárásáról, mint ahogyan azt sokan hiszik, például azok a magyarországi kocsmárosok, akik erre való hivatkozással (amúgy nagyon helyesen) kiiktatták a forgalmazott söreik közül a Heineken termékeit.

Vannak, akik azt emlegetik, hogy az Igazi Csíki Sört gyártó cég már felerészt holland tulajdonban van, és ezzel megpróbálják demagóg módon egy szintre hozni a minőségi sörgyártásnak világszinten sokat ártó multit egy dicséretre méltó székely céggel, amely történetesen holland tőkét vont be a vállalkozásba. Ettől a kérdéstől függetlenül helyes lenne megőrizni tárgyilagosságunkat, igazságosságunkat és arányérzékünket.

A jogerős bírósági ítélet akkor is vérforraló, ha figyelembe vesszük az imént leírtakat. Nyomós okunk van azt feltételezni, hogy az igazi probléma ezzel a termékkel éppen az, ami a minőségén túl a legfőbb erénye: az identitásképző és identitáserősítő jellege. Minden esetben, amikor egy magyar ember kézbe vesz egy palack Igazi Csíki vagy Székely Sört, az azonosulásérzés töltheti el.

Hadd mondjak egy példát. Szórványvidéken a legfőbb probléma az, hogy a magyarság nem kompakt közösségekben él – mint mondjuk szerte a világon a kínaiak –, hanem szétszórva a román tömegben. Így sokkal nagyobb az asszimilációs veszély és az asszimilációs hajlandóság. Elvégre ki kell jönni a román kollegával, főnökkel, a gyereknek ugyebár „érvényesülni” kell, magyar a magyarral csak baráti társaságokban találkozik, meg persze jó esetben néhány fontos közösségmegtartó intézményben, mint amilyen a templom, az iskola, a színház – már ahol van –, és szerencsés esetben a magyar kocsma. Aradon működik egy olyan szórakozóhely, ahol a meghívott előadók nagy része magyar. A multik termékei mellett a választékban kapható volt Igazi Csíki és/vagy Székely Sör. Egy magyar együttes koncertjén, ahol a közönség többsége magyar, jó érzés volt látni, hogy sokkal többen isszák a drágább és persze jobb székely sört, mint a nagyiparit. A másik oldalon a nemzeti kötődést sokadlagosnak vagy egyenesen veszélyesnek ítélő kozmopoliták táborában ezt úgy próbálják beállítani, hogy a székely vállalkozó megadóztatja a nemzeti érzést. Ami egy rendkívül rosszindulatú megközelítés. Ilyen alapon minden olyan professzionális, azaz szakmájából élő vállalkozó, művész vagy előadó, aki a magyar szíveket megdobogtatja, a nemzeti érzés vámszedőjének állítható be. Miközben az a helyzet, hogy a sokak által ügyeskedő székelyként ábrázolt Lénárd András nem kis kockázatot vállalt, amikor egy etnokratikus, sovén alaphangulatú országban piacra dobott egy olyan sört, amelyen csak a törvény által előírt pár sor olvasható román nyelven, egyébként a címke olyan, mintha magyarországi termékről vagy a sokak vágyálmaiban élő szabad és független Székelyföld első számú söréről lenne szó. (Nem állom meg, hogy ide ne szúrjam: amikor a fogarasi vár mellett egy kocsmában megdicsértem a sörválasztékot, a pultos azt felelte, hogy ezek kézműves sörök. Mondtam neki, hogy tudom, épp ezt értékelem, és érdeklődéssel figyelem a kézműves sörök térhódítását itt és Magyarországon is. Erre azt válaszolta a felszolgáló, hogy nekik is van magyar sörük, és rámutatott az Igazi Csíkire.)

Egy ilyen termék nagymértékben növeli ennek az elnyomott, frusztrált, megrabolt közösségnek az otthonosságérzését. Ráadásul mind a külcsín, mind a belbecs rendben van, beleértve az árat is. Az Igazi Csíki Sör egyszerre szép, ízletes és megfizethető termék. Ugyanakkor a gyártónak oka és erkölcsi joga volt Igazi Csíki Sörnek nevezni a terméket. A Csíkban lakó emberek elsöprő többségének nyelvén szólítja meg a vásárlót (ki akadályozta meg a Heinekent, hogy Csíki Sör feliratú palackokban dobja forgalomba az általa gyártott folyadékot?), székely szimbólumokkal ékesített a címke, saját, helyben készült recept alapján gyártják a sört, amelynek megvan a maga egyedisége, ellentétben az arctalan, jellegtelen nagyipari sörökkel. És erkölcsi joga van Igazi Tiltott Sörként folytatni a sör forgalmazását, amelyen ráadásul rovásírással továbbra is szerepel, hogy Csíki Sör, amiért külön elismerés illeti a gyártót.

Egy szó, mint száz: ha valakiben van egy cseppnyi magyar érzés, józan ítélőképesség és igazságosság, akkor nem vitás, hogy ebben az egyenlőtlen harcban melyik oldalra áll: a vörös csillaggal ékített Heineken és a magyarellenességét már sokszor bizonyított román igazságszolgáltatás szörnykoalíciójának oldalára vagy a saját minőségi termékét eszmeileg releváns üzenettel csomagoló csíkszentsimoni sörgyár mellé.