Hirdetés
Nánó Csaba

Nánó Csaba

Az ember gyarló, a gép nem téved

2017. július 01., 20:472017. július 01., 20:47

A technika rohamos fejlődésével a tenisz lett a világon talán az első olyan sportág, ahol a csalást, a bírói tévedést szinte teljes mértékben kizárták. Ha a labdarúgásban most próbálkoznak a videóbíró bevezetésével, a fehér sportág képviselői régóta élhetnek azzal a kiváltsággal, hogy a kétes labdákat visszanézhessék a képernyőn. Nyilván vannak bizonyos korlátok, hogy a mérkőzések ne váljanak döcögősökké a megszakítások, visszanézések miatt, de alapjában véve a tévedés ki van zárva. Legalábbis a pályán.

Ha egy játékos úgy érzi, a bírói ítélet hamis, magyarán „benézték” a labdát, kérheti a döntés felülbírálását. Óriási lépés ez a sportban, hiszen minden összecsapás lényege a győzelem, de kizárólag küzdelem és tudás útján.

(Főleg akkor, amikor már nem csupán a dicsőség, hanem egyre nagyobb pénzösszeg a tét). Nem hiába találták ki az angolok a fair play kifejezést, ami sehol máshol nem terjedt el úgy, mint a küzdőtereken. No de a tisztesség nem a játékvezetői döntéseknél kezdődik, és nem itt ér véget.

Amikor a román női teniszválogatott Nagy-Britannia csapatával csapott össze Bukarestben a Fed Kupában, a szövetségi kapitány, Ilie Năstase, olyan kifejezésekkel illette a vendégek sportolóit és vezetőit, amely nem tűr nyomdafestéket. A volt világelső teniszező, „civilben” a román hadsereg tábornoka nem először viselkedik alpári módon pályán belül és kívül egyaránt. Ameddig aktív játékos volt, az emberek elnézték kirohanásait, bohóckodását. Még a külföldiek számára is „jópofának” tűntek beszólásai, nem éppen sportemberhez méltó tettei. Zseninek volt kikiáltva – valamilyen mértékben az is volt a pályán –, ezért sokat elnéztek neki. De egy hetvenéves embernek illene már viselkednie. Ilie Năstase felett sajnos úgy telt el az idő, hogy a civilizáltság még nyomokban sem ragadt rá.

Sorozatos félrelépéseit a Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) is megelégelte. A világfórum határozataihoz igazodva a Francia Teniszszövetség bejelentette: „Ilie Năstase nem kap akkreditációt a 2017-es francia nemzetközi teniszbajnokságra”. Vagyis a Roland Garrosra, amelyet mellesleg 1973-ban megnyert. Ugyanígy nemkívánatos személlyé vált más nemzetközi turnékon is. Elég, ha a hamarosan kezdődő Wimbledont említjük. Sajátos román módon sokan melléálltak, bírálva a szövetségek döntéseit, kiállva a mocskos szájú generális mellett. Amúgy az egészből az szűrődött le, hogy minél nagyobb gazember valaki, annál elismertebb hazájában…

Elméletileg Năstasénak – legalábbis hivatalos minőségben – semmi keresnivalója nem lett volna az egykori társa, Ion Ţiriac tulajdonában lévő madridi tornán sem, amelyet Simona Halep nyert meg. Fittyet hányva mindenféle tiltakozásra és nem utolsósorban a józan észre, az egykori csapattárs még a díjazásra is felkérte a szebb időket megélt Năstasét.

Ebből újabb botrány kerekedett: nyilván sok bírálat érte Ţiriacot, amiért az ITF által ideiglenesen felfüggesztett Năstasét kérte fel a díjátadásra, ugyanakkor az egykori teniszező, ma milliárdos állatvadász sem maradt adós, és közölte, felfüggeszti a Madrid Open serlegének biztosítását az idei átadót követő „agresszív” bírálatok miatt. Mintha nem ő provokálta volna…

Ţiriac már mondott olyant, hogy ha választani kell egy tolvaj és egy buta ember között, ő a tolvajt választja. Mert a tolvaj után marad valami – magyarázta. Ilyen kijelentés után ne csodálkozzunk, hogy Ilie Năstase szennyesét mossa, és egészen messze került a fair play-szellemtől. Pedig a sportvilág mostanában éppen ezt a szellemet igyekszik megerősíteni. Akár úgy is, hogy gépekre bízza a helyes döntést, hiszen az ember gyarló és olykor gyenge, így bárki tévedhet.

 

 

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés

Ezt olvasta?

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Na és hol marad a becsületes Románia?

Kereken egy héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon levontuk a következtetést, miszerint elbuktak Nicușor Dan proxyjai, kudarcot vallott Románia államelnökének második kormányalakítási kísérlete is.

Bede Laura

Bede Laura

Úgy vezessünk, hogy mindenki hazaérjen!

Viszonylag kezdő sofőrként akárhányszor rágördülök az úttestre, egy borsónyi félelmet még mindig érzek. S nem attól tartok, hogy jaj, nehogy elcsípjen a rendőr, amint átlépem a sebességkorlátot.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan játékos elnökké vált – de kivel is játszadozik?

Traian Băsescu után szabadon Nicușor Dan is a „játékos” államfők útjára lépett – az más kérdés, hogy ha minden rosszul megy, a szélsőjobboldali erők jelentőségét növeli azzal, hogy a királycsinálói szerep közelébe juttatja őket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Makkay József

Makkay József

A hatalom logikája felülírta a lojalitást

Nemcsak az állóvizeket kavarta fel, hanem valóságos örvényt idézett elő Nicușor Dan azzal, hogy a Nemzeti Liberális Párt megkérdezése nélkül miniszterelnök-jelöltnek nevezte ki a PNL egyik alelnökét, Adrian Veșteát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Premontrei botrány: senki ne az áldozatot hibáztassa, még az RMDSZ se!

Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.

Páva Adorján

Páva Adorján

Nem csak a bankok trükkje: a botrány mindannyiunkról szól

Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.

Hirdetés