A pallos jogán

A kiközösítés módszere továbbra is a,,kisistenek” hatalmi kiváltsága. Bátran élnek az erőszakra uszító megnyilvánulások eszközeivel, mert hajlamosak elhitetni a körülöttük lebzselőkkel, hogyha az ország nem is (bár néha már szó szerint az ország is), a hatalom és a dicsőség övék marad mindörökké.

Ennek megfelelően zajlanak a mindenkori választások idején azok az agresszív kiszorítósdik, amelyet a hatalmon lévők gyakorolnak azokra, akik nem akarnak elvtársak lenni a ,,szocialista internacionáléban”, vagy ha a betokosodott pártelveikhez nem passzolnak a polgári réteg „anomáliái”, mint ahogyan azt Bihar megyében is nem egyszer megfogalmazták a megyei vezetésben szebb napokat megélt képviselők és udvari talpnyalóik.

A pártideológiától elcsángált delikvenseket szemmel kell tartani, és távolságtartó magatartást kell irányukban tanúsítani. Ilyen és ehhez hasonló utasítások hangzanak el megannyi pártgyűlésen, többek között a polgármesterek szájából is, amikor a választási kampányra való tekintettel a pszichológiai nyomásgyakorlás taktikai lépéseiről tartanak kiselőadást az „udvarnak”. Nemrégiben az egyik elöljárótól olyan is elhangzott, hogy ő bizony minden eszközt bevet, ha kell a „pallosjogot” is, ha netán fenyegetve érzi hatalmi státuszát valamelyik soros „osztályellenségtől”.

Ilyenkor illene az alkotmányos jogokra hivatkozni, de

vagy netán nem süt lángost a pártsátorban az éppen ott lebzselő pártaktivistáknak, az a kutyát se érdekli.

Ilyen mocskos a politika – szokta mondogatni a mi hétpróbás generációnk. Úgyhogy ma is léteznek szép számmal olyan emberek, akik folyamatos pszichológiai nyomás alatt kénytelenek élni mindennapjaikat, mert valamelyik „elvetemült” hozzátartozójuk fennhangon merte kritizálni a rendszert, a pártot, vagy a helybéli parvenü csúfondáros hangnemét, amellyel éppen azokat a választópolgárokat illette, akik várhatóan más politikai szervezet mellett teszik le a voksot.

Mellesleg ahhoz is joga lenne bárkinek, hogy ne vegyen részt minden össznépi rendezvényen, vagy művi csődületen, amelyet közösségépítés gyanánt futtatnak a pártok imázsépítő rohamosztagai. De listák készülnek a résztvevőkről is, nem oda Buda!

És joga lenne végül mindenkinek politikus- és politikamentes levegőt lélegezni. A pallossal pedig csak csínján, mert a posztkommunistákhoz nem illik az ilyen hűbérkori relikvia. Bár a határok lassan elmosódnak...