Víz a Falon

A világ legnagyobb utazó produkciójának számító The Wall (A Fal) az elmúlt napokban megjárta Budapestet és Bukarestet is. A minden idők egyik legsikeresebb, előadással egybekötött koncertjének szülőatyja, Roger Waters (képünkön) éppen a világkörüli turné idején, szeptember 6-án töltötte 70. életévét.

Az angol gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró – és még sorolhatnánk foglalkozásait – Great Bookhamban született. Politikától nem volt mentes már gyerekkora sem, nagyapja munkáspárti vezető, iskolatanár apja pedig – aki amúgy keresztény hitét soha nem tagadta – a kommunista párt elkötelezett tagja volt. Az apakép Roger több dalában is visszaköszön, annak ellenére, hogy mindössze öt hónapos volt, amikor az idősebb Waters a háborúban elesett.

Waters együttesének, a Pink Floydnak megalakulása szinte törvényszerűen következett be: Roger Syd Barettel, az együttes első gitárosával, és kezdetben meghatározó alakjával járt egy iskolába, míg a banda másik két tagja, Nick Mason dobos és Richard Wright billentyűs egy utcával odébb tanult. Gyerekkoruktól ismerték egymást, és 1965-ben, mint oly sok angol fiatal, elhatározták, hogy belevetik magukat a zavaros zenei életbe.

Syd Barettről – akiről Waters később azt nyilatkozta, hogy kezdetben az egyedüli volt közöttük, aki sztárnak nézett ki és úgy is viselkedett – hamar kiderült, hogy mentális problémákkal küzd. Hogy önmagában is egy beteg ember volt, vagy a kábítószerek váltották ki nála a betegséget, a mai napig vitatott. Tény, hogy helyébe bekerült a zenekarba David Gilmour. Összeállt tehát a Waters-Mason-Wright-Gilmour formáció, ők négyen hódították meg a világot Pink Floyd néven. A hiedelmekkel ellentétben az együttes nevének semmi köze sincs a rózsaszínhez: két blues-zenész, Pink Anderson és Floyd Council után keresztelte el magukat Barett egy ihletett pillanatában.

Waters hatalmas pályát futott be az együttessel, és még nagyobbat ívelt szólókarrierje. Bár nyilvánvaló, hogy zenekara nélkül soha nem születik meg A fal című 1979-es stúdiólemez, majd az ennek alapján készült Alan Parker film 1982-ben, ám világraszóló elismerést Waters vívott ki az album zenéjének. 1990. július 21-én Berlinben, a Potsdamer Platzon tartott koncertet, azon a helyen, amely a berlini fal idején a „senki földje” volt. Rengeteg szupersztár vendég szereplésével adta elő a The Wall című albumot, szakértők szerint az addigi idők legnagyobb rock-koncertje volt, melyet több mint ötmillió ember nézhetett a televízió képernyője előtt is.

Waters 70 évesen még mindig a világot járja. A máskülönben befelé forduló, kollégáival és önmagával szemben rendkívül igényes zseniális zenész a színpadon megnyílik, előadásával olyan élményt nyújt manapság is közönségének, amit a zeneiparban keveseknek sikerül – ha egyáltalán sikerült – felülmúlniuk.