Tehetségének áldozata

Cserháti Zsuzsával az lehetett a legnagyobb gond, hogy a pártállam idejében a zenéhez alig konyító, ám hatalmi helyzetben levő ilyen-olyan funkcionáriusok, akik viszont élet-halál urai voltak a szakmában, sehogy sem tudták „betörni”. És gulyáskommunizmus ide vagy oda, az engedetleneket Magyarországon is sikeresen mellőzték. Ebben nagymértékben közrejátszott, hogy Cserháti olyan utat választott magának a magyar zenei életben, amire csak keveseknek volt merszük azokban az időkben.

Balett táncosnőnek készült, de a sokat énekelgető kislány végül a zenei pályán kötött ki. Tizenkilenc éves korában már egy együttesben próbálgatta szárnyait, az 1972-es Táncdalfesztiválon pedig egy ország ismerte el tehetségét. Később megnyerte a Tessék választani című vetélkedőt, és zenekart alapított Európa néven. Karrierje üstökösként ívelt felfele: a lengyelek híres könnyűzenei fesztiválján, Sopot-ban, 1979-ben harmadik díjat nyert az azóta többször is feldolgozott Különös szilveszter című számmal. Ám a siker nem csak örömökkel járt...

Miután egyre nyilvánvalóbb lett, hogy Cserháti Zsuzsa az ország egyik legjobb női hangja, Erdős Péter, a magyar könnyűzenei élet atyaúristene, a Neoton együttes menedzsere a fejébe vette, hogy Cserhátit beilleszti Csepregi Éva mellé a zenekarba. Az énekesnő ezt elutasította, és ezzel gyakorlatilag elvágta maga alatt azt a bizonyos fát: közel másfél évtizedig Magyarországon szinte semmilyen munkát nem kapott, lemeze nem jelent meg, bárokban, revükben lépett fel, vagy külföldön vendéglősködött. Súlyos depresszióba esett, elhízott, csak a hangja maradt arany.

1996-ban – jórészt barátja és kollégája Horváth „Charlie” Károlynak noszogatására és támogatásával – másodszor is berobbant a zenei életbe. Új nagylemeze, a Hamu és gyémánt, elsöprő sikert aratott, a következő egy évben négy önálló albuma jelent meg! Sikerült megszabadulnia a súlyfeleslegtől, stílust váltott – a könnyedebb pop zenéről a jazz-rockra váltott –, ismét a legkeresettebb és legnépszerűbb énekesnők egyike lett.

Ám a 15 évnyi mellőzés, a bárokban áténekelt éjszakák, a bizonytalan lét, a kétkedés és az elkeseredés kitörölhetetlen nyomokat hagyott Cserháti Zsuzsa törékeny lelkében. A kétezres évek elején ismét depresszióba esett, és 2003. július 23-án fia talált rá holtan otthonában. Noha több változat is felmerült a halál okáról – sorok közt ugyan, de az öngyilkosság is –, az orvosok szerint természetes halállal halt meg. Mindössze 55 esztendős volt...