Örök kérdés az óraátállítás hasznossága

A Javaslat a világítás költségének csökkentésére című írásában a világításra használt gyertyákkal akart spórolni a nyári korábbi felkeléssel. Az óraátállítást elsőként 1895-ben George Vernon Hudson új-zélandi rovarszakértő javasolta: tudományos írásában kétórás óraátállítást javasolt, amelyet 1898-ban egy cikkben is ismertetett. Bár volt érdeklődés az ötlet iránt, akkor még nem vezették be. Az első komolyabb próbálkozás William Willett brit építész nevéhez fűződik, aki 1905-ben azzal az ötlettel állt elő, hogy az órákat nyáron állítsák előbbre a hosszabb nappali világosság jobb kihasználása miatt az építkezésben. Javaslata alapján 20 percekkel állították volna előre az órát április négy vasárnapján, szeptember négy vasárnapján pedig vissza. Röviddel ezután törvényjavaslatot terjesztettek elő az angliai alsóházban. A parlament először 1909-ben tárgyalt a témáról, és különbizottságot nevezett ki a vizsgálatára. A javaslatot többen ellenezték, különösen a mezőgazdasággal foglalkozók, így a törvényt nem fogadták el.

Willett 1915-ben meghalt, de az ötlete később megvalósult.

Az első világháború spórlási szükségletei miatt az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok is átvette az ötletet sok más ország mellett, de a háború végével azonban legtöbb állam visszaállt a hagyományos időszámításra, a második világégés kitörésekor pedig újra bevezették megtakarítási céllal.

Izlandtól Ausztráliáig

Az 1940-es évek elején néhány európai ország folyamatosan egy órával előre állította az időt, amit Amerikában például a háborús időszámítást jelentő War Time néven említettek. Nagy-Britannia akkoriban dupla nyári időszámítást alkalmazott, nyáron két órával előre állítva az órákat, télen pedig egy órával. A világháborúk után már egyre több állam vezetősége ismerte fel a rendszer hasznát. Magyarországon például 1954–1957 között a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségek enyhítésének reményében alkalmazták, majd szünetelt 1958 és 1979 között, de a nyolcvanas években újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal.

A Varsói Szerződés országai ebben az időszakban ugyanilyen megfontolás alapján vezettek be a nyári időszámítást, de egymástól eltérő időpontokban. Az Egyesült Államokban az 1960-as években kezdték egyes államokban az újbóli alkalmazását, a folyton napfényes Arizona és Hawaii azonban azóta sem használ óraátállítást. Ausztráliában ugyanakkor az egyes önkormányzatok vezetőségének jogkörébe tartozik az időátállás alkalmazása, a kontinensen például a téli időszakban három eltérő időszámítás van érvényben, míg nyáron öt.

Spórolunk, de nehezebben koncentrálunk

Az óraátállítás előnyeit és hátrányait tekintve a 20. század óta heves vita folyik szakemberek, vállalkozók között. Magyarországon a villamosenergia-rendszert irányító Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) 1949 óta gyűjti és elemzi a fogyasztási adatokat. Egy 2012-es közleményük szerint az óraátállításoknak köszönhetően évente mintegy 120 gigawattórával kevesebb áramot használ fel az ország a nyári időszámítás rendszerének köszönhetően, ami 30–40 ezer háztartás éves fogyasztásának felel meg, amely fejenként a magyar lakosság körében nagyjából 12 kilowattnyi energiát és körülbelül hat milliárd forint megtakarítást jelent. A túlnyomó többségben nappali műszakban dolgozók előnynek tartják, hogy délután a szabadidő eltöltésének lehetősége egy órával meghosszabbodik.

Másrészt több időt tölthetünk el a szabadban, de otthon tartózkodva is nyilván később kapcsolunk villanyt, így pedig környezetkímélőbbek vagyunk, hiszen kevesebb szén-dioxid keletkezik. A turizmus bevétele is növekszik, mert a turisták inkább napközben látogatnak meg kirándulóhelyeket.

Felborulhat a bioritmus

A rendszert ellenzők szerint nem spórolunk annyit, hogy megérje figyelmen kívül hagyni a hátrányokat. Például ha Magyarországon 8 millió lakossal számolunk, akkor fejenként mindössze évi 750 forint a megtakarítás. Az emberi egészségre, közérzetre rövid távon hátrányos hatású az óra átállítása, hiszen sokaknak felborul a megszokott bioritmusa, ami többek közt fejfájással, rossz közérzettel, levertséggel, étvágytalansággal, koncentrálási nehézségekkel jár. Az átállítás időszakában a megzavart időérzék, sietés-késés miatt a közúti balesetek száma nő, illetve előfordul, hogy az átállás pillanatában közlekedő vonatok egy órát vesztegelnek. A depresszióban szenvedőknek kedvezőtlen, hogy a reggelek újra sötétek, télen pedig – ha reggel világosban is mennek munkába – ez nem ellensúlyozza a korai sötétedést. Sőt, gazdálkodóktól már olyan panasz is érkezett, hogy ha az állatok fejési idején változtatnak, az hátrányosan érinti a lefejt tej mennyiségét.

Keressünk esti elfoglaltságot

Napjainkban sokkal rugalmasabb a közvilágítás rendszere, megváltoztak a fogyasztási szokások, a lakosság gyakrabban tévézik, és elterjedtek a légkondicionáló berendezések is.

Oroszország 2011-ben szüntette be az óraátállítást a nyári időszámítást használva véglegesként, 2014-ben azonban a rossz tapasztalatok miatt a téli időszámítást használják, de még mindig óraátállítás nélkül. Törökország már 2016 őszétől nem alkalmazza a téli időszámítást, Magyarországon többször is felmerült a beszüntetése, de ehhez az EU-nak kell megváltoztatnia a tagállamaira egységesen vonatkozó szabályozást. Ázsiában és Afrikában alig akad olyan ország, amely hozzánk hasonló rendszert használ.

A téli időszámításkor pedig ajánlott biológiai óránkat a korábban keléshez szoktatni, hogy minél tovább élvezhessük a napfényt elkerülve a depresszív hangulatot. Az óraátállást követő napokban figyeljünk jobban oda a szervezetünknek szükséges elegendő pihenésre, fogyasszunk magnéziumdús táplálékot az ingerlékenység elkerüléséért, és válasszunk kellemes elfoglaltságot a hosszú estékre egy-egy társasjáték, film, könyv társaságában. Munka közben igyekezzünk minél többször a napon eltölteni szüneteinket, ha pedig a téli időátállás után is sötétben kelünk fel, használjunk erős fényforrást, mert így belső óránk elkezd a mesterséges fényhez alkalmazkodni.