Dióverő nagyvásár Érmihályfalván, kimondottan a hagyományokra épülő rendezvény
Fotó: Sütő Éva
Históriás könyvekben, különböző régi feljegyzésekben említik úgy a vásárt, mint a falusi vagy a városi élet egyik legmarkánsabb eseményét. Főleg azokon a helyeken, ahol évente csak négyszer gyűltek össze messzi földről is a vásárosok. Összeállításunkból kiderül, mi mindenre szolgált egy-egy ilyen esemény Bihar vármegyében.
2019. október 25., 21:372019. október 25., 21:37
A régi vásár nemcsak a portékák eladását célozta, hanem a társadalmi élet egyik fontos formája is volt. Az ott megjelenők legtöbbször csak azért mentek a vásárba, hogy ismerőseikkel, barátaikkal, rég nem látott rokonaikkal találkozhassanak, illetve tájékozódjanak az árakról. Folyt a terefere, átadták a legfrissebb történéseket, családi eseményeket, a születések és az elhalálozások hírét. De vásárfia nélkül nem illett hazatérni, ami gyereknek, asszonynak egyaránt kijárt. A gyerekek többnyire fából faragott játékokat, bugylibicskát, fütyülőt, mézeskalácsot kaptak, míg az asszonyok, lányok számára kendőt, gyöngyöt, olvasót (rózsafüzér) vásárolt életük párja vagy jövendőbelijük. A lányoknak a legények mézeskaláccsal kedveskedtek. Ezek általában tükrökkel ellátott szív formájúak voltak. A mézeskalácsosok – a szabókhoz és a csizmadiákhoz hasonlóan – rendszerint a vásár középpontjában kaptak helyet, és verses rigmusokkal kínálták a szerelem eme ékes zálogát.
A vásárokban a legelőkelőbb helyeket a szűr- és a cipőkészítők foglalták el. A szűcsök rövid és hosszú bundát, subát egyaránt árultak. A gubások – akik a szegényebb rétegnek varrtak – asszony-, férfi- és gyerekgubát kínáltak sátraikban. A szabók elsősorban posztóból készült ruhaneműekkel, teljes öltönyökkel érkeztek. A keményszárú, tartósra vikszolt csizmákat a csizmadiák ajánlgatták. Ők nem mindig vertek sátrat, csak rúdra akasztva árultak, így náluk valamivel olcsóbban lehetett vásárolni, mint a sátoros csizmaárusoknál.
A kirakodóvásár szélén kaptak helyet az ócskások, ahol a használt ruhaneműk cseréltek gazdát. A vásárnak is megvolt a maga hierarchiája: nem lehetett csak úgy mindenhova kirakodni. Évszázadokon keresztül ezt a rendet a mesterségek ázsiója határozta meg.
Vásári forgatag a nagyváradi Szent László Napokon a várudvarban
Fotó: Sütő Éva
Magyarország keleti vásárövezetéhez tartozott többek között Szatmár, Nagykároly, Debrecen, Érmihályfalva, Székelyhíd, Diószeg, Nagyvárad, Berettyóújfalu, Körösszeg, Cséffa és Nagyszalonta is.
Érmihályfalva Mátyás királynak köszönheti vásártartási jogát, aki ezt a kiváltságot még 1459-ben adományozta a településnek. Ennek mind a mai napig örvend a város, ugyanis 400 évvel később, 1845-ben V. Ferdinánd király megerősítette a jogot, sőt adománylevéllel mezővárossá nyilvánította az érmelléki települést.
A múlt század közepétől megnőtt a hetivásárok jelentősége is, így Érmihályfalva piacát a gabonafélék, az ipari termékek választéka és a marhavásár tette nevezetessé. Évente négy nagyvásárt tartottak, amelyen idegen iparosok is megjelenhettek. Csütörtökön csak a helybeliek vására volt. A csokalyi születésű Fényes Elek (1807–1876) statisztikus és közgazdász szerint minden szerdán baromvásárt is tartottak. Az 1900-as évek elején a kirakodást a vasúti állomás felé vezető úton, a ma is Vásártérnek nevezett területen ejtették meg. Ide az egész Érmellékről, de olykor még Debrecen környékéről is eljöttek alkudni egy-egy jó kiállású jószágra vagy egyéb portékára. Ha ló vagy egyéb igavonó talált gazdára, azt meg is kellett „pecsételni” egy áldomással is. Volt rá eset, hogy a jószág árából alig maradt valami, mire hazaért a gazda, de hát ez is hozzátartozott a vásár rendjéhez.
Mivel birtok a birtokkal házasodott, az ara meg a vőlegény olykor csak később szembesült a tényekkel. Bár a vásári jövendőmondó cigányasszony mindig nagy szerelmekről regélt az eladó sorban való lányoknak, ez a délibáb hamar szertefoszlott a szülők közti megegyezés miatt.
A vásártereken állandó vendég volt a körhinta is, amelyre a gavallér legények befizettek a lányoknak. Így aztán a vásár látványosság és szórakozás is volt egyben.
A vásár szavunkat még vándorlásaink során vettük át az iráni eredetű népektől, majd a középkor folyamán teljesen beépült nyelvünkbe, településneveinkbe. Az Érmelléken ilyen például Asszonyvására, amely a középkorban vásártartási joggal rendelkező királynői birtok volt. A falu legkorábbi írásos említésekor Királynévására (Forum Reginae) néven jelenik meg.
A 19. századra a vásárok életében kialakult egy fajta koncentráció, így a legjelentősebb pesti vásár mellett az országban négy nagyvásár vonzotta a környező vidék vásárosait: Pozsony, Kassa, Debrecen és Kolozsvár – írja többek között Szilágyi Éva Andrea helytörténész a 2018-ban megjelent vásártörténeti monográfiájában.
Kun József hasonló témájú monográfiájában rendkívül érdekesnek írja le a múlt század eleji nagyvásárokat Belényesen: „az emberek ilyenkor valósággal eltaposták egymást. Nemcsak magyarok, de a hegyekből lejövő szumányos román parasztok is, bár ezek csak jószágot, túró és sajtféléket kínáltak eladásra.
A lacikonyhák kolbász- és hurkafüstje, a tepertők és húsféleségek ingert keltő szaga terjedt szerte a téren. Itt is a vásárok érdekességéhez tartozott a hosszas alkudozás, ami a vásárlók többszöri visszatérésével gyakran a végtelenség látszatát keltette. A parasztnak kevés pénze volt, különösen a szegény hegyvidéki románnak, nehezen vált meg tőle.
Vásári komédiások a Dióverő nagyvásáron
Fotó: Sütő Éva
Az eladóknak kialakult az a taktikájuk, hogy az áruért jóval többet kértek s most már lehetett alkudni.
A vásári kikiáltók apró versikékkel kínálták áruikat, és hangulatteremtő viccelődéssel, mókázással csalták sátrukhoz az embereket. Koldusok sokasága fokozta a vásáros napok zaját: hol prózában, hol énekléssel hívták fel magukra a figyelmet.
A vásári néphez tartoztak a madarászok, akik vagy a földre rakták a kalitkákat, vagy egy-két kalitkával a kezükben sétáltak minden irányban, hogy apró madaraikat észrevehetővé tegyék; szintén kiabálással ajánlgatták portékájukat (…). A belényesi vásárok legmozgalmasabb és leglátványosabb része a nagy számban összevásárolt szarvasmarha elhajtása volt. A tehetősebb kupecek – többen is összefogva – annyi szarvasmarhát vásároltak a belényesi piacon, hogy azokat már érdemes volt elhajtani Váradra, Debrecenbe vagy Aradra. De hasonlóképpen volt ez Nagyváradon, Szalontán vagy akár Margittán is” – ecseteli a korabeli vásárok hangulatát Kun József.
A debreceni Mihály-napi nagyvásáron már évek óta nosztalgiázhat az odalátogató. A cívis városi sokadalom Magyarország legnagyobb országos kirakodóvására, amelyen alkalmanként 1200 kereskedő kínálja termékeit, árucikkeit.
S nem maradhat el a jóféle gasztronómia: sajtok, rétesek, kemencés kenyérlángos, jóféle házikolbász és kiváló minőségű hazai borok, pálinkák teszik még kellemesebbé a piac hangulatát. Az egykori Magyarhon másik pólusán, Kolozsváron évente Bejön a vidék elnevezéssel újra elkezdték élni forgatagukat a hajdani nagyvásárok, amely hagyományt az aranyosszéki gazdák próbálják újrahonosítani. Nagyváradon az Érmellék ízeit és termékeit viszik el a vidéki gazdák a városközpont Nagyvásárterére vagy más alkalmas helyekre, míg Szatmárnémetiben többek között az Aranykapu Egyesület szervezésében adóznak a vásári forgatag hagyományának.
Ilyenkor a messzi földről ideérkező árusok utca hosszan kínálják áruikat, sőt néha utcai zenészek és „vándorkomédiások” is megadják a módját, zamatát az eseménynek. Bár az elmúlt két évben zömében csak a termés ünnepére, megáldására összpontosítottak.
A vásár minden formája a hétköznapok tartozéka. Csak annyi a különbség, hogy míg régen átalvetőben vitték haza a vásárfiát, addig ma a személyautók csomagtartói roskadoznak a konzumgeneráció napi szükségleteitől.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!