Dióverő nagyvásár Érmihályfalván, kimondottan a hagyományokra épülő rendezvény
Fotó: Sütő Éva
Históriás könyvekben, különböző régi feljegyzésekben említik úgy a vásárt, mint a falusi vagy a városi élet egyik legmarkánsabb eseményét. Főleg azokon a helyeken, ahol évente csak négyszer gyűltek össze messzi földről is a vásárosok. Összeállításunkból kiderül, mi mindenre szolgált egy-egy ilyen esemény Bihar vármegyében.
2019. október 25., 21:372019. október 25., 21:37
A régi vásár nemcsak a portékák eladását célozta, hanem a társadalmi élet egyik fontos formája is volt. Az ott megjelenők legtöbbször csak azért mentek a vásárba, hogy ismerőseikkel, barátaikkal, rég nem látott rokonaikkal találkozhassanak, illetve tájékozódjanak az árakról. Folyt a terefere, átadták a legfrissebb történéseket, családi eseményeket, a születések és az elhalálozások hírét. De vásárfia nélkül nem illett hazatérni, ami gyereknek, asszonynak egyaránt kijárt. A gyerekek többnyire fából faragott játékokat, bugylibicskát, fütyülőt, mézeskalácsot kaptak, míg az asszonyok, lányok számára kendőt, gyöngyöt, olvasót (rózsafüzér) vásárolt életük párja vagy jövendőbelijük. A lányoknak a legények mézeskaláccsal kedveskedtek. Ezek általában tükrökkel ellátott szív formájúak voltak. A mézeskalácsosok – a szabókhoz és a csizmadiákhoz hasonlóan – rendszerint a vásár középpontjában kaptak helyet, és verses rigmusokkal kínálták a szerelem eme ékes zálogát.
A vásárokban a legelőkelőbb helyeket a szűr- és a cipőkészítők foglalták el. A szűcsök rövid és hosszú bundát, subát egyaránt árultak. A gubások – akik a szegényebb rétegnek varrtak – asszony-, férfi- és gyerekgubát kínáltak sátraikban. A szabók elsősorban posztóból készült ruhaneműekkel, teljes öltönyökkel érkeztek. A keményszárú, tartósra vikszolt csizmákat a csizmadiák ajánlgatták. Ők nem mindig vertek sátrat, csak rúdra akasztva árultak, így náluk valamivel olcsóbban lehetett vásárolni, mint a sátoros csizmaárusoknál.
A kirakodóvásár szélén kaptak helyet az ócskások, ahol a használt ruhaneműk cseréltek gazdát. A vásárnak is megvolt a maga hierarchiája: nem lehetett csak úgy mindenhova kirakodni. Évszázadokon keresztül ezt a rendet a mesterségek ázsiója határozta meg.
Vásári forgatag a nagyváradi Szent László Napokon a várudvarban
Fotó: Sütő Éva
Magyarország keleti vásárövezetéhez tartozott többek között Szatmár, Nagykároly, Debrecen, Érmihályfalva, Székelyhíd, Diószeg, Nagyvárad, Berettyóújfalu, Körösszeg, Cséffa és Nagyszalonta is.
Érmihályfalva Mátyás királynak köszönheti vásártartási jogát, aki ezt a kiváltságot még 1459-ben adományozta a településnek. Ennek mind a mai napig örvend a város, ugyanis 400 évvel később, 1845-ben V. Ferdinánd király megerősítette a jogot, sőt adománylevéllel mezővárossá nyilvánította az érmelléki települést.
A múlt század közepétől megnőtt a hetivásárok jelentősége is, így Érmihályfalva piacát a gabonafélék, az ipari termékek választéka és a marhavásár tette nevezetessé. Évente négy nagyvásárt tartottak, amelyen idegen iparosok is megjelenhettek. Csütörtökön csak a helybeliek vására volt. A csokalyi születésű Fényes Elek (1807–1876) statisztikus és közgazdász szerint minden szerdán baromvásárt is tartottak. Az 1900-as évek elején a kirakodást a vasúti állomás felé vezető úton, a ma is Vásártérnek nevezett területen ejtették meg. Ide az egész Érmellékről, de olykor még Debrecen környékéről is eljöttek alkudni egy-egy jó kiállású jószágra vagy egyéb portékára. Ha ló vagy egyéb igavonó talált gazdára, azt meg is kellett „pecsételni” egy áldomással is. Volt rá eset, hogy a jószág árából alig maradt valami, mire hazaért a gazda, de hát ez is hozzátartozott a vásár rendjéhez.
Mivel birtok a birtokkal házasodott, az ara meg a vőlegény olykor csak később szembesült a tényekkel. Bár a vásári jövendőmondó cigányasszony mindig nagy szerelmekről regélt az eladó sorban való lányoknak, ez a délibáb hamar szertefoszlott a szülők közti megegyezés miatt.
A vásártereken állandó vendég volt a körhinta is, amelyre a gavallér legények befizettek a lányoknak. Így aztán a vásár látványosság és szórakozás is volt egyben.
A vásár szavunkat még vándorlásaink során vettük át az iráni eredetű népektől, majd a középkor folyamán teljesen beépült nyelvünkbe, településneveinkbe. Az Érmelléken ilyen például Asszonyvására, amely a középkorban vásártartási joggal rendelkező királynői birtok volt. A falu legkorábbi írásos említésekor Királynévására (Forum Reginae) néven jelenik meg.
A 19. századra a vásárok életében kialakult egy fajta koncentráció, így a legjelentősebb pesti vásár mellett az országban négy nagyvásár vonzotta a környező vidék vásárosait: Pozsony, Kassa, Debrecen és Kolozsvár – írja többek között Szilágyi Éva Andrea helytörténész a 2018-ban megjelent vásártörténeti monográfiájában.
Kun József hasonló témájú monográfiájában rendkívül érdekesnek írja le a múlt század eleji nagyvásárokat Belényesen: „az emberek ilyenkor valósággal eltaposták egymást. Nemcsak magyarok, de a hegyekből lejövő szumányos román parasztok is, bár ezek csak jószágot, túró és sajtféléket kínáltak eladásra.
A lacikonyhák kolbász- és hurkafüstje, a tepertők és húsféleségek ingert keltő szaga terjedt szerte a téren. Itt is a vásárok érdekességéhez tartozott a hosszas alkudozás, ami a vásárlók többszöri visszatérésével gyakran a végtelenség látszatát keltette. A parasztnak kevés pénze volt, különösen a szegény hegyvidéki románnak, nehezen vált meg tőle.
Vásári komédiások a Dióverő nagyvásáron
Fotó: Sütő Éva
Az eladóknak kialakult az a taktikájuk, hogy az áruért jóval többet kértek s most már lehetett alkudni.
A vásári kikiáltók apró versikékkel kínálták áruikat, és hangulatteremtő viccelődéssel, mókázással csalták sátrukhoz az embereket. Koldusok sokasága fokozta a vásáros napok zaját: hol prózában, hol énekléssel hívták fel magukra a figyelmet.
A vásári néphez tartoztak a madarászok, akik vagy a földre rakták a kalitkákat, vagy egy-két kalitkával a kezükben sétáltak minden irányban, hogy apró madaraikat észrevehetővé tegyék; szintén kiabálással ajánlgatták portékájukat (…). A belényesi vásárok legmozgalmasabb és leglátványosabb része a nagy számban összevásárolt szarvasmarha elhajtása volt. A tehetősebb kupecek – többen is összefogva – annyi szarvasmarhát vásároltak a belényesi piacon, hogy azokat már érdemes volt elhajtani Váradra, Debrecenbe vagy Aradra. De hasonlóképpen volt ez Nagyváradon, Szalontán vagy akár Margittán is” – ecseteli a korabeli vásárok hangulatát Kun József.
A debreceni Mihály-napi nagyvásáron már évek óta nosztalgiázhat az odalátogató. A cívis városi sokadalom Magyarország legnagyobb országos kirakodóvására, amelyen alkalmanként 1200 kereskedő kínálja termékeit, árucikkeit.
S nem maradhat el a jóféle gasztronómia: sajtok, rétesek, kemencés kenyérlángos, jóféle házikolbász és kiváló minőségű hazai borok, pálinkák teszik még kellemesebbé a piac hangulatát. Az egykori Magyarhon másik pólusán, Kolozsváron évente Bejön a vidék elnevezéssel újra elkezdték élni forgatagukat a hajdani nagyvásárok, amely hagyományt az aranyosszéki gazdák próbálják újrahonosítani. Nagyváradon az Érmellék ízeit és termékeit viszik el a vidéki gazdák a városközpont Nagyvásárterére vagy más alkalmas helyekre, míg Szatmárnémetiben többek között az Aranykapu Egyesület szervezésében adóznak a vásári forgatag hagyományának.
Ilyenkor a messzi földről ideérkező árusok utca hosszan kínálják áruikat, sőt néha utcai zenészek és „vándorkomédiások” is megadják a módját, zamatát az eseménynek. Bár az elmúlt két évben zömében csak a termés ünnepére, megáldására összpontosítottak.
A vásár minden formája a hétköznapok tartozéka. Csak annyi a különbség, hogy míg régen átalvetőben vitték haza a vásárfiát, addig ma a személyautók csomagtartói roskadoznak a konzumgeneráció napi szükségleteitől.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A zene nemcsak hangszertudást adhat a gyerekeknek: megtaníthatja őket figyelni, kitartani, alkotni, kiállni mások elé és hinni önmagukban. Erre a szemléletre építve hozta létre a Sound Garden Zenei Egyesületet Vigh Emőke széki orgonaművész, pedagógus.
Bár az ütemtervnek megfelelően halad a fekete-tengeri gázkitermelés előkészítése, jelentős biztonsági kockázatokkal kénytelen szembesülni az európai léptékben mérve is óriási román beruházás.
Három hét Sanghajban egy kínai egyetemen, ahol a színészképzés egészen más alapokra épül, mint Európában. Kasler Viktor és Benkő Boróka számára a nyári egyetem nemcsak különleges szakmai lehetőség, hanem valódi kulturális kaland is volt.
Romániában fokozatosan az elektronikus személyazonosító igazolvány válthatja fel a jelenlegi egészségbiztosítási kártyát. Az átállás azonban nem egyik napról a másikra történik: a két okmány egy ideig párhuzamosan használható.
Az alkotmánybíróság ítélete, amellyel alkotmányosnak minősítette a feddhetetlenségi törvény módosítását, komoly kérdéseket vet fel a visszamenőleges hatály miatt.
A Kolozsvári Református Egyházmegye mintegy negyven gyülekezetből álló közössége idén is saját nyílt nappal kapcsolódott be a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatába.
Pénteken tetőzik a hőség Erdélyben, amikor a nappali csúcshőmérséklet elérheti a 37 Celsius-fokot. A HungaroMet előrejelzése szerint a szerdai záporok után csütörtökön és pénteken sok napsütésre számíthatunk, majd a hétvégén labilisabbá válik a légkör.
Ha az erdélyi lakásárakat vesszük górcső alá, Kolozsvár továbbra is verhetetlen, és egyben toronymagasan a legdrágább romániai nagyváros. Érdekes aspektus azonban, hogy Nagyszebenben, Nagyváradon és Temesváron is gyorsabban emelkedtek a lakásárak.
Mintegy ötvenmillió uniós polgár tartozik valamely őshonos etnikai vagy nemzeti kisebbséghez, az Európai Unióban még sincs egységes jogi keret e közösségek helyzetének rendezésére. A világ őslakos népeinek nemzetközi napja alkalmából az Európai Bizott
Mesterséges intelligenciával készített álhír nyomán támadtak mentőautóra Kolozs megyében – legalábbis az interneten terjedő beszámolók szerint. Az eset arra figyelmeztet: az MI már nemcsak megkönnyítheti az életünket, hanem veszélyes fegyverré is válhat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!