Kismamából vállalkozó: gyermekei adtak motivációt

Visszanyúlt a hagyományoshoz, és azt továbbfejlesztve, szemléletmódjához, a mai követelményekhez igazítva újat hozott létre – foglalhatnánk össze Dorottya „találmányát”. „Hat–hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor a nagyobbik kislányom már leszokási fázisban volt a pelenkáról. Csíkpálfalván akkor még havonta egyszer vitték el a szemetet, ennyi idő alatt az eldobható pelenkából több zsáknyi összegyűlt, és ez rémisztő látvány volt” – idézte fel, hozzáfűzve, emellett a nagylánya bőre nagyon érzékeny volt, és rengeteg krémmel próbálkoztak hasztalanul a pelenkakiütés eltüntetésére. „Egyre többet foglalkoztatott, hogy a pénzemet arra költöm, ami a gyerekemnek nagyon rossz, és nézem egész nap, hogy az ott szemétnek gyűl” – mondta.

Dorottya Kolozsváron végezte felsőfokú tanulmányait a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Biológia Karán, ökológia szakirányon. Dolgozott a kincses városban, Magyarországon a Balaton üledéklakó algáit kutatta. A doktori disszertációja elkészült, de még nem védte meg, az utóbbi években teljesen lefoglalja idejét a pelenkagyártás, -fejlesztés.

Édesanyjától kért tanácsot, véleményt, mikor már folyamatosan az foglalkoztatta, hogyan tudna változtatni a pelenkázáson. „Vettem a rongyot, beszegtem a négy oldalát, így kezdődött, hagyományosan. Aztán éreztem, mi az, amit még igényelnék. Tudtam, ma már más világ van, mint a mi gyermekkorunkban, létezik biztosan olyan megoldás, ami nem nehezíti meg túlságosan az anya dolgát, ugyanakkor megoldja a szemét- és a bőrproblémát.” Nagylánya hároméves volt, amikor megszületett a kishúga, akit már saját készítésű pelenkakészlet várt. „A várandósság azzal telt, hogy írtam a doktorimat és varrtam a pelenkát. Most már nevetségesnek tűnik az a készlet, hihetetlen, hogy azzal én képes voltam pelenkázni ahhoz képest, hogy hova fejlődött azóta. Sok anyuka, aki kipróbálja, visszajelzett, hogy mit szeretne még, ezt elég jól sikerült beépíteni, követnem kellett ugyan logikus irányt, de a sok vélemény nagyon szépen alakítgatta.”

„Hihetetlen helyzetekből, muszájokból, szerencsékből alakult ki és él a pelenkagyártás – mondja mosolyogva, mikor elmeséli: falun élő kisebbségi, értelmiségi munkanélkülieknek hirdettek marketing-menedzsment képzést, és ő gyermeknevelési szabadságon lévén kisebbik lányával, jelentkezett, hogy kimozduljon otthonról. „A tréner az első pár óra után jelezte, a sok elmélet mellett kellene egy kézzelfogható ötlet, amit végigvihetnénk a gyakorlatban. Mindenki hallgatott, s én mondtam, hogy létrehoznék egy moshatópelenka-gyárat. Azt az arcot látni kellett volna, hisz ilyenre nem számított. Kimosni? Valami olyan ötlet kell, ami élhető. De nem volt jobb ötlet, így kezdtünk valamit ezzel. Azóta már Magyarországon, Szlovákiában is forgalmazzák Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Gyergyó, Udvarhely, Csíkszereda mellett. A marketingképzés adott egy lendületet, lelkesítést, kihívást. Persze folyamatosan tanulni kell, de az kinyitotta az érdeklődésemet. A minap írtam levelet annak a trénernek, aki egy hétig reggeltől estig oktatott minket, hogy itt él, amit ott elkezdtünk.”