II. Ulászló, a „jól van” király

Hunyadi Mátyás törvényes utód nélkül halt meg, törvénytelen fiát, Corvin Jánost pedig a bárók nem kívánták királlyá koronázni. A trónért a Habsburgok és a Jagellók vetélkedtek, amiből Jagelló Ulászló került ki győztesen.

Magyarország történetének második Jagelló uralkodója a krakkói udvarban, IV. Kázmér gyermekeként látta meg a napvilágot 1456. március 1-jén. A lengyel Jagelló-dinasztia tagja, Zsigmond magyar király dédunokája, II. Lajos apja. Cseh királlyá I. Mátyással szemben 1471-ben választották. 1490-ben Mátyás király halála után magyar királynak koronázták meg.

Dobzse!

Tehetségtelen, lepaktált a Habsburgokkal, szétzüllesztette Mátyás fekete seregét, csökkentette az állam jövedelmeit, mindenbe beleegyezett (Dobzse! – azaz: jól van!), uralkodása alatt pártviszályok dúltak, fokozódott a nyomor és kirobbant a parasztháború –írják róla a történészek. Országlása a Hunyadi Mátyás által kiépített erős, központosított állam hanyatlását, Magyarország eladósodását és meggyengülését hozta. Egy legenda szerint, amikor a fejére tették Mátyás koronáját, így sóhajtott: – Hej, urak, nehéz nekem ez a korona! – Ne hordozd, ha nehéz – nevettek a magyar főurak. – Dobzse, dobzse – mosolygott a király, s csakugyan nem törődött többet se koronával, se országgal.

Más történészek azonban úgy vélik, hogy a „Dobzse” gúnynéven is ismert Ulászló hatalomra kerülése után gyorsan rendet teremtett, politikáját béke és igazságosság jellemezte, és ez gyakorlatilag szakítást jelent Mátyás utolsó évtizedének politikájával.

Tény, hogy uralkodását a királyi hatalom gyengesége jellemezte, helyette Szapolyai István, Bakócz Tamás és Szathmári György kormányzott. A központi hatalom szétesett, Mátyás reformjainak nagy része megsemmisült. Az amúgy sem túlzottan erélyes uralkodó kezét lényegében már az első perctől fogva megkötötte koronázási esküje, így aztán az ország hatalmasságai 1490 után fokozatosan lebontották a Mátyás korában kiépült központosított politikai rendszert, züllésre kárhoztatták, majd 1494-ben szétverték az egykor rettegett fekete sereget, elhanyagolták a török ellen kiépített végvárrendszert és eltörölték a Hunyadi által bevezetett adókat, így Magyarország rövid időn belül súlyos adósságot halmozott fel. 1504-ben szélütés érte Ulászlót, így még kevésbé volt képes beleszólni az ország irányításába. Ezzel egyidőben a legbefolyásosabb főurak hatalma vészesen megnőtt, hiszen „Dobzse” László nem volt képes arra, hogy megakadályozza a királyi uradalmak kisajátítását vagy az adók és vámok saját célra történő beszedését. (A földesúri önkény és az oligarchák zsarnoksága – a jobbágyi terhek növekedése – jelentős szerepet játszott az 1514. évi Dózsa-féle parasztfelkelés kirobbanásában, mely az eladósodott, ezerféle ellentét által széttagolt, határai védelmére már-már képtelen királyság számára újabb, minden addiginál súlyosabb csapást jelentett. A felkelést Szapolyai János erdélyi vajda csapatai verték le.)

A rossz nyelvek szerint a király egy adott időszakban annyira elszegényedett, hogy népétől kellett élelmiszert kérnie.

Békeévek

Másrészt viszont a közös cseh–magyar királyság és Ulászlónak a lengyel uralkodóval való rokonsága olyan szövetségi hátteret biztosított a királynak, hogy egyetlen európai állam sem támadt Magyarországra. Országlása idején az Oszmán Birodalom a Földközi-tenger keleti medencéjében és a Közel-Keleten terjeszkedett. A törökökkel 1504-ben hét évre, 1510-ben újabb három évre békét kötött.

Nagyszabású törvényhozói munkája eredményeképpen II. Ulászló alatt megszületett az addigi legnagyobb magyar törvénykönyv, és az újabb kutatások szerint a Jagellók korában jelentős gazdasági fejlődésre kerülhetett sor. Ami a kultúrát illeti: gyorsan terjedt az írásbeliség, a magyar nyelvű irodalom pedig kifejezetten virágzásnak indult.

1499-ben kiadták II. Ulászló guldinerét, az első magyar pénzérmét, amelyen évszám is szerepelt.

Ulászló háromszor nősült, azonban csak a harmadik házasságát tekinthetjük ténylegesen létrejött, törvényes, formai hibáktól mentes házasságkötésnek. Ekkor Candale-i Anna francia hercegnőt vette el 1502-ben. Tőle született Lajos herceg, a trónörökös. 1515-ben Ulászló, Habsburg Miksa és I. Zsigmond bécsi király találkozóján a 9 éves Lajos trónutódlásában egyeztek meg. A király 60. születésnapja után két héttel, 1516. március 13-án halt meg Budán. Temetésére hat nappal később, március 19-én került sor Székesfehérvárott.