Hogyan öltözködtek a forradalom idején?

Eddig ha 1848-ra emlékeztek Gyergyó térségében, akkor a huszárok idézték a letűnt kort. Mostantól nemcsak a korabeli katonai viseletek lesznek láthatók, hanem a lányok, asszonyok is reformkori ruházatba öltözhetnek. Harmincnégy ilyen ruhát, a hozzájuk tartozó összes kiegészítővel vehetett át adományként a Tarisznyás Márton Múzeum, és vasárnap e viseletekben hajtottak fejet az örmény templom udvarán lévő hősi emlékműnél.

A történet a gyergyószentmiklósi Madaras Csaba nevéhez fűződik. A gyergyói származású, Balatonfüreden élő férfi az ottani baráti társaság tagjaként biztatta adakozásra társait. Balatonfüredi jótékonykodók adták a ruhákhoz szükséges kelmét, varrónők vállalták az elkészítést, Vári Kerecsényi Éva Anna pedig a szakmai felügyeletet, hogy valóban a reformkori viselet hasonmásai jöhessenek létre.

A ruhák háromnegyede női viselet, egynegyede fiúknak, férfiaknak való. Főként kiskorúak méretére szabták, a fiatalsággal akarják ugyanis megízleltetni a tartást adó viselet értékét. Mindez a külsőség, de magával hozza a lelkületet is – mondta Vári Kerecsényi Éva Anna, aki számtalanszor hívta fel a beöltözött lányok figyelmét a tartásra, amit az öltözék megkövetel. Egy úri hölgy kimért, sétál és nem szalad, mosolyog. Nem gondterhelt, kiegyensúlyozottságot sugároz. A férfinak is tartást ad a ruha, nemesíti viselőjét – egészítette ki Madaras Csaba, akin egy török mintás díszmagyar volt, kézzel horgolt sujtással.

Láthatóan örömmel öltötték magukra a régi-új ruhákat a gyergyói fiatalok, és első leckeként megtanulhatták, hogy mellőzni kell mindent, ami mű. A műanyag is csak elvétve van jelen a viseletekben: amint Éva asszony fogalmazott, a kisgyerekek ruházatában megengedett inkább a nagyobb rongálódásnak kitett ruházat könnyebb tisztítása, karbantartása miatt.

Csergő Tibor, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója köszönettel fogadta az adományt, hiánypótló, mondta, hisz eddig csak a kor katonai viseletét ismerhették a gyergyóiak a hagyományőrző huszárok által. Most a „hátország” is megjelenítődik: a gyerekek, lányok, feleségek, szeretők. A múzeumigazgató szerint őket látva az ember visszakívánkozik az ezernyolcszázas évekbe, kiteljesedik annak köre, hogy miért is volt érdemes harcolni, meghalni.

A ruhák egyébként nem fognak raktárakban porosodni. Ottjártunkkor már csomagolták, hiszen az udvarhelyiek kérték kölcsön a keddi ünnepre, ugyanis a forradalom újrajátszásához is szükséges a „hátország”.

A múzeumban az öltözeteket más anyagokkal is kiegészítik: az adomány részét képezik hang- és képanyagok, filmek és ismertetők a reformkorról, hogy a fiatalság ízelítőt kaphasson a forradalom szellemiségéből is.

Forradalom és divat
A múzeumi tárgyak, megemlékezések, írott források bizonyítják, hogy a magyar viselet soha olyan látványosan nem követte a történelmi változásokat, mint az 1848-as forradalmi napokban és az utána következő évtizedben. Az ifjak a forradalom első napjaitól kezdve levetették az arisztokrácia egyik attribútumát, a kesztyűt, és az addig divatos cilindert is felváltották a vörös tollas pörgekalappal. A francia forradalom jelképeiből vették át a vörös sálövet, ez fogja össze Petőfi fehér ingét Orlay Petrich Soma róla festett portréján. A fekete zsinóros, posztóból varrott öltözék is ekkor vált ismét divatossá. A század közismert és kedvelt szabói a történelmi hagyományok ihlette ruhadaraboknak nevezetes személyiségek nevét adták: ismerjük az atilla rövidebb változatát, az árpádkát, a kettős ujjú kazincit, a magas, állógalléros zrínyit, a prémszegélyes dolmányt, a csokonait, a téli, hosszú szőrmével bélelt kabátot, a budát. A hölgyeknél a piros-fehér-zöld színek rejtett használata is jelezte jó honleányi voltukat. A női viselet is kétféle, az egyik a kötényes, fátylas díszmagyar, másik a hétköznapi, egyszerűbb. A női ruhánál a zsinórozás az, ami a magyaros jelleget megadja. A derék fűzővel összeszorítva, a szoknya bőségét pedig acélabroncsokból készült alsószoknya, a krinolin biztosítja. Krinolin alól csak a cipő hegyének illett kilátszania, ha valaki nem akarta, hogy megszólják. A ruhák általában sötét színűek, főleg, ha tekintélyes, idősebb hölgyről van szó. (Forrás: magyarmercurius.hu és klauzal.hu)