Harag György hattyúdala

Emléknapok
Harag György emléknapokat szervez a Kolozsvári Állami Magyar Színház a rendező születésének kilencvenedik, halálának harmincadik évfordulója alkalmából június 4. és 7. között. Az eseménysorozaton Harag rendezéseket vetítenek – többek közt az utolsó előadását is –, emlékeket elevenítenek fel, az előcsarnokban pedig kiállítással tisztelegnek az egykori főrendező emléke előtt.

Harag György pályája szakmai sikerekkel tarkított, holott fiatalkora távolról sem nevezhető idillinek.  Édesanyja Kádár Magda, édesapja Harag Jenő fakereskedő volt. Elemi iskoláit Margittán kezdte, de Tasnádon fejezte be, középiskolai tanulmányait pedig Nagyváradon végezte. A színház világával Tasnádon találkozott: „Jöttek ezek a társulatok, és én mindig hozzájuk csapódtam. Csodálattal és csodálkozva.  (...) Tizenhat éves voltam, amikor Nagyváradon megkérdezte valaki: te mi akarsz lenni – Rendező – mondtam. (...) Tehát csak kiszaladt belőlem. De szándékomat bebizonyítandó, mindjárt elkezdtem rendezni a kollégáimmal...” –  írja visszaemlékezéseiben.

A túlélő

Középiskolai évei alatt, Nagyváradon igazi színészóriásokat láthatott fellépni, többek közt Jávor Pált, Dajka Margitot, Kiss Ferencet, Páger Antalt és Tolnay Klárit láthatta vendégművészként a városban. Aztán jött egy hatalmas törés: 1944-ben a 19 éves Harag Györgyöt és családját is deportálták. Előbb Szilágysomlyóra, a téglagyári gettóba, onnan különböző koncentrációs táborokba. Harag Györgyöt előbb Auschwitzba, majd Mauthausenbe, végül Ebensee-be vitték. Családjából egyedül ő élte túl a haláltáborok borzalmait, elvesztette szüleit és testvéreit is. „Azt hiszem, különös a természetem – vagy túl fiatal voltam ahhoz, hogy felfogjam, amit átéltem –, mert a szörnyűségek engem nem traumatizáltak egész életre, mint annyi más túlélőt. Pedig emberi képzeletet felülmúló szenvedésben volt részünk. (…) félig önkívületi állapotban hallottam – vagy csak úgy rémlik, hogy hallottam –, hogy az orvosok vitáznak a fejem felett: – Adjuk be neki ezt a C-vitamin-injekciót? – Minek, úgyis kimúlik. Aztán hallottam egy másik hangot is: – Ez a legfiatalabb, adjuk be... S kaptam egy utolsó percig rejtegetett, salvarsannal és bizmuttal kevert C-vitamin-injekciót. Lehet, hogy ezért maradtam életben”. Harag tehát súlyos betegen ugyan, de hazatérhetett. Hosszú lábadozás után a kolozsvári Zenei és Színművészeti Akadémiára nyert felvételt. Színész szakon kezdte tanulmányait, melyet oly sikeresen folytatott, hogy már elsőévesként szerződtették a Kolozsvári Állami Magyar Színházhoz. Hamarosan rendezhetett is, legfőbb mesterének Tompa Miklóst tartotta. Rendezői szakra is beiratkozott, 1952-ben diplomázott. Rövid ideig tanársegédként dolgozott, rendezett és játszott Kolozsváron, ám 1953-ban csatlakozott az akkori végzős színészekhez, akik közösen Nagybányán alapítottak színházat.

Merész lépések

„(…) megállítottak az utcán: Te, Gyuri, nem akarsz velünk jönni főrendezőnek Nagybányára? Én huszonnégy másodpercet sem gondolkoztam, és azt válaszoltam: Gyerünk! Otthagytam a tanársegédi állást, a rendezői elfoglaltságot, lakást, két fizetést és elindultunk Nagybányára” – írja Harag György, aki erős, szinte családként élő közösséget kovácsolt a színészekből. Ám kiderült, hogy a rossz állapotú épület, melyet a román tagozattal is meg kellett osztaniuk, nem igazán az otthonuk, ezért a társulat átköltözött Szatmárnémetibe. A Szamos menti város magyar társulata ma is Harag György nevét viseli, örökös tagjai közt tartja számon a vezető-rendezőt. Kár, hogy a színház honlapján semmit nem találni a névadóval kapcsolatban.

A nagybányai színház 1957-ben költözött Szatmárnémetibe, 1960-ban viszont úgy döntött az igazgatójuk, hogy művészi továbbfejlődése érdekében más utakat keres. Tíz évig tartott az időszak, amíg Harag kereste az addig követett realizmustól eltérő új hangját. Évekig ingázott Kolozsvár és Marosvásárhely közt, majd 1963-ban Vásárhelyre szerződött főrendezőnek. Kisvártatva megtalálta a keresett új utat is, majd 1975-től a kolozsvári színház főrendezőjeként tevékenykedett.

Magánélete sem volt eseménymentes: 1958-ban Borbáth Éva Ilona színésznőt vette feleségül, akitől kilenc év után elvált, majd 1974-ben Váli Ilonát vette nőül.

A megtalált úton

1985-ben bekövetkezett haláláig a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője volt. Ehhez a korszakához kötődnek legnagyobb sikerei, s ebben az időszakban rendezett a legtöbb helyszínen. Tévéjátékok is őrzik nevét a Magyar Televízió és a Román Televízió magyar adásának archívumában, de Marosvásárhelyen is többször rendezett. Bár mindenütt elismerték érdemeit, díjakat nem kaphatott.

Harag György 1985. július 10-én hunyt el. Utolsó rendezése Csehov Cseresznyéskertje volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román tagozatán, a bemutatót július 2-án tartották. „És eljött a Hattyúdal. Váratlan műtéte, lábadozása a művészt Marosvásárhelyhez köti. Fölépülve örömmel vállalkozik a csehovi Cseresznyéskert megrendezésére a színház román tagozatának meghívására. Lelkesen próbál, abban a reményben, hogy műtéte sikerült és végleg fölgyógyult. Sajnos, alighogy befejezhette… Az utolsó simításokat, a díszlet fölállítását és a fénybeállítást már – gondos megbeszélések alapján – fiatal pályatársa, Tompa Gábor végzi el. A siker fenomenális, a visszhang országos méretű” – írja Metz Katalin a rendezőről írt kötetében. Az utókor sem felejti Harag György munkáját.