Egy tó, amely van is, meg nincs is

Gedo Dalma-Orsolya

A Ceauru-tó egy mesterségestó-projekt volt Romániában, amelyet még 1965-ben kérvényeztek. A megaprojekt elmaradt, de nyoma nagyjából minden térképen ott van. AMediafax hírügynökség szerint a korabeli jelentések alapján a projekt úgy szerepel, hogy kész van, de valójában csak az építés első szakasza kezdődött el. A térképen egy 3000 hektár területen fekvő tó szerepel, amelynek felületén csak fű van és bokrok. A valóságban tehát nincs ott a nagy víz, és nem is volt soha – tájékoztat a The One portál.

A mesterséges tó kettős szerepet töltött volna be: a víz felszívását árvíz esetén, hogy megvédje a környéken lévő bányákat, illetve a környező falvak vízellátását és egyben a Rovinari erőmű hűtését. A gyűjtőtó négy folyóval lett volna összekötve.

A projekthez annak elfogadásakor hárommilliárd lejt osztottak ki, és három falu lakosságát (több mint 2000 család) kényszerítették arra, hogy elköltözzön. Ezek a családok különböző összegeket kaptak a román államtól, hogy építkezni tudjanak a környező falvakban. Mivel a munkálatok nem kezdődtek el, a helyiek saját kezükkel bontották le hátrahagyott otthonaikat, hogy legalább építőanyagokat szerezzenek vissza.

A kiutalt pénzösszegnek egyébként mintegy 200 négyzetkilométeres tófelület kialakítását kellett volna fedeznie. A tavat a térképen jelölték, de a valóságban a pénzt másra költötték. Cornel Şomâcu történész az Adevărul.ro portálnak elmondta, hogy a Gorj megyei Román Kommunista Párt vezetői és tisztviselői a saját villáikba fektették a „tavi költségeket”.

A szakember elmondása szerint a tó hátterében egy hatalmas csalás állt. Az építőtelep vezetői a munkakezdéstől számított két év alatt elkótyavetyélték a pénzt, és azt jelentették a hatóságoknak, hogy az építkezés lezárult. Egy miniszter felfedezte a csalást, ezért a titkosszolgálat vizsgálatot indított a vétkesek ellen. Volt egy felmérés is, amelynek következtében különböző tisztviselők és a titkosszolgálat megállapította, hogy a munkálatoknak kevesebb mint 40 százalékát teljesítették, viszont rengeteg pénzt elköltöttek.

Miután a hatóságok felfedezték a csalást, az egész projektet lefújták, a munkatelep vezetőjét és gyártóit letartóztatták. Az akkori vezetőt, Dumitru Dăncescut, halálra ítélték, de az ítéletet később húsz év kényszermunkára enyhítették a Duna–Fekete-tenger csatornánál. Igaz, „ott a csatornánál aztán meg is halt. (…) A tónak három falu területén kellett volna lennie: a Băleşti községhez tartozó Bălăceşti és Ceauru, illetve a Drăguþeşti községhez tartozo Şomăneşti területén. Utóbbi faluban nagyon sok ház épült a tóra kiutalt pénzekből és építőanyagokból. Sok embert letartóztattak, nemcsak az akkori vezetőt, de egyikük sem kapott olyan kemény ítéletet, mint ő”– nyilatkozta a történész.

A Mediafax hírügynökség szerint a történelem fintora, hogy az említett tó 1968 óta a romániai térképeken létezik, de valójában nincs ott semmi. Megannyi történet fennmaradt arról, hogy miért nem vették le még 1989 után sem a térképről. Şomâcu szerint azért, mert még nem rendeződtek a tulajdonjogi kérdések. Ezért van az új térképeken is rajta.