Egy marosvásárhelyi orvos álmai

Farkaslaki Hints Elek Marosvásárhelyen született 1861. április 10-én. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, majd 1880-tól a kolozsvári egyetem orvosi karán, mint államdíjas orvostanhallgató folytatta tanulmányait. A diploma megszerzése után a kolozsvári bonctani intézetben vállalt munkát, majd Bécsben sebészetben, szülészetben és szemészetben képezte tovább magát a kor kiváló orvosprofesszorai mellett. 1902-ben nevezték ki a marosvásárhelyi kórház sebészeti és szemészeti főorvosává. Hints Elek komoly nyelvtehetséggel volt megáldva, beszélt németül, angolul, franciául, románul, latinul, görögül. Tudományos előadásokat tartott Bonnban, Bázelben, Párizsban, ugyanakkor az alkoholellenes mozgalom elkötelezett híve volt.

Egy élet vágya

Élete nagy vágya az volt, hogy új, modern központi kórházat alapítson, és gyakorlatilag ennek az eszmének áldozta tevékenysége jelentős részét. Tisztában volt azzal, hogy a régi kórház túlnőtt már önmagán, a betegek ilyen körülmények között nem kaphatnak megfelelő ellátást. 1913-ban ő lett a kórház igazgatója, és megnyílt az út előtte, hogy immár konkrét kezdeményezéseket tegyen álma megvalósításáért. 1914-ben a város törvényhatóságának rendkívüli közgyűlése egyhangúlag elfogadta az új kórház építésének a tervét, és nem sokra rá megtörtént az alapkőletétel is. Csakhogy időközben kitört az első világháború, és ez meghiúsította az építkezést, a háború utáni városvezetést pedig már nem igazán érdekelte Hints Elek tervének valóra váltása. A csalódás egészségi állapotát is jelentősen befolyásolta, és 1919. október 25-én, 58 éves korában Hints szívszélhűdés következtében meghalt.

Exhumálás, újratemetés

Bokros teendői mellett idősebb Hints Elek már 1903-ban kezdeményezte a két Bolyai egy sírba való temetését. Bolyai Farkas 1856-ban halt meg, alig rá négy évre hunyt el fia, János, akit állítólag csupán három civil kísért el utolsó útjára. Az 1911-es kihantolási jegyzőkönyv szerint az eseményen részt vett „a hatóság részéről: Oroszlány Endre rendőr, Oreskovits Jenő rendőrkapitány, Ziegler Károly dr. rendőrorvos, a család részéről Bolyai Dénes nyugalmazott törvényszéki irodaigazgató, Hints Elek dr. állami kórházi főorvos” és sok más hivatalos személy. Jelen volt ifj. Biás István, a Széki Teleki grófi nemzetség levéltárosa, mint a kihantolás intézője és Gyulai Ferentz temetkezési vállalkozó is.

Ifjabb Hints Elek a következőképpen írja le az exhumálást, majd a közös sírba való temetést (Hints Elek, Orvostudományi közlemények, 1967.): „A Bolyaiak földi maradványainak exhumálására 1911. június 7-én került sor… Elsőként Bolyai János feltételezett sírját hantolták ki. Amikor a sírásók megkezdték munkájukat, az exhumáló bizottság előtt a 74 éves Bolyai Dénes megismételte nézetét, hogy »minden valószínűség szerint ebben a sírban nyugszik apja, de e feltevés és Szőts Júlia állítása akkor lesz bizonyos, ha megtalálják benne az uniformist«. Ezek után Biás István történész irányításával megkezdődött a kihantolás. Talán egy méter mélyen áshattak a kavicsos földben, amikor korhadt koporsódarabok kerültek felszínre. Ezek után az ásással óvatosan haladtak előre. Kézzel vették ki a koporsódarabokat, a belehullott földrögöket. Egyszer csak Biás mondotta, hogy egyenruhát lát a sírban. Ezzel bizonyossá vált, hogy valóban Bolyai János sírját tárták fel… A koponyának csak a fejtető része maradt meg, a hajjal együtt…Az idő viszontagságainak és az enyészetnek legjobban a ruhadarabokés a bronz egyenruhagombok állottak ellen. A bizottság úgy határozott, hogy a koponyatető maradványt id. dr. Hints Elek főorvosnak, Bolyai János unokaöccsének adják át azzal a kötelezettséggel tanulmányozásra, hogy majd a Bolyai Múzeumnak fogja átadni. A koporsó maradványokból, a ruhadarabokból, egyenruhából, gombokból egy-két darabot, szemfedő részletet, párnafoszlányt, a cipőmaradványokat átadták Gyulai D. Kálmán kollégiumi tanárnak, hogy helyezze el a Bolyai Múzeumban…Mindezek után Bolyai János földi maradványait érckoporsóba helyezték és átvitték Bolyai Farkas sírjához, ahová átment a bizottság is.”

A Bolyaiak sírja Marosvásárhely egyik leglátogatottabb nevezetessége lett. Farkas sírja mellé annak idején egy almafát ültettek, amely egy évszázad után kiszáradt. Helyére 60 esztendeje ültettek másikat, amely a mai napig őrködik a Bolyaiak örök álma felett.