Egy királyi sarj bizarr születése

Megszületett hát a londoni utód, túl vagyunk rajta. Nem volt könynyű szülés ez a világ médiafogyasztói számára sem – földünk összesereglett riporterhada és persze a hozzájuk tartozó háttérintézmények – mosolygó agresszióval tájékoztattak percről-percre a királyi vajúdásról. Amely egyébként átlagos hosszúságú volt, de legalább kétszer annyinak tűnt.

Egyetlen hatalmas közkórház nőgyógyászati részlegévé lett a világ, ahol az események tényleges helyszíne, a londoni Szűz Mária kórház Lindo szárnya amolyan kisvárosi vajúdószobaként szerényen honolt a képi tájékoztatás központjában, mert hosszú órákon keresztül nem volt más, amit megmutatni. Mi pedig – tévénézők, internetfelhasználók – az éter folyosóin fel-alá járkálva vártuk, kezdetben izgatottan, majd fásult unalommal, hogy mikor történik valami. És ugyanígy tettek az egyébként kiváló újságírók, akik szerkesztők őrült elképzeléseit (és persze munkaadóik gazdasági érdekeit) kiszolgálva álló napig tájékoztattak egy zárt ajtóról, az ajtóban két mozdulatlan (rend)őrről, és még egy rendőrről, aki néha oldalra fordult. Ez képezte e bizarr szülési Big Brother képi és információs világát, az első bejelentkezésekben – bréking volt mindenik – időről időre kiderült, hogy nem lehet tudni semmit. Közben persze szakemberek szólaltak meg, akik elmondták, hogy szülni nem könnyű, ráadásul nehéz és rendszerint hosszan tart. Továbbá, hogy a gyermek – tartsa meg a Jóisten egészségben – a harmadik a brit trónutódlási sorban, és valaha az Egyesült Királyság uralkodója lesz.

Persze Katalinnak sem lehetett könnyű a szülőszobán, bár talán könnyítette a kitolást, hogy vele lehetett Vilmos herceg, és nem például a belügyminiszter. Mert sokáig szokás volt, hogy a belügyi tárca vezetőjének személyesen kellett követnie az eseményeket, hogy biztos legyen: aki megszületett, az valóban az, aki, és leendő uralkodói feje onnan bukkant elő, ahonnan elő kellett bukkannia.

A Kensington Palota végül romániai idő szerint este 10 óra körül jelentette be, hogy kisfiúnak adott életet Katalin, az újszülött 3,8 kilogrammal született londoni idő szerint 16 óra 24 perckor. A házaspár – mielőtt még értesítették volna a királyi családot – egy órát hármasban töltött elsőszülöttjével. A hírt a nagyközönséggel formabontó módon sajtóközleményben is közölték, sőt a Facebookon és a Twitteren is posztolták, ezáltal is történelmet írva. És persze ne feledkezzünk meg a díszes királyi irattartó állványról, amelyhez bekeretezett születési tájékoztatót láncoltak oda a hagyományokhoz hűen. Mert ez amolyan „rojálbébi”-szimbólummá vált: a Buckingham Palota elé összesereglett információ- és szenzációéhes tömeg – becslések szerint 15 ezer fő – számára ez kínálta az egyetlen, az eseményhez köthető látnivalót, így orrvérzésig fotózták a hivatalos aláírásokkal tarkított táblát (képünkön), egyre nagyobb számban tolongtak és harcoltak, hogy saját kezűleg készítsenek felvételt egy darab papírról, amelyet valószínűleg soha nem néznek meg újra.

Eközben a riporterhad őrjöngő Donald kacsaként rohangált fel-alá a palota és a szülészet előtt, hogy megszólaltassa az ünneplőket, akik azt mondták el, jó angolnak lenni még akkor is, ha alattvaló az ember. És persze azt, hogy Isten éltesse a kis herceget – érkezése egyébként 250 millió fonttal teszi gazdagabbá a birodalmi büdzsét –,  aki eközben mit sem sejtve valószínűleg anyja kebelén pihegett. Cseperedjék egészségben, szeretetben, óvja Isten. Főként e kíméletlen, üres nyilvánosságtól, hisz biztosak lehetünk benne: e globális média szüli-buli még csak most kezdődött el igazán.

 A kis trónörökös
A hercegi utód a jelenlegi uralkodó, a 87 esztendős II. Erzsébet királynő harmadik dédunokája, de az első, aki reális eséllyel követheti majd őt a trónon. A brit-angol monarchia ezredéves történetében a hercegi újszülött az első, akinek uralkodási esélyeit nem befolyásolta volna az sem, ha leánynak születik. A kormány által nemrégiben kezdeményezett reform ugyanis felszámolja azt a több évszázados diszkriminatív trónutódlási előírást, amelynek alapján a mindenkori uralkodó elsőszülött fia előnyt élvezett a trónöröklésben, még akkor is, ha volt is idősebb leánytestvére. II. Erzsébet csak azért ülhet 61 éveaz Egyesült Királyság trónján, mert szüleinek, VI. György királynak és Erzsébet anyakirálynőnek nem voltak fiúgyermekei.