Büszke vagyok arra, ahonnan jöttem

– Mindig énekes szeretett volna lenni?

– Amióta csak az eszemet tudom. Gyerekkoromban is folyamatosan énekeltem. Reggel azzal keltem, este azzal feküdtem. Szegény szomszédokat mai napig sajnálom, hiszen azt kellett hallgatniuk, hogy folyton újabb dalokat tanulok, énekelek.

– Miket énekelt gyerekként?

– Például népdalokat, mivel gyerekként népdallal léptem színpadra. De otthon Britney Spears is nagy sláger volt nálam, vagy mondjuk Shakira. Az ilyen csajos énekeseket szerettem akkoriban.

– Romániai tehetségkutatókon is részt vett, de az X-Faktornak köszönhetően ismerik nagyon sokan. Ráadásul úgy érte el a második helyet, hogy egyszer sem kellett párbajoznia az élő adások végén. Számított erre?

– Én meg Oláh Gergő nem párbajoztuk. Egyáltalán nem számítottam erre, sőt, amikor bekerültem és eljött az első élő show ideje, akkor tejesen biztos voltam benne, hogy párbajozni fogok. És mégsem kellett. De mindig az volt bennem, hogy ha a múlt héten nem párbajoztam, most aztán biztosan... Nagyon féltem tőle, de nem került sor rá.

– Énekesnőként első helyezett lett. Milyen volt szembesülni az örömteli hírrel?

– Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg azt, ami bennem zajlott akkor, mert olyan nehéz volt felfogni. Három hónapig folyamatosan pörgött az életünk, nem csináltunk semmi mást, csak dalokat tanultunk. Elég nehéz volt elhinni akkor, de amikor hazajöttem, itthon végre átgondoltam. És hát nagyon-nagyon jó érzés… Leírhatatlan, hogy milyen az, amikor az utcán leállítanak, beszélnek veled. Ők tudják, hogy te ki vagy, te persze nem tudod, mert nem ismerhetsz mindenkit a világon. Nagyon szeretem.

– Máshol is ekkora rajongótábora van, vagy számít a hazai terep?

– Amikor itthon vagyok, mindig sokan vannak a koncerteken. Máshol is vannak egyébként, de amikor ide jövök énekelni, arra még soha nem volt példa, hogy ne kelljen autogramot adni, vagy ne kelljen fotózkodni. Nagyon jó itt a közönség, nagyon szeretem őket.

– Vajon túlzás azt állítani, hogy valamelyest az erdélyi fiatal lányok példaképe lett?

– Nem tudom, nem merem állítani ezt magamról. Viszont sokan mondták már nekem, hogy példaképként tekintenek rám. Nem is hittem volna, hogy valaki egyszer ilyet fog nekem mondani. Tanácsokat adtam, ha kértek, beszélgettem velük. Tényleg jó érzés ez, és a továbbiakban is megpróbálom úgy alakítani a dolgaimat, hogy a jövőben is mondhassák ezt nekem.

– Bánffyhunyad?

– Nagyon hiányzik. Rég nem voltam itthon, és amikor voltam, akkor is csak felléptem, és mentem is vissza Budapestre. Most van végre lehetőségem arra, hogy egy kicsit itthon is maradjak. Nem is annyira a város, hanem a benne élő szeretteim, barátaim hiányoznak.

– És a Kalotaszeg táncegyüttes?

– Mai napig is kötődöm hozzá, ott van a nevem a listán, hogy szerepelek a Kalotaszeg táncegyüttesben. Sajnos nagyon rég találkoztam a csoporttal, ők is hiányoznak és maga a néptánc is. Nem igen van időm foglalkozni vele. A barátaim, akik valamilyen szinten a népzenének élnek, és minden héten táncolnak, itt vannak. Akikkel pedig ott vesznek körül, kicsit más emberek. Ha Budapesten elmegyek egy táncházba, valahogy nem ugyanaz az érzés, mint amikor itt elmegyek egy jó kis „csűrdöngölőbe”.

– Milyen volt határon túli magyarként részt venni a magyarországi tehetségkutatón?

– Jó volt. Semmivel sem éreztem magam másabbnak vagy különbnek, mint a többiek. Illetve másabbnak mégis, mert kicsit más a mentalitásom, mint azoknak, akik nem itt élnek. De teljesen jól éltem meg azt, hogy ide kell hazajönnöm, és nem máshova. Nem jelentett ez soha problémát számomra. Sőt büszke voltam arra, hogy innen jöttem.

– Nem zavarták a „románozós” kommentárok?

– Nem. Aki kicsit utánaolvas, vagy csak ismeri a történelmet, nem ír ilyet. Aki meg nem tudja, az egyszerűen buta, és azzal nem is foglalkozom.

– Bolondos, mosolygós, álomszuszék, rendetlen és ügyetlen – ezt írta magáról. Ez mind egyszerre?

– Így van. Tegnapelőtt például beestem az ágy alá és összevissza ütöttem a lábam. Ma a mosdóba tartva nekimentem a nyitott ajtónak. A táskámat is utánam kellett már hozzák, de arra is volt példa, hogy postán küldték utánam az ottfelejtett kabátomat a fellépés helyszínéről. Aludni imádok és valóban vidám lány vagyok.

– Ha volna három kívánsága, mit kérne?

– Elsőként azt, hogy minden egyes szerettem világ életében boldog és egészséges legyen. Velem együtt, nyilván. Másodikként azt kívánnám, hogy legyen sikeres karrierem. Ennyi, nem is kellene több.