A városépítő Bernády György

A „városépítőnek” is nevezett Bernády György 1864. április 10-én született az akkor Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozó Bethlenben. Fiatal éveiről keveset tudni, tény, hogy a marosvásárhelyi református kollégiumban érettségizett, majd – a családi hagyományokat folytatva – gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott Pesten. Később állam- és jogtudományi diplomát is szerzett, majd rövid ideig a család patikáját vezette Marosvásárhelyen.

Bernádyt azonban mindennél jobban érdekelte a politika, karrierje érdekesen alakult: 26 évesen már törvényhozási tag, egy évtizeddel később rendőrfőkapitány volt, 38 éves korában pedig a közgyűlés megválasztotta Marosvásárhely szabad királyi város polgármesterévé.

Fellendülés

Az új polgármester döbbenten fedezte fel, hogy a hivatal alkalmazottai közül többen is sikkasztásból éltek, a város pénze saját zsebükbe vándorolt. Bernády nem sokat teketóriázott, kirúgta az összes szélhámos tisztviselőt, és nyolcvan év után a város a pénzügyi évet nyereséggel zárta. Ezzel Bernády elnyerte a bankok bizalmát is, amelyek immár bizalommal nyújtottak hitelt a beruházásokra. Elkezdődött Marosvásárhely felvirágzása, a város modernizációs folyamata. Első polgármesteri mandátuma alatt alakult ki a település belvárosát máig meghatározó arculat. Ebben az időszakban épült a magyar szecessziós építészet két legmeghatározóbb épülete, az akkori városháza, a Közigazgatási Palota, valamint a Kultúrpalota. Infrastrukturális beruházások kezdeményezője volt, ekkor épült ki Marosvásárhely csatornahálózata, bevezette a közvilágítást, a Maros mentén pedig villanytelep épült. Az ő polgármestersége alatt került sor a legfontosabb utak aszfaltozására, illetve kövezésére, de számos új utcát is létre hoztak. Rendkívül fontos szerepet vállalt a város oktatási, kulturális és szociális rendszerének kialakításában és fejlesztésében. Mandátumának első öt esztendejében a város lakossága 10 ezer fővel nőtt, köszönhetően annak is, hogy Hídvég és Remeteszeg falvakat a városhoz csatolták. Bernády újabb iskolákat építtetett, több ezer munkahelyet teremtett, de a magánberuházások is meglódultak. 1911-ben két hónapot töltött az Egyesült Államokban, 40 várost látogatott meg, és rengeteg tapasztalattal érkezett haza.

Kereken egy évtizedig – 1912-ig – tartó első mandátuma alatt – minden téren hihetetlen fejlődésen ment át a város. 1913-ban városi főispánná nevezték ki, a polgármesteri székbe helyettese, Hofbauer Aurél került. Hamarosan kitört az első világháború, ami nem várt következményekkel járt Erdélyre és Marosvásárhelyre nézve.

Impériumváltás

1917-ben Bernády lemondott tisztségéről, és Budapestre költözött. Itthon azt beszélték, hogy Svájcban telepedett le, noha egész családja Marosvásárhelyen tartózkodott. A szóbeszéd tehát nem volt igaz: mint Székelyföld iparfejlesztési kormánybiztosa, rengeteget járt Budapestre, végül felajánlották neki a Gróf Mikes Zabolai Erdőgazdasága és Fűrésztelepei Rt. igazgatótanácsosi állását.

Időközben Marosvásárhelyre bevonultak a románok, egymást váltották a román nemzetiségű polgármesterek, de egy évnél tovább – leszámítva Emil A. Dandeát, aki négy évig vezette a várost – egyikük sem maradt a tisztségében. A korai betelepítések ellenére (Trianont követően) a két világháború között nem borult fel ugyan a magyar többségű város etnikai arculata, de szinte hihetetlen aránykiegyenlítődés történt: 1920-ban még 75 százalékban lakták magyarok Marosvásárhelyt, ez az arány 1930-ban már csak 58 százalék volt. Természetesen nem a magyarok távoztak el Marosvásárhelyről – számbelileg majdnem ugyanannyian voltak –, hanem egy évtized alatt 10 ezer románnal „gyarapodott” a város.

Ilyen megváltozott etnikai arányok közepette kezdte második mandátumát Bernády 1926-ban. Ha első alkalommal közfelkiáltással választották meg városvezetőnek, másodszor már – az időközben megváltozott törvények értelmében – a belügyminiszter nevezte ki polgármesternek. A trianoni békeszerződés utáni polgármesterségét nem jellemezte a tőle megszokott dinamizmus, ami az új politikai és gazdasági helyzetnek volt betudható. Mandátuma után sem húzódott
vissza teljesen a közéletből, de inkább az egyház felé fordult és vallásos életet folytatott, a református Vártemplomban gondnoki feladatokat vállalt. Egyetlen édes gyermeke, Györgyike 1919-ben született negyedik házasságában, de 17 évesen elhunyt. Bernády kevéssel élte túl gyermekét, Marosvásárhelyen halt meg 1938. október 22-én. „Én odakint a református temetőben haló poraimban is nyugodt lelkiismerettel fogok pihenni, mert ennek a városnak egyetlen fillére kezemhez nem ragadt” – mondogatta Bernády, az építő polgármester.