A Nobel-díjas villanyszerelő

Az 1943-ban Popowo városkában született Lech Wałęsa egy ács fiaként látta meg a napvilágot. A villamosipari technikum elvégzése után a fiatalember a Gdański Lenin Hajógyárban kapott munkát 1967-ben. Innen vezetett útja előbb a börtönbe, majd az államelnöki székbe…

1956 júniusának végén Pozńan városában munkásfelkelés tört ki, amit ugyan a kormányerők vérbe fojtottak, de a megingott hatalmú sztálinista pártvezetést leváltották, és az addig mellőzött Władysław Gomułka lett a lengyel kommunista párt új vezetője. Enyhült valamelyest a diktatúra, ám ez nem jelentette azt, hogy a lengyel munkások jobban éltek volna, mint a kommunista láger többi dolgozója. Az egyre romló életkörülmények a gdański hajógyárban is rányomták bélyegüket a munkások hangulatára. 1970-ben sztrájk tört ki, a hatalom emberei 80 hajógyári dolgozót öltek meg. Wałęsát, a szocialista rend ellen elkövetett bűncselekmény vádjával, egyéves börtönbüntetésre ítélték. Az akkor már házas és többgyerekes családapát még a nehéz rabság sem tudta megtörni. 1976-ban aláírásgyűjtésbe kezdett a hat évvel azelőtt meggyilkolt munkások tiszteletére állítandó emlékműre. A hajógyár vezetősége minden teketória nélkül kidobta állásából, feketelistára került, sehol sem alkalmazták. 1980-ban minden vád alól felmentették, és visszanyerte hajógyári állását is. Gyakorlatilag ekkor kezdett történelmet írni Lech Wałęsa…

1980. augusztus 14-én a Lenin Hajógyár munkásai általános sztrájkba kezdtek. A hatalom börtöneiben és a munkanélküliségen edződött Lech a sztrájkolók élére állt, és meggyőzte a gyárukat elhagyni kívánó gdanski munkásokat, hogy hozzanak létre egy országos tiltakozást irányító bizottságot. Felhívásukra az elkövetkező napokban csatlakozott a sztrájkhoz Szczecin, Wrocław és Jastrzębie Zdrój. Az ország a szabadság mámorában úszott. Szeptemberben létre jött a Szolidaritás, az első szabad szakszervezet a vasfüggöny mögött – elnöke pedig Wałęsa lett. 1981. december 11-én letartóztatták, Wojciech Jaruzelski tábornok pedig két nappal később hadiállapotot hirdetett ki. Wałęsát tizenegy hónapra a szovjet határ közelébe, dél-kelet Lengyelországba internálták. 1982. november 14-én szabadult, és bár papíron visszavették egyszerű villanyszerelőnek a hajógyárba, még évekig házi őrizetben sínylődött.

1987-ben Lech Wałęsát béke-Nobel-díjjal tüntették ki – az elismerést felesége vette át, mert félő volt, hogy a kommunista hatalom, kapva az alkalmon, nem engedi vissza az országba a kitüntetettet. A díjjal járó pénzt a Szolidaritás ideiglenes vezetőségének adományozták, amely ekkor Brüsszelben székelt.

A kommunizmus bukása után, 1990-ben megnyerte az első szabad lengyel elnökválasztást, ám politikai karrierje inkább kudarcoktól volt hangos. Ötévnyi elnökösködése alatt egymást váltották a kormányok Lengyelországban, rengeteg kritika érte, és az addig őt éltető emberek is elfordultak tőle. 1995-ben elvesztette az elnökválasztást, és népszerűségének csökkenésére jellemző, hogy 2000-ben, amikor ismét jelöltette magát, a szavazatok mindössze egy (!) százalékát kapta meg. Az egykori példakép, a Nobel-díjas villanyszerelő, aki oly sokat tett a lengyel munkásosztályért, bukott politikusként fejezte be közéleti szereplését. A ma már nyugdíjas éveit élő Lech Wałęsa hőstetteire egyre kevesebben emlékeznek, de tény, hogy nevét feljegyezték a történelemkönyvekbe.