A nemzeti nagylét temetője

A mohácsi csatáról nem lehet nem megemlékezni, még ha oly fájó pontja is történelmünknek. A vesztes csata nagyban befolyásolta a magyar nemzet sorsának alakulását, és évszázadokra kihatott a politikai is társadalmi berendezkedésre. A vész 1526. augusztus 29-én csapott le a magyarságra, a csatát a későbbi történetírás úgy emlegeti, mint „nemzeti nagylétünk nagy temetője”.

Mohács Magyarország egyik ősrégi települése, a kutatások kiderítették, hogy már az őskorban letelepedtek itt emberek. Írásos emlékek a 11. századból maradtak fent, a város nevét a források először 1093-ban említik, mikor Szent László király a pécsi püspöknek adományozta a területet. A Duna-menti település mintegy 1000 lakója zavartalanul halászgatott és vadászgatott volna, ha az Oszmán Birodalom vezérei nem fognak neki egy példátlan terjeszkedésbe a 16–17. század környékén. Az 1500-as évek elején sorban legyőzték a perzsákat majd az egyiptomiakat, és miután 1520-ban trónra lépett I. Szulejmán, a fiatal szultán jónak látta, ha nyugat felé is elkezdi a terjeszkedést. 1521-ben ugyan békeköveteket küldött Magyarországra, ám miután ezeket a magyar főurak börtönbe vetették, Szulejmán hadjáratot indított a Magyar Királyság ellen. A törökök elfoglalták Nándorfehérvárt és Szabácsot, majd 1524-ben megfenyegették II. Lajos magyar királyt, hogy elfoglalják Magyarországot és Németországot.

1525 végén Bakics Pál szerb vajdától arról értesült a magyar udvar, hogy a törökök Budát tűzték ki célul, más hírszerzők egyenesen arról tudósítottak, hogy a törökök már az útvonalat is kinézték maguknak. II. Lajos parancsot adott a bánoknak, hogy készüljenek a védekezésre – csakhogy erre nem volt pénz. A király külföldhöz fordult segítségért, de hogy mennyire siettek menteni a helyzetet, arra jellemző, hogy VIII. Henrik angol király csapatai a csata utáni évben érkeztek meg Pozsonyba.

1526. augusztus 29-én a Mohácstól néhány kilométerre délre elterülő síkon csaptak össze a seregek. A körülbelül 25 ezer fős magyar királyi sereggel szemben több mint kétszeres túlerővel rendelkező török sereg állt szemben – nem beszélve a haditechnika terén is nyilvánvaló oszmán előnyről.

A végkifejlet ismert, a király menekülés közben a Csele-patakba fulladt (a rosszmájúak szerint Szapolyai János gyilkolta meg), a törökök pedig Egertől Győrig elpusztították Magyarországot. A török fősereg szeptemberben bevonult Budára, Pest lakosságát pedig teljesen kiirtotta. 

Mohács gyakorlatilag a középkori Magyar Királyság történetének lezárása, és a török hódítások korának kezdete. A magyarok két nagyhatalom, aHabsburgok és a török Porta közé ékelődtek, az ország kettős királyválasztáson esett át, az oszmánok tartósan megvetették a lábukat a kettészakadt országban, jó másfél évszázadra állandósítva a háborús állapotokat ezen a területen.