A különc Csontváry

Csontváry Kosztka Tivadar neve ma sokaknak ismerősen cseng, ám a felvidéki Kisszeben városában született Kosztka Mihály Tivadar életében ismertségre csak külföldön tett szert, magyar nyelvterületen inkább megvetették. A festőművész 1853. július 5-én, százhatvan éve született.

Csontváry édesapja hivatását követve gyógyszerésznek tanult. Állítólag már az édesapa sem volt mindennapi jelenség, hisz – akkoriban igencsak szokatlan módon – kerülte az alkohol és dohány minden formáját, szabadidejében pedig pirotechnikai kísérleteket folytatott. Kosztka Mihály Tivadar gyógyszerészből sem akármilyen módon vált festőművésszé: a huszonhét éves koráig kissé különc, de amúgy szorgalmas patikussegéd egy őszi délután egy recept hátoldalára a szemközt álló ökrös szekeret rajzolta le. A patikavezető a rajz láttán elkiáltotta magát: „Hisz maga festőnek született!”. A továbbiakról Csontváry önéletrajzi írása tudósít: tenyerében megjelent egy fényes háromszög és a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél!”.

A fiatal gyógyszerész engedelmeskedett az elhívásnak, de előbb kellő anyagi hátteret szerzett, hogy majd a művészetnek élhessen. Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni Németországban és Franciaországban, majd utazásokat tett a világ számos tájára: járt a Szentföldön, Olaszországban, Egyiptomban, Görögországban, Szíriában. A libanoni hegyekben készítette például két közismert művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához címűt. Utolsó befejezett műve 1910-ben született, két évvel később már filozófiai töltetű írásműveit jelentette meg.

Festményeit általában az expresszionizmus és posztimpresszionizmus irányzataihoz kapcsolják, de egyik irányzatba sem tartozik egyértelműen, a félig-meddig autodidakta művész magát a „Napút festők” közé sorolta. 122  művét tartják számon. Külföldi kiállításai sikeresek és elismertek voltak, Magyarországon inkább értetlenkedve fogadták. Excentrikus egyénisége, szesztől és egyéb mesterséges szerektől való tartózkodása, pacifista meggyőződése miatt kiközösítették.

Csontváry 1919. június 20-án, 66 éves korában verőérgyulladásban hunyt el. Hamvait sírhelyéből 1953-ban közös sírba helyezték át, így pontos nyughelye az Óbudai temetőben nem ismert. A Kerepesi temetőben tehát nem a sírja, hanem csak síremléke található.

Képei a véletlennek köszönhetően maradtak fenn az utókor számára. Az örökösök ugyanis a rendkívül jó minőségű vásznakat anyagárban szándékoztak eladni. A képek megmentője Gerlóczy Gedeon, egy fiatal építész volt, aki az utolsó pillanatban felvásárolta azokat. Csontváry 1930-as, poszthumusz gyűjteményes kiállításán fedezték fel igazán jelentőségét. Legtöbb munkáját a pécsi Csontváry Múzeum őrzi. A legdrágább eddig eladott Csontváry kép 2006-ban lelt gazdára: az anonim vásárló több mint egymillió eurót fizetett A szerelmesek találkozása (Randevú) című olajfestményért.