Portugál győzelem olaszos módra

A portugál válogatott története során először hódította el a hőn áhított serleget. Európa braziljainak eddig ugyanis egyszer sem sikerült nagy világversenyen győzniük: a hatvanas években az Eusebio által fémjelzett korszakban is kiválóan játszottak, ám nem állt melléjük egyszer sem a szerencse, ezt követően hosszú szünet következett, amíg elérkezünk ahhoz az aranygenerációhoz, amelyhez Figo, Rui Costa, Vitor Baia, Fernando Couto vagy Paolo Sousa tartozott – ám a hazai rendezésű 2004-es Eb-t ők is elbukták a görögök ellen. Az ibériai alakulatnak most sikerült nyernie egy talán kevésbé jó játékosokból álló, ám nagy csapaterőt képviselő együttessel. Ráadásul éppen a franciák ellen, akiket az elmúlt harminc évben sohasem sikerült legyőzniük nagy világverseny egyenes kieséses szakaszában. A revans pedig annál édesebb, hogy a győzelmet a döntőben éppen francia földön érték el. Ezzel 2008 óta, amikor a spanyolok nyertek (2012-ben pedig megvédték címüket), az Eb- cím továbbra is az Ibériai-félszigeten maradt.

Pokolból a mennybe

„Boldog vagyok, nagyon boldog. Erre a győzelemre a 2004-es döntő óta vártam. Kértem Istent, adjon még egy esélyt. A portugál emberek és a játékosaink megérdemelték ezt. Számomra nem alakultak jól a dolgok, az elején megsérültem, de végig bíztam a játékosokban. Megvannak a képességeik, ahogy az edzőnknek is a nyerő stratégiája. Ez pályafutásom egyik legboldogabb pillanata. Mindig is mondtam, nyerni akarok egy trófeát a válogatottal és történelmet írni. Istennek köszönhetően sikerrel jártunk” – nyilatkozta a döntő nagy vesztese, Ronaldo, aki a döntő 120 perce során a pokolból a mennybe jutott. A mérkőzés elején ugyanis egy durva belemenést követően lesérült, ám óriási akaraterejének köszönhetően kétszeri ápolást követően még néhány percig a pályán maradt, de a 25. percben mégis cserére kényszerült. (A Marca szerint Ronaldo oldalsó térdszalagja sérült meg, könnyen lehet, hogy ki kell hagynia a Sevilla elleni Európai Szuperkupa-mérkőzést, amelyet augusztus 9-én játszik a Real Madrid Trondheimben.) Ezt követően a pálya széléről állandóan tüzelte játékostársait, a hosszabbításban pedig az edzővel együtt adta az utasításokat és bátorította társait, akik a 90 perc után átvették a játék irányítását, a hosszabbításban pedig egyértelműen jobban játszottak. Ronaldo szerepét méltatta Fernando Santos edző is, aki a következőket mondta a klasszisról: „a csapatkapitányunk hatalmas erőfeszítéseket tett ezért, óriási a csapatszellem benne. Kétszer is megpróbálta folytatni a játékot, de aztán a kispadon és az öltözőben is nagyon fontos volt számunkra. Elhitte, ahogy én is, hogy a mi esténk lesz.”

A háromszoros aranylabdásról beszélt többek között a győztes gól szerzője, Éder is. „Cristiano mondta, hogy én lövöm a győztes gólt. Ő és a többi csapattársam is óriási erőt és pozitív energiát adott nekem. Ebben a gólban rengeteg munkám van. Az első naptól kezdve, amióta Fernando Santos behívott a keretbe, tudtam, hogy egyszer eljön az én időm. Ismeri a képességeimet, ahogy az egész csapat is. Bíztak bennem, én pedig sokat dolgoztam azért, hogy a csapat hasznára legyek. Ma erre lehetőséget kaptam. Nagyon boldog vagyok, a portugál nép régóta áhította ezt a trófeát, rászolgált erre a sikerre” – nyilatkozta a csereként beállt csatár.

Luzitán csoda

A portugálok az Eb előtt csupán a futottak még kategóriájában jöttek szóba a nagyok közül: mindenki a francia, német, spanyol, angol csapatot tartotta esélyesnek, egyesek pedig a nagy sztárokkal felálló belgákat gondolták titkos favoritoknak, no meg az Eb egyik legjobb keretével felálló horvátokat. Sokan elfeledkeztek azonban arról, hogy a portugál csapatban van egy 100 millió eurót érő Ronaldo, aki nem nyújtotta ugyan tudása legjavát, de minden mérkőzésen óriási mezőnymunkát végzett, rúgott három gólt és kiosztott néhány gólpasszt is, s ami talán a legfontosabb: igazi vezéregyénisége volt a csapatnak a pályán, de azon kívül is. Sokan különben azt sem vették figyelembe, hogy az „esélyes” csapatok (spanyol, angol, német, francia) játékosai olyan klubokból érkeztek, amelyek az idény során a bajnokságban, a kupákban és a válogatottban 60–70 mérkőzésen vannak túl. Ezért tudtak valószínűleg frissebbek lenni a kisebbek, mint Wales vagy Portugália. Ezt támasztja alá az is, hogy ez utóbbiak három mérkőzést is hosszabbítás után tudtak a javukra fordítani – a horvátok, a lengyelek és a franciák ellen.

Nani és társai egyébként többszörösen is történelmet írtak, hiszen ők az egyetlen csapat, amelyik harmadikként jutott tovább csoportjából, és Eb-t nyert. Ugyanakkor a portugálok az egyetlenek abból a szempontból is, hogy csupán egyetlen mérkőzést tudtak megnyerni 90 perc alatt, mégis sikerült felérniük a csúcsra. Többnyire az olaszok szoktak hasonlóan játszani: az elején bukdácsolnak, a végére pedig belejönnek.

Sokan már a csoportmeccsek után fanyalogtak a luzitánok erőtlenségén, hiszen a három döntetlennel – a szerencsés eredményeknek köszönhetően – épp hogy továbbjutottak. Lehet, sokan kíváncsiak lettek volna arra, hogy amennyiben Elek Ákos kapufa helyett gól szerez, hogyan alakult volna az Eb. Fernando Santos szövetségi kapitány azonban már akkor előrelátott valamit, mert azt mondta: „lehet, most kacagnak, de nekünk még dolgunk van az Eb-n, és ne várjanak haza, csak a döntő után”.

„Mindig mondtam, hogy igazi csapat vagyunk. Sosem rejtem el a véleményemet, mindig megmondom a játékosaimnak, amit gondolok. Mindig mondtam nekik, hogy megvan a tehetségünk, de jobban kell küzdenünk, többet kell futnunk, és jobban kell koncentrálnunk az ellenfelünknél. Csodálatos csapatunk van. Végig hittek a fiúk abban, amit mondtam, hogy meg tudjuk nyerni az Európa-bajnokságot. Egyszerűek voltunk, mint a galamb, és ravasz, mint a róka” – nyilatkozta a szövetségi kapitány, aki négy év teológiát is végzett fiatal korában.

Francia csalódottság

A nagy sztárokkal felálló franciák, akiket a torna előtt a legnagyobb esélyesnek kiáltottak ki – s akik végül is eljutottak a döntőig –, nagy csalódásként élték meg a vasárnap estét. Az Eb előtt a csapat támogatottsága a franciák körében csupán 40 százalék volt, ez az arány a döntőre 80 százalékra módosult. Az alacsony támogatottság nem csoda, ugyanis sokan kiábrándultak a zsarolásba keveredett Benzemából, aki unott, fitymáló arcot vágott egy mérkőzésen a terrortámadásban elhunyt személyekre való egyperces megemlékezés alkalmával. A zsarolási botrány miatt maradt ki a keretből Valbuena is, Sakho doppingvétség miatt nem lehetett a válogatottban, Varane és Mathieu sérülés miatt maradt otthon. S akkor még nem említettük azt, hogy sokan félig viccesen fogalmazva mondták: az első afrikai (francia) csapat, amely Európa-bajnoki döntőt játszik.

„Még ha fáradtak is voltunk a végén, ez nem lehet mentség… Nagy csalódás így a végén ez a döntő. Nem dobhatunk ki az ablakon mindent, amit elértünk, de óriási esélyt szalasztottunk el arra, hogy Európa-bajnokok legyünk. Nem az egyetlen esélyt, de nagyot. Erre nincsenek szavak, óriási a csalódottság bennünk, idő kell, hogy ezt feldolgozzuk. Együtt nyertünk, együtt szenvedtünk, és ma sajnos együtt veszítettünk. Csodálatos lett volna a francia embereket megajándékozni a trófeával, de nem sikerült” – nyilatkozta Didier Deschamps edző, aki játékosként hazai pályán 1998-ban világbajnok, két évvel később pedig Európa-bajok lett. Ez volt a második alkalom különben, amikor a galloknak nem sikerült hazai pályán otthon tartaniuk a serleget. 1960-ban a Szovjetunió nyert frank földön, az 1984-es Eb-n, valamint az 1998-as vb-n viszont a gall kakasok győzedelmeskedtek.

A torna gólkirálya hat találattal az elzászi–portugál származású francia válogatott Antoine Griezmann lett, aki a májusi BL-döntő után rövid időn belül második fináléját veszítette el hosszabbításban. „Ez kegyetlen és csodálatos egyszerre. Átéltünk néhány különleges pillanatot, ahogy a legszomorúbbat is. Tanulnunk kell ebből, bár ma mindent kiadtunk magunkból. Büszke vagyok a csapatra. Bosszantó, de erősebben kell visszatérnünk ezután. A gólkirályi címemre egyszer majd talán büszke leszek, de most minden a csapatról szól. Sajnálom a csapattársaimat. Nagyon meg akartam nekik nyerni ezt a trófeát, de most nem tudtam gólt szerezni, rettentő csalódott vagyok” – mondta az aranycipős Griezmann. Az ezüstcipőt Cristiano Ronaldo (3 gól, 3 gólpassz), a bronzcipőt a francia Olivier Giroud (3 gól, 2 gólpassz) kapta meg.

Európa-bajnokok
3-szoros bajnok:
Németország (1972, 1980, 1996), Spanyolország (1964, 2008, 2012)
2-szeres bajnok:
Franciaország (1984, 2000)
1-szeres bajnok:
Szovjetunió (1960)
Olaszország (1968)
Csehszlovákia (1976)
Hollandia (1988)
Dánia (1992)
Görögország (2004)
Portugália (2016)

Az Eb végeredménye
 1. Portugália
2. Franciaország
3. Németország, Wales
5. Olaszország
6. Belgium
7. Lengyelország
8. Izland
9. Horvátország
10. Spanyolország
11. Svájc
12. Anglia
13. MAGYARORSZÁG
14. Írország
15. Szlovákia
16. Észak-Írország
17. Törökország
18. Albánia
19. ROMÁNIA
20. Svédország
21. Csehország
22. Ausztria
23. Oroszország
24. Ukrajna