Nem bánt skótul a sikerekkel

Legvadabb rémálmaikat látták valóra válni a Manchester United szurkolói május 19-én délután, amikor a csapat az angol bajnokság utolsó fordulóban 20 perc alatt három gólt kapott a West Bromwich Albion otthonában, és végül 5-5-ös döntetlennel zárta 2012-2013-as idényt. Bár az MU már jóval korábban megszerezte a bajnoki címet, a találkozó mégis történelmi fontosságú volt: a csapatot 27 éven át irányító Sir Alex Fergusonnak ez volt az utolsó mérkőzése a Vörös Ördögök kispadján. A magabiztos vezetés után eltékozolt előny csak erősíti a drukkerek körében május 8-a óta uralkodó káoszhangulatot. A mester ekkor közölte: a következő szezonban már nem ő irányítja csapatot.

 Globális márkanév

A bejelentést követően súlyos politikai válságokra emlékeztető jelek bolygatták fel Angliát: a milliók által olvasott The Sun bulvárlap csütörtöki kiadásában a hétköznaponként a 3. oldalon ábrázolt félmeztelen szépség a 9. oldalra szorult, miközben a New York-i tőzsdén rövid idő leforgása alatt 5 százalékot zuhant az addig igencsak prosperáló MU-részvények árfolyama.

A befektetők izgatottsága nem véletlen, a szurkolókhoz hasonlóan ők is Fergusonban látták a siker zálogát. Az MU az ő irányítása alatt vált nemzetközi márkanévvé, amely szurkolók százmillióit tudhatja maga mögött az Egyesült Államoktól Japánig. A csapat szárnyalása egybeesett az angol futball felvirágzásával: Ferguson 20 évvel ezelőtt az élvonal élcsapatait tömörítő külön liga, a Premier League megalakulásának évében nyerte első bajnoki címét a Uniteddel, és utána is uralta a televíziós közvetítési jogokból alaposan meggazdagodó angol első osztályt. Beszédes adat: míg az első bajnoki cím évében a klub bevétele 25 millió font volt, addig tavaly 396 millió font folyt be az egyesület kasszájába, így elemzők szerint a márkanév ma már 3 milliárd dollárt ér.

Mindez a kitűnő marketingmunka mellett a Ferguson által felépített több sikergeneráció eredményeinek köszönhető. Igaz, ahogy a pályafutását, úgy a mester visszavonulását is legendák kezdték övezni. Ferguson korábban már többször felvillantotta a távozás lehetőségét: állítólag már tavaly be akarta fejezni az edzői karrierjét, de akkor a városi rivális Manchester City bajnoki címe megfosztotta őt a szép búcsú lehetőségétől. Több közeli ismerőse szerint azonban a skót mester idén senkinek sem jelezte távozási szándékát. Jose Mourinho, a Real Madrid edzője azt nyilatkozta, a két csapat Bajnokok Ligája találkozója alatt Ferguson arról beszélt neki, hogy még legalább két évig szeretné irányítani az angol sztárklubot. A manchesteri sajtó így a bejelentést követően már azt boncolgatta, hogy a 71 éves mestert a csapatot tulajdonló amerikai Glazer családdal támadt nézeteltérései miatt „buktatták” felfelé, és lett belőle igazgató, illetve a klub nagykövete.

 Tehetséges és önfejű

Bármi is legyen az igazság, Sir Alex Ferguson tagadhatatlanul a brit és a nemzetközi futballvilág emblematikus figurája. Az egykori csatár – az 1965–66-os szezonban, a Dumferline színeiben szerzett 31 találattal társgólkirály volt a skót bajnokságban – viszonylag fiatalon vonult vissza, 32 évesen vállalta el első tréneri munkáját, a harmadosztályú East Stirlingshire irányítását. A következő idényben, 1974-ben már a St. Mirren kispadján ült, három év alatt első ligás csapatot faragott a skót harmadosztály kiesőjelöltjéből. A titok nyitja már akkor is a fiatalítás és a támadójáték volt, ám ettől függetlenül a St. Mirren azt a kétes dicsőséget is magáénak mondhatja, hogy az egyetlen olyan egyesület volt, amely kirúgta Fergusont. A szerződésbontás pontos okai máig tisztázatlanok, és úgy tűnik, a tréner arroganciája mellett az is szerepet játszott, hogy Ferguson akkor már állítólag megegyezett az Aberdeennel. 1978-ban át is vette a klub irányítását, ám eleinte még nehezen fogadtatta el magát a szinte vele egykorú, tapasztaltabb játékosokkal. A szekér azonban így is meglódult, 1980-ban az Aberdeen megnyerte a bajnokságot, a fegyelmezettség-mániás edzőt pedig csak Dühös Fergie-ként emlegették a játékosok, akik közül egyet azért büntetett meg, mert autójával megelőzte őt. Ferguson munkamódszerei azonban itt is eredményesnek bizonyultak: 1983-ban a fináléban a Real Madridot legyőzve hódította el a Kupagyőztesek Európa Kupáját (KEK). Ekkor már az egész világ felfigyelt rá, folyamatosan érkeztek a megkeresések: többek között az Arsenal, a Liverpool és a Tottenham Hotspur is szerette volna a kispadon tudni. Ő azonban kivárt, majd a Manchester Unitedhez írt alá 1986. november 6-án – amely utólag nyugodtan nevezhető történelmi napnak.

 Ifjú titánok

A Manchester United szurkolói számára mindenképp, bár az akkori tábor korántsem volt olyan népes, mint a mostani. Az MU a 21. helyen állt a bajnokságban, és az akkori viszonyokra jellemző módon Fergusonnak első körben a sztárjátékosok, köztük Bryan Robson alkoholproblémáival kellett megküzdenie. Az idényt végül a 11. helyen zárta a gárda, az új játékosok érkezésének köszönhetően azonban folyamatosan fejlődött a csapat, így 1988-ban már a második helyen végzett a bajnokságban.

Az igazi sikerek azonban továbbra is elmaradtak, így a korabeli beszámolók szerint 1990-ben, az FA Kupa harmadik körében a csapat Ferguson állásáért is játszott a Nottingham Forest ellen. Az MU végül 1-0-ra nyert, majd később elhódította a trófeát is, Ferguson így első nagy sikerét aratta klubnál. A következő évben Európában is menetelt az együttes, a Barcelonát 2-1-re legyőzve gyűjtötték be a KEK-serleget, ám sokan még ekkor sem hitték, hogy Ferguson képes lesz arra, amire honfitársa, Matt Busby óta senki sem: 1967 után ismét megszerezni a bajnoki címet. Eric Cantona leigazolása azonban beváltotta a reményeket, és az MU 26 év után ismét bajnoki címet szerzett, amely nemcsak emiatt bizonyult történelminek.

A profi liga átalakításával együtt kezdődött a Manchester United újkori sikertörténete is. Az MU azóta az első három hely valamelyikén végzett a bajnokságban, Ferguson összesen 13 elsőséget szerzett a Premier League-ben, a bajnoki címek örökranglistáján pedig az MU megelőzte a Liverpoolt is, hiszen idén már a 20. elsőséget gyűjtötte be a klub. A skót mester mindannyiszor túlélte a hullámvölgyeket, mentalitására jellemző módon pedig az egyik legfontosabb bajnoki címnek az 1996-ost tartotta. Az előző évi siker után ugyanis több kulcsjátékos is távozott, de Ferguson nem újabb igazolásokkal, hanem tehetséges fiatalokkal – Gary Neville, Phil Neville, David Beckham, Paul Scholes és Nicky Butt – töltötte fel a keretet. A később meghatározó játékosokká vált ifjoncok bukdácsolva kezdték a szezont, a támadások kereszttüzében azonban végül 12 pontos hátrányt ledolgozva váltak bajnokká.

Az MU a Bajnokok Ligájában is meghatározó együttessé vált, egyetlen alkalommal nem jutott túl a csoportkörön, és négyszer játszhatott döntőt. Az első kettőt drámai körülmények között nyerte meg: 1999-ben a ráadáspercekben fordított a Bayern München ellen, 2008-ban pedig büntetőkkel verte a Chelsea-t. A következő kettőt azonban már elvesztette: 2009-ben, majd 2011-ben is sima vereséget szenvedett a Barcelonától. Az első és a második siker közötti időkülönbség is mutatja Alex Ferguson nagy erényét, hiszen manchesteri pályafutása 27 éve során a skót mester több jelentős futball-generációt nevelt ki, és számos sikercsapatot épített fel.

A Fergie-idő

Mindez nem ment mindig könnyen, ráadásul ellenfelei sokszor a szemére vetették, hogy élen jár a bírók és a játékvezetés manipulálásában. Tény, hogy Fergusont számos alkalommal büntették meg a játékvezetőkre tett kijelentései miatt, a sajtó ennek tulajdonította, hogy egy idő után a bírók kezdtek félni tőle. A nyomásgyakorlás eredményeként született meg a Fergie-idő kifejezés: statisztikailag kimutatható ugyanis, hogy, ha a Manchester United hátrányban volt, átlag egy perccel több ráadásidőt kapott a bíróktól a mérkőzések végén.

Ferguson azonban nemcsak a bírókkal volt határozott, hanem saját játékosaival is. Keménykezűsége miatt több meghatározó futballista – Gordon Strachan, Paul McGrath, Paul Ince, Jaap Stam, Dwight Yorke, Ruud van Nistelrooy, Roy Keane, Gabriel Heinze – távozott idő előtt a klubtól. A legismertebb az idén ugyancsak visszavonuló David Beckham, aki 2003-ban azután szerződött a Real Madridhoz, hogy egy fiaskó után Ferguson dühében úgy rúgott bele az öltözőben egy stoplis cipőbe, hogy az fejen találta az angol válogatott sztárt. Mások – mint Ryan Giggs, vagy Paul Scholes – teljes pályafutásukat az irányítása alatt játszották le, tanítványai közül pedig többen sikeres edzővé is váltak.

A Manchester United új menedzsere azonban nem közülük került ki, Ferguson egy honfitársát választotta ki személyesen erre a posztra. Ha eddig nagy sikereket nem is ért el, az állhatatosságban David Moyes mindenképp hasonlít Fergusonra, hiszen 2002 óta irányítja az idén 6. helyen végző Evertont. A nagy kérdés, hogy ez mire lesz elég a Manchester United kispadján, ahol a második hely már egyértelmű kudarcnak számít.