Mélypontra jutott a román teremlabdarúgás

– A Magyarország elleni vereséget követően leváltották szövetségi kapitányi pozíciójából. Jelenleg milyen megbízatása van?

– Most egy átfogó fejlesztési terven dolgozom, amit március elején kell leadnom az elnökségnek. Összeszedtük, feltérképeztük az eddig felvetődött problémákat, hogy mi lenne a járható út. A teremlabdarúgásban komoly visszaesést tapasztalunk, a tények is ezt bizonyítják. Az én vezetésemmel a válogatott nem jutott ki az Európa-bajnokságra, majd leváltásomat követően rövid időn belül csúnyán elbukta a világbajnoki selejtezőt is.

– Magyarország ellen mi történt?

– A bukás fő oka az volt, hogy a szövetség vezetőségében a futsalhoz közel álló emberek nem kezelték kellő komolysággal a két mérkőzést. Mindenki előre elkönyvelte, hogy a továbbjutás nagy esélyese a román válogatott, ez a hozzáállás pedig átragadt a játékosokra is. A felkészültségünk sem volt megfelelő, sokan azt gondolták, kevesebb munkával is meglesz a kvalifikáció. Volt olyan játékos, aki már előre elköltötte a továbbjutási prémiumot. Ezeknek a dolgoknak vészharangként kellett volna szolgálniuk számunkra, hogy jobban odafigyeljünk a munkánkra.

– Volt egy rövidebb időszak, amíg rendezni lehetett volna a sorokat. A portugáliai selejtezőn az elvártak szerint kötelező lett volna Norvégia és Lengyelország ellen a győzelem. Erre a lengyelek 8–1-re verték meg a román válogatottat...

– Papírforma szerint kötelezően meg kellett volna szereznünk a csoport második helyét. Már leváltásomkor jeleztem az elnöknek, hogy Robert Lupu kinevezésével elveszítünk egy jó játékost, és nem biztos, hogy jó edzőt nyerünk vele. Florin Matei, Marian Şotârcă és Gabriel Dobre nem utazott el a csapattal, így négy meghatározó játékos nélkül kellett pályára lépni. Szerintem a vb-selejtező után kellett volna meghozni ezeket a változtatásokat. Akkor jöhetett volna Lupu, és teljesen új csapatot épít. Az a gond, hogy az országban a klubvezetők sem mindig a legjobb elgondolás szerint irányítják csapataikat. Hivatalossá vált, hogy a Marosvásárhelyi City’usnál edzőcsere történt, Kacsó Endrét Lucian Nicuºan váltotta. Így jelenleg az 1. Liga első három helyén álló csapatnak is edzőjátékosa van. Ez csak rossz felé vezet. Ha jó megoldás lenne, mindenhol, más sportágakban is ezt használnák.

– Mire kell számítani a romániai teremlabdarúgásban?

– Annak ismeretében, hogy a szervezés és utánpótlás merre tart, sok évnek kell eltelnie ahhoz, amíg egy hasonló szintű válogatottunk, egy újabb aranygenerációnk lesz. Csalódott vagyok. Az elmúlt években három Európa-bajnokságra jutott ki a válogatott, az eredmények tehát nem rosszak. Ám mégsem tudtuk igazán népszerűsíteni a futsalt, a csapatok és a játékosok száma nem nőtt. Most fiatalítani kell, 2017-ben lesz a következő selejtező, bő másfél év van az újjáépítésre. A gondok sokasodnak, lassan elveszítjük második kalapos helyünket, és a következő selejtezők még nehezebbek lesznek.

– A szövetségnél lesz majd valaki, aki elolvassa és gyakorlatba is ülteti az elkészült fejlesztési tervet?

– Én bízom benne, hiszen jelenleg jól halad a munka. Van min változtatni, bőven van szűz terület, amit le kell fednünk. Ám ha nem lesz rendes költségvetés, akkor lehet millió jó programod, ötleted, nem lesz előrehaladás. Minél több csapatot kell bevonni, tornákat kell szervezni, motiválni kell őket. Meg kell győzni a megyei szövetségek elnökeit, hogy szervezzenek külön bajnokságokat. Elkészült egy szomorú statisztika: jelenleg 32 futsalcsapat van az országban, 13 az 1. Ligában, 10 a 2. Ligában és 9 az U19-es bajnokságban. Az ország legkisebb lakosú megyéjének, Kovásznának két első osztályú és egy ifjúsági csapata van. Hargita megyében egy 1. ligás, két 2. ligás és egy U19-es együttes van, míg Maros megyében egy-egy első- és másodosztályú, illetve két U19-es gárda. Huszonöt olyan megye van az országban, ahol egyáltalán nincs futsalcsapat. Például Prahova megyében, ahol 760 000 lakos él, nincs egy klub, viszont van öt játékvezető. Bukarestnek sincs csapata, ám van hat játékvezetője és hét ellenőre.

– Elindítottak egy UEFA által támogatott edzőképzést is...

– Most következik a vizsgaidőszak. Az a baj, hogy a beiratkozottak közül többen is úgy vélik, mivel már van 150 válogatottságuk, semmi újat nem tudnak tanulni. Már itt problémák adódnak, hiszen jó pár játékos kiöregszik, mind edző akar lenni, így marakodás lesz a pozíciókért. Ez megint nem fog jót tenni a sportágnak.

– Hogyan ítélné meg a romániai bajnokság jelenlegi helyzetét?

– A tehetősebb csapatok külföldi játékosokkal, a futsalban irreális fizetéseket ígérve feltöltötték a kereteket. Ezek a klubok vonzókká válnak, csak kérdés, hogy meddig tudják fizetni játékosaikat. Az is téves felfogás, hogy ha külföldiek jönnek hozzánk, az csak jót tehet a futsalnak, mert lehet majd tanulni tőlük. Romániába másod- vagy harmadrangú külföldi játékosok érkeznek. Ők pedig kiszorítják a helyieket, akik idővel akár abba is hagyják a futsalt. A játékvezetői képzés is rossz úton halad, hiszen csak az irányíthat nálunk, aki nagypályán is volt már bíró. Így azok jönnek ide, akik máshol nem voltak jók.

– Az FK Székelyudvarhely a hatodik helyről várja a januári folytatást.

– A 2014–15-ös idényben nagyon jól szerepeltünk, a bronz után ezüstérmet szereztünk. Közben a nyáron két meghatározó játékost veszítettünk el, az ellenfelek pedig erősödtek. A hazai pályán Sepsiszentgyörgy ellen, illetve az idegenben, Kézdivásárhelyen elveszített két mérkőzés fájó, ez a hat pont nagyon fog hiányozni a bajnokság végén is. Továbbá a négy első helyezettől kikaptunk. Pozitívum, hogy amíg más csapatok edzésein 6–8 játékos vesz részt, mi a fiatalokból felhozottakkal közel húszan készülünk. A mezőny nagyja együtt nőtt fel a futsallal, így meglátszik a különbség a fiatalok és a tapasztaltak között. Ide türelem és sok munka kell, úgyis ez lesz az igazán járható út. A szponzorok, a szurkolók pedig türelmesek velünk. Sokat edzünk, dolgozunk, és továbbra is keressük régiónk tehetséges játékosait. Szerethető csapatunk van, ez most a legfontosabb.

– Várható erősítés?

– Mi nem fogunk külföldieket hozni, továbbra is helyi forrásokból helyi játékosokra alapozunk. Külön köszönet jár szurkolóinknak, támogatóinknak, legfőképp a városi polgármesteri hivatalnak és a Seroussinak. Nehéz most olyan pozíciót szerezni az alapszakaszban, hogy a rájátszásban pályaelőnyünk legyen, de célunk így is az elődöntőbe jutás. A kupában is elöl akarunk végezni, de ez nagymértékben a szerencsétől függ. Kivárásos taktikára váltottunk, a fiataloknak több lehetőséget adunk, és figyeljük, hogy a többi klubbal mi történik. A tavalyi, utolsó fordulóból csak két mérkőzés lett lejátszva, a szövetség szerint január 24-én folytatódik a bajnokság. Azonban nem az elmaradt meccsekkel kezdünk, hanem a 15. fordulóval. Majd hét közben pótoljuk a találkozókat, hét végén pedig már a 16. forduló van napirenden, tehát a téli szünetet követően egy hét alatt három mérkőzés vár a csapatok többségére. Természetesen jönnek a kérdések, hogy miért nem tudnak egy hétközi fordulót beiktatni valahol a későbbiekben, vagy miért kellett lejátszani azt a két mérkőzést és halasztották volna el az egész fordulót. A kupáról pedig semmit sem lehet tudni, állítólag másodosztályú csapatok nélkül képzelik el, de ebben sincs semmi konkrétum.