
Dan Petrescu, az örök visszatérő: a kolozsvári labdarúgás ismét benne látja a megmentőt
Fotó: Facebook/Fotbal Club CFR 1907 CLUJ-NAPOCA
Amikor egy labdarúgó klub történetében a leggyakoribb fordulat a régi edző visszahívása, ott mélyebb gondok is lehetnek. A CFR hosszú évek sikerei után most újra válságban van: gyenge eredmények, edzőcserék, belső feszültségek szólnak a Fellegvárról. Az alábbi jegyzetben arra keressük a választ, mi romlott el, és van-e még visszaút a csapat számára.
2025. október 23., 17:052025. október 23., 17:05
2025. október 23., 17:372025. október 23., 17:37
Amikor néhány hónappal – vagy inkább héttel – ezelőtt a nemzetközi kupákban elszenvedett súlyos, 7–2-es vereség, valamint egészségügyi okok miatt lemondott a CFR vezetőedzői posztjáról Dan Petrescu, s kinevezték helyette Andrea Mandorlinit, már akkor tudtam: ez a házasság sem lesz hosszú életű a kolozsvári labdarúgásban.
– mondtam otthon. És olyan biztos voltam benne, mint abban, hogy a román sikeredző előbb-utóbb ismét a fellegváriaknál köt ki.
Nem is tévedtem. Egyrészt Andrea Mandorlinit a sorozatos gyenge eredmények – mondhatni szégyenletes játék – miatt kedd este menesztették hivatalából. Másrészt nem hivatalos sajtóértesülések szerint – fellegvári forrásokból táplálkozva – az egészségügyi problémáit részben rendező Dan Petrescu ismét visszatérhet a CFR kispadjára. Immár ki tudja hányadik alkalommal (megjegyzem, még mindig jobb lenne, mint pl. Dorinel Munteanu). A futballberkekben járatos drukkerek közül sokan azonnal Niccolo Napolira gondolnak, aki az elmúlt másfél évtizedben több mint tíz alkalommal tért vissza Craiovára edzőnek: őt különben hol kirúgták, hol önként mondott le az edzői státusáról.
Hogy aztán egy idő után ismét visszatérjen Kolozsvárra. Mert sok helyen fordult meg ugyan edzőként, de sehol sem tudott olyan eredményeket felmutatni, mint a kincses város csapatánál.
Kérdés, most ismét visszatér-e. Az viszont nem, hogy a CFR-nél valami nagyon nem működik. Egy-két évvel ezelőtt a viszonylag gyenge eredmények miatt – a bajnoki cím elvesztése, a nemzetközi kupákból való korai kiesés – sokan bosszankodtak. Részben alaptalanul. A játékoskeret ugyanis a korábbi évekhez képest úgy cserélődött ki, hogy közben jelentősen gyengült. A tehetséges játékosokat jó pénzért eladták, az újak pedig ingyen érkeztek viszonylag gyenge bajnokságokból kevés meccsel a lábukban. – Ilyen kerettel örvendjünk, hogy még mindig az elsők között vagyunk, és ne álmodjunk bajnoki címről, nemzetközi menetelésről – ismételgettem magamban.
A helyzet a fentebb említett 7–2-es vereséget követően azonban változott. Ioan Varga tulajdonos is megunta a sok botladozást, és mintha rájött volna: a gyengébb képességű játékosoktól nincs mit várni. Ezért nagytakarításba kezdett, és számtalan játékostól megszabadult. A helyükre szerződtetett újak pedig igencsak jó renoméval rendelkeznek.
Az eredmények pedig kritikán aluliak. Ezért van baj a klub háza táján. És a gond nem is csak az edzővel van. Hogy miért? Emlékszem, hosszú évekkel ezelőtt az egyik játékossal készült interjú után az illető védő azt mondta nekem: annyira jó a keretünk, a bajnokság pedig oly gyenge, hogy ha leütnének a kispad elé egy botot (az edző helyett), akkor is képesek lennénk megnyerni a bajnokságot.
Nem azt állítom, hogy most is ez a helyzet, de a jelenlegi játékosok, akik között valóban világhírű labdarúgók is szerepelnek (a BL-győztes francia válogatott Zouma vagy az egykori algériai csodacsatár, Slimani), edzőtől függetlenül is játszhatnának sokkal jobban és eredményesebben.
Ugyanakkor visszahívták az egykori sikerkovácsot is, az immár 71 éves Iuliu Muresant. Aki nem mellesleg hét éve a futballvilág környékére sem nézett. Kérdés, az elnök ennyi idő után mit tud tenni (első intézkedése különben épp az edző menesztése volt).
Az biztos, hogy a károgók – értsd a bukaresti sajtó jelentős része – már „kiültek a fákra”. Egyre-másra jelennek meg a hírek arról, hogy a klubnak óriási tartozásai vannak, ismét a csőd szélén áll, hamarosan eltűnik a süllyesztőben. Ami nem csoda, hiszen még mindig nagy szálka sokak szemében. Bár Pászkány Árpád már rég lelépett a színtérről, nem is él Romániában, a csapat pocsék teljesítményt nyújt, a vasutas klubot továbbra is magyar csapatként aposztrofálják, és korábbi eredményeiért irigyelik. S egy-egy meccsen ennek hangot is adnak – legalábbis szurkolói szinten.
Mint ahogy magyar csapatként könyvelik el a Csíkszeredát is. Igaz, sem a neve, sem a vezetősége, sem a támogatói köre, de még a kerete sem a román nevektől hemzseg. Hogy a szurkolói táboráról ne is beszéljünk. Éppen ezért nem értem, egyes vezetői miért vannak felháborodva azon, hogy a csapatot lenézik, kettős mércével mérik, jogtalanul büntetik stb. Értem én, hogy a 21. században vagyunk, az Európai Unió tagjai vagyunk, léteznie kellene toleranciának, egymás iránti tiszteletnek és multikulturalitásnak. De hát szembe kell nézni a valósággal:
Hogy mi történik a későbbiekben a CFR-rel, nehéz megjósolni.
Mert nem könnyű belátni a kulisszák mögé.
Remélhetőleg nem jut a háromszékiek sorsára, és képes lesz bejutni a felsőházba, netán megnyerni a kupát.
Mint ahogy a Csíkszeredának is bent maradni az első osztályban.
Ahova jövőre várjuk az OSK-t is.

Véget ért a román labdarúgó-bajnokság. Hosszú évek után ismét bajnoki címet ünnepelhetett a Becali által támogatott FCSB, ezüstérmet szerzett a fellegvári alakulat, ötödik helyen zárt a háromszéki együttes.
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
szóljon hozzá!