CFR: volt tíz szép évük?

Máramarosi fiú vagyok, aki mindig előre tekint. Egyenes embernek tartom magam, s ha valamit megígérnek nekem, akkor elvárom, hogy be is tartsák. Ez nem történt meg, csak ígérgetések hangzottak el, ezért elhatároztam, hogy váltok – kezdte utolsó sajtótájékoztatóját Vasile Miriuţă. A Magyarországon és Németországban edződött szakember – nevek nélkül ugyan –, de kemény szavakkal illetett bizonyos személyeket, akik hónapokig hitegették őt és a játékosokat. Ugyanakkor könnyekkel küszködve köszönte meg mindazoknak a segítségét, akik lehetővé tették, hogy a klub vezetőedzője legyen. Köszönetet mondott Gheorghe ªtefannak, a Piatra Neamţ-i Ceahlăul tulajdonosának, aki elsőként hívta Romániába edzőnek, valamint Pászkány Árpádnak, aki a Fellegvárra szerződtette.

Újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: már egy hónapja érlelődik benne az elhatározás, hogy Győrbe szerződik, s elhatározásától az sem tántorította el, hogy az időközben edző nélkül maradt Dinamo is megkereste. „Az eredmények önmagukért beszélnek. Hónapokon át kifizetetlen játékosokkal is kiváló teljesítményt nyújtottunk, a kupában a negyeddöntőben vagyunk, a bajnokságban pedig második helyen állunk. Ilyen körülmények között ennél többet kevés romániai edző lett volna képes felmutatni” – jelentette ki büszkén Miriuţă, aki szerint utódjának nagyon nehéz dolga lesz. Majd másik kérdésre válaszolva viccesen hozzátette: két évig a Győrnél, két évig a Ferencvárosnál szeretne edzősködni, 2018-tól pedig jöhet a magyar válogatott.

Tárgyaló felek

A kolozsvári klub modern kori történetében amúgy 2006 októbere óta – amikor Dorinel Munteanu faképnél hagyta a csapatot – ez az első alkalom, amikor az edzőt nem Pászkány Árpád meneszti. A klub anyagi helyzete azonban lépésre kényszerítette Miriuţát.

A helyzet súlyos, de nem kilátástalan, állítják a klubhoz közel álló informátoraink, bár a megoldás még várat magára. Pászkány Árpád magánszemélyként már nem a csapat többségi tulajdonosa, különböző cégei révén azonban még így is a részvények mintegy 51 százalékát birtokolja. Az EnergoBit nevű informatikai cég tulajdonosa, Ştefan Gadola – aki 9 százalékkal részvényes, és aki idén nyáron 1,5 millió euróval segítette ki a csapatot a klublicenc megszerzése érdekében – szerette volna megvásárolni a CFR-t, ám információink szerint Pászkány 55 millió eurót kért. Márpedig ekkora összeget a mai körülmények között valószínűleg senki sem tesz le az asztalra.

„A klubnál már nem én hozom a döntéseket, de az eladásról velem kell tárgyalni” – jelentette ki néhány napja a kolozsvári üzletember, aki a romániai választások közeledtével szinte mindenét eladta, és a Közel-Keletre, egyesek szerint Dubajba távozott. Állítólag a kivárásra játszik: a klubot takaréklángon üzemelteti, míg tisztázódik, hogy ő is a korrupcióellenes hatóság célkeresztjébe kerül-e.

Hiányzó eurómilliók

A vasutasok vezetősége és a ªtefan Gadola közötti tárgyalások nem jártak sikerrel: utóbbi nem volt hajlandó fizetni, mivel a klub közben jelentős adósságot is felhalmozott. Különben ő az első – és eddig egyetlen személy –, aki kimondta, amit sokan csak sejtettek: a klub pénztárából eltűnt a bevételek tekintélyes része. A CFR ugyanis az elmúlt években a Bajnokok Ligájából, a tévéközvetítési jogokért, a magasan jegyzett játékosok eladásából több tízmillió eurós jövedelemre tett szert. A pénzt azonban a klub többségi tulajdonosa minden előzetes tárgyalás vagy bejelentés nélkül kivette, még a részvényesek sem kaptak jutalékot. A kassza tehát kiürült, hiába csökkentették a felére a korábbi sikeres évek 14-15 millió eurós éves költségvetését, a klub vezetősége egyelőre annyit sem képes előteremteni. Pászkány Árpád pedig a CFR sikere révén szerzett több millió eurós jövedelmét már nem akarja befektetni a klubba.

Ebből is látszik, hogy csupán áltatás volt, amit az egyik bajnoki cím megszerzése után mondott a CFR-ről. „A CFR számomra hobbi, kedves játékszer, amit felteszek a polcra, és szeretettel nézegetem. Néha leveszem, megtörölgetem, aztán visszateszem” – nyilatkozta évekkel ezelőtt. Bebizonyosodott: valóban játékszer volt számára az egész, csak teljesen más értelemben. Sokkal inkább pénzcsináló szerkezet, amelyet az üzleti érdekeknek megfelelően lehet tenni-venni, akár sutba is dobni.

A sikeres tíz év

A magyar üzletember 2002-ben vette át a csapatot, amelyet a C-ből a B osztályba, azt követően pedig az A osztályba vitt fel. Sokan emlékeznek még arra az utolsó mérkőzésre, amikor a CFR a Pâglişan – Risztanovics, Aştilean, Băcnean, Goia, Văsâie – Oncică (Gorga, 61.), Mijin (Bozdog, 46.) Florin Dan,– Anca, Tilincă (Turcu, 83.) összeállításban 3-0 arányban verte a Dévai Mureşul csapatát a B osztály utolsó mérkőzésén, éppen tíz évvel ezelőtt. Ez azonban a feljutáshoz önmagában még nem lett volna elegendő, kellett hozzá az is, hogy Petrozsényben a Szászmedgyesi Gaz Metan legalább döntetlent érjen el. Bár a két mérkőzést azonos időben játszották, a Fellegváron már lefújták az összecsapást, amikor Petrozsényben még hosszú perceken át a hosszabbítás zajlott. A kolozsvári játékosok a vezetőkkel együtt a pályán térdeltek, a szurkolók pedig a lelátókon hallgatták a kihangosított rádióközvetítést. A 0-0-ra végződött találkozó után zabolázatlan öröm vette birtokába az akkor még igencsak kezdetleges stadiont és környékét: egyesek őrjöngtek, mások „csak” sírtak örömükben. Akkor csak kevesen sejtették, amit a rossz nyelvek ma is tudni vélnek: a CFR tulajdonosa állítólag 60 ezer euróval motiválta a medgyesieket...

Az A osztályba jutott együttes az első évben sikeresen harcolta ki a bennmaradást, a következő évben pedig Dorinel Munteanu játékos-edző vezetésével az UEFA Intertoto kupa döntőjéig menetelt. Egy évvel később a csapat a klub addigi legjobb helyezését szerezte meg a bajnokságban: ötödikként végzett. Következő évben a vezetők új módszert alkalmaztak: Románia uniós tagságának előnyeit kihasználva portugál légiósokat szerződtettek, akik a második helyre repítették a csapatot.

Az ország legrégebbi klubjának száz éves születésnapját azonban bajnoki címmel akarták ünnepelni Kolozsváron. Így Pászkány Árpád tovább erősített, aminek meg is lett az eredménye: a 2007-2008-as szezonban a csapat bajnoki címet és kupát nyert, valamint kivívta a Bajnokok Ligájában való szereplés jogát. Ott mindjárt az első mérkőzésen világraszóló győzelmet aratott az AS Roma vendégeként. A sikerek ezt követően kétévente ismétlődtek: 2010-ben és 2012-ben a CFR további két bajnokságot nyert, három kupát és két szuperkupát is elhódított.

Zuhanópályán

A bajok 2013-ban kezdődtek, amikor Pászkány Árpád bejelentette: a csapat addigi 14 millió eurós költségvetését a felére csökkenti. Ennek következtében több emblematikus játékos is távozott a klubtól, de a vezetőség még így is a bajnoki címet célozta meg. A gondok azonban sokasodtak, Mircea Rednic vezetőedzővé való kinevezése is áthúzta a terveket: a csapat rosszul teljesített, a sorozatos vereségek pedig kompromittálták a bajnoki címet. Ekkor érkezett a csapathoz – Petre Grigoraşt követően –, Vasile Miriuţă, aki a nehézségek ellenére a csapatot felhozta a 6. helyre. Közben Pászkány bejelentette, hogy magánszemélyként birtokolt többségi részvényeit eladja, így a klub válságba került.

Hogy mi lehet a megoldás? A kérdést egyre többen teszik fel az utóbbi időben, és már nemcsak a szurkolók, hanem a vezetők is. Bár egyes sajtóforrások szerint többen érdeklődtek már a klub iránt, egyelőre úgy tűnik, egyetlen „kínai sejk” sincs, aki az eladósodott kolozsvári csapat megmentésére sietne. Ha karácsonyig nem kerül befektető, a legvalószínűbb megoldásnak a piacképes játékosok (Tade, Felgueiras, Camora, Muniru) eladása ígérkezik, a befolyt összegből pedig kifizetni az adósságot, elmaradásokat. Aztán alacsony összegű költségvetéssel, gyengébb kerettel nekifutni a tavaszi szezonnak, tudatában annak, hogy a közelmúlt eredményei egyhamar nem ismétlődnek meg. De reménykedve, hogy a vasutascsapat sikertörténete előbb-utóbb mégiscsak folytatódik.