CFR: megható búcsú Culiótól

És bár múlt hétfőn a gyurgyevói csapat elleni mérkőzést későn rendezték, hétköznap és nagyon hidegben – ilyenkor alig egy-kétezren szoktak kimenni a stadionba –, a fellegvári lelátókra mintegy kilencezer szurkoló látogatott ki. Sokan akarták megadni a tiszteletet annak a játékosnak, aki a CFR felemelkedésének, bajnoki címeinek egyik kiletéteményese, alapembere volt. A mérkőzés lefújását követően több ember szemében láttam a meghatódottságot, a könnycseppeket. Nem azért, mert Culio – mint oly sokszor máskor – a csapat legjobbja volt, nem azért, mert – egy kis szerencsével ugyan, de – még gólt is rúgott, hanem azért, mert azon kevés játékosok egyike volt, aki annyira összenőtt a csapattal: igazi tagja volt a CFR-családnak.

amelyeket különben végig a 90 perc alatt lehetet hallani. Sportemberi nagyságát bizonyítja, hogy gólja után a mellettem ülő Astrától érkezett újságírók is felállva tapsoltak, a végső sípszó után pedig a Gyurgyevóból érkezett szurkolók is magukhoz hívták.

„Rendkívüli időszakot töltöttem itt először 2007 és 2011 között, de most még szebb volt. Eljutottunk az Európa Ligába és a bajnokságban is első helyen vagyunk. A CFR-nél mindig boldog voltam. Nyertem tíz kupát, köszönöm ezeket a játékostársaknak, hiszen a trófeákat a csapattal kell kiharcolni” – nyilatkozta elérzékenyülve Culio. „Ha tudok, eljövök a Sevilla elleni mérkőzésre is, valamint a bajnoki címet megünnepelni. Mert úgy gondolom, hogy nagy esélyünk van. Ráadásul itt van egy hihetetlen edző, Dan Petrescu ugyanis kiválóan készíti elő a mérkőzéseket, talán túl jó a román bajnoksághoz, szerintem erősebb pontvadászatba kell mennie. Ő volt az, aki felhívott két évvel ezelőtt, hogy térjek vissza. Azt válaszoltam, jövök, ha megnyerjük a bajnokságot és azt ő garantálja. A válasz igen volt, én pedig jöttem miatta és a klubért” – árulta el a középpályás. Majd hozzátette: „nem vonulok vissza a labdarúgástól, Argentínában még két évet szeretnék játszani, majd edzői kurzusra fogok járni, hogy visszatérve Dan Petrescuval dolgozhassak” – vázolta hosszú távú terveit Culio.

A válasz pedig nem késett a mestertől sem. „Szeretném, ha egy tele stadion előtt rendeznék meg a visszavonulási mérkőzést számára. Ő mindent megérdemel, várom a stábomba. Azt mondta, mindenhova megy, ahova én is, és tudom, szavatartó ember. Hozzá hasonló játékost nem igazán lehet találni manapság, még 20 millió euróért sem. Sok sztárral dolgoztam együtt, de hozzá hasonló profi játékost még nem láttam” – dicsérte tanítványát Dan Petrescu.

Az edző szavai pedig nem pusztába kiáltott szavak voltak, hiszen Culio számára minden edzés olyan volt, mintha egy sorsdöntő mérkőzésen venne részt. Annyira ambíciós volt, hogy amikor fiatal játékosok érkeztek a klubhoz (például Costache), egyszerűen nem hitték el, mennyire komolyan vesz minden részfeladatot, edzést. És mindezt nemcsak most, 36 évesen tette, hanem amióta nekifogott a labdarúgásnak.

Iuliu Muresan egykori klubelnök mesélte nemrég, hogyan került Culio Kolozsvárra. Egy vérbeli csatárt szerettek volna igazolni, ezért számos CD-t néztek meg dél-amerikai csapatokról. Az egyik chilei együttesben Canalesre hívták fel a figyelmet, a CFR vezetői azonban Culiót szemelték ki, aki hangyaszorgalommal dolgozott a pályán.

Emlékszem, ahogy az első meccsen 2007 augusztusában a labdába rúgott. Először ideiglenesen hívták próbajátékra az argentint, ám olyan meggyőzően játszott, hogy másnap már utalták is érte a pénzt Dél-Amerikába. Az a típus volt, aki sohasem panaszkodott.

– szokta mondani. Culio ugyanis 18 évesen még kőművesként dolgozott, hogy eltartsa nagymamáját, aki nehéz körülmények között nevelte őt.

Juan Emmanuel Culio hamar a CFR meghatározó játékosává vált, s többek között az ő nagyszerű játékának is köszönhető, hogy a fellegvári csapat 2008 tavaszán először nyerte meg a román bajnokságot. Ezt követte ősszel az AS Roma elleni mérkőzés, ahol Culio végleg beírta magát a CFR történelmébe: két góljával a római Olimpico stadionjában fordított a CFR. Ekkor kapta a Draculio nevet.

Utána 2010 végéig játszott bordó mezben: nyert még két bajnokságot, három kupát és három szuperkupát, majd 2011 januárjában 2 millió euróért Törökországba igazolt. Játszott többek között a Galatasaray, az Orduspor és a Mersin csapatában, Spanyolországban pedig a Deportivo la Coruna, a Las Palmas, a Zaragoza és a Mallorca együtteseiben.

Mindent elmond hozzáállásáról az a két évvel ezelőtti történet, amely örökre az emlékezetemben marad. Egy fellegvári mérkőzésen nagyarányú kolozsvári előnynél lefújás előtt a hosszabbítás utolsó percében szögletet rúg Culio. Ám az ellentámadásból az ellenfél a kolozsvári kapu felé szabadul, az utolsó percben valaki mégis nagy határozottsággal a gólvonal előtt becsúszásból szögletre ment: a 34 éves Culio ért vissza elsőnek az ellenfél szögletzászlójától.

Személyes okokra hivatkozva – Argentínába szeretne hazatérni felségéhez és három gyermekéhez – Culio szombat este játszott utoljára CFR-mezben. Mégis mindenki, aki szereti őt és CFR-szurkoló, reménykedik, hogy talán meggondolja magát. Különben egy legendával kevesebb lenne…