Ebéd előtt ölelés

Egyes vélemények szerint a Ponta-kabinet csak azért nem szüntette meg az előkészítő osztályokat, mert már javában zajlottak a beiratkozások. Így az augusztus 31. előtt hetedik életévüket betöltő gyerekek első osztályosok lettek, a hatévesek pedig előkészítő osztályosok. Az iskolai képzés részeként mükődő előkészítő osztályokba szülői kérésre hatévesnél fiatalabb gyerekeket is be lehetett íratni, ha szakember elég érettnek nyilvánította az apróságot. Idén április 2-án kezdődött az őrület: a szülők elkezdhették beíratni csemetéiket az előkészítő osztályokba. 22-ig folyt a harc a városi iskolákért, 29-én nyilvánosságra hozták az első eredményeket. A második szakasz eredményeit május 27-én tették közzé.

Borsszem a borsszemeknek

Borson stílszerűen Borsszemnek nevezik az óvodát, a tanintézet egyébként a helyi Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Iskolaközponthoz tartozik. Az előkészítő osztályosokat a határ menti településen az óvodában kell keresni, ott találtak termet az új osztály számára. Fel kellett áldozni a napközis rendszerben működő óvoda külön ebédlőjét, de a hat éves gyerekek így legalább nem költöztek messze fiatalabb társaiktól. Nem úgy, mint a tavalyi elsősök, akik szeptember óta igazi iskolaépületbe járnak. Vagyis a tanévet egyszerre két korosztály elvesztésével kezdte az óvoda: kirepültek az előkészítősök és az elsősök, maradtak a legkisebbek. A gyermeklétszámnak és a napközinek köszönhetően mindhárom óvónő tovább taníthat Borson, ám a helyzet mégsem változatlan. A kicsik mellé még kisebb gyermekek érkeztek. Az eset nem egyedi és teljesen érthető is: jobbára megoldatlan a bölcsődés korú, főleg a kétévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermekek ellátása.

A Bihar megyei községközpontban a rendszerváltástól kezdve 1999-ig két csoport működött az óvodában, majd a megnőtt gyereklétszám lehetővé tette három külön csoport indítását. A hullám sajnos elcsitult, 2005 óta újra két csoport van az óvodában, elindult viszont a napközi is, így továbbra is három óvónő neveli a gyerekeket. Tavaly őszig tanévenként átlagban 40 óvodáskorú gyermek volt, az előkészítősök különválásával és az első osztályos korúak távozásával azonban egyszerre több mint húszan hagyták el a tanintézetet. Érkezett helyükbe újabb tíz gyerek, de az átlagéletkor jelentősen csökkent. Ráadásul – kényszerhelyzetben lévén – felvettek 2-3 esztendős gyerekeket is. Más így a munka, másként lehet haladni az oktatással. „Azért nehezebb a helyzetünk, mert a két évesekre nagyon kell figyelni, vigyázni, nehogy megsérüljenek, le ne nyeljenek például egy apróbb játékot. Ráadásul sokkal kevésbé önállók, mint nagyobb társaik. A helyi fiatalok szerencsére találnak munkahelyet a környező gyárakban, de ha letelik a két év gyereknevelési szabadság, mit tehetnek az édesanyák? Kopogtatnak, hogy vegyük fel a gyermeket. Azért sem utasítjuk vissza, mert, ha nem fogadjuk, Nagyváradra is viheti a kicsit, és akkor a helyi óvoda és iskola számára végleg elveszíthetjük őket” – vázolta a helyzetet Dénes Ida óvónő.

Szőnyeg és pad között

A Tamási Áron Mezőgazdasági és Ipari Iskolaközpont igazgatója, Nagy-Máté Enikő pozitív tapasztalatokról számolt be az előkészítő osztállyal kapcsolatban. „Komoly előkészítő évet nyernek a gyerekek, sokkal könnyebb lesz esetükben az első osztály, felkészülnek az iskolai pályafutásra” – tartja az igazgatónő. Az is pozitívum, hogy az óvodai helyszín miatt az előkészítősök is részt vehetnek a hosszabbított oktatási programban, akár délután ötig is szakképzett felügyelet alatt lehetnek. „Az iskolának nyitottnak kell lennie a helyi közösség igényére, és mivel az óvodai létszám megengedte az 5-6 kisebb gyerek felvételét, és a szülők igényelték ezt, meg tudtuk oldani. Az év elején érkezett rendelkezés alapján a körülményektől függően lehetőség nyílik 2-3 éves gyerekek felvételére. Figyelembe kell venni, hogy hány gyereket fogadhat az óvoda, hogy az óvónők rendelkeznek-e megfelelő végzettséggel – például csecsemőgondozásban –, ami lehetővé teszi a 3 év alatti korcsoporttal való foglalkozást. És az óvodát sem szabad túlterhelni, nem lehet veszélyhelyzetet teremteni azzal, hogy sok nagyon kicsi gyerek van egy adott csoportban. A döntés és a felelősség a miénk” – mondta el Nagy-Máté Enikő.

Biró Erzsébet előkészítő osztályának létszáma 14, a gyerekek átlagéletkora 6 év körüli. „Nagyszerű velük dolgozni. Tény, hogy nem szorulunk teljesen padba: minden a szőnyegen kezdődik, majd felülünk, elvégezzük a munkát, aztán megint vissza, ez így váltakozik” – vázolja a tanítónő. A 35 perces tanórákról is kérdezem. „Nekem szerencsém van, mert oviban vagyunk, ezért nem köt a csengő. Van például olyan óránk is, amely több mint másfél órán át tarthat, mert a szőnyegen egy mesével kezdődik a munka, folytatódik a munkafüzettel, aztán átmegy játékba, zenébe és még mindig ugyanannál a témánál tartunk, mivel minden tevékenység integrált. A gyerekek számára ez nem feltétlenül teher” – vallja Biró Erzsébet. A tanítónő szerint valahol az iskola és az óvoda határán helyezkedik el az előkészítő osztály. „Alapvetően jó kezdeményezés, mert a gyerekekkel nem első osztályban találkozik a tanító – amikor komolyabban el kell kezdeni dolgozni, és jobban »stresszeljük« őket a tanulással – hanem előbb, amikor még játékosan ismerkedhetnek a tananyaggal. Megismerhetem a gyerekek egyéni ritmusát, olyan közvetett fejlesztési módszereket alkalmazhatok, amelyek segítik az írást-olvasást, de sokat tudunk sportolni, játszani, rajzolni is. Minden gyerek más ütemben fejlődik, differenciáltan kell velük haladni, erre az előkészítő osztály lehetőséget nyújt. Szerintem ennek az osztálynak semmi egyéb célja nincs, minthogy a gyerekek megszeressék az iskolát, ne féljenek tőle, pozitív élmény legyen a tanulás, ne pedig stresszforrás” – vallja a tanítónő. Ezzel együtt hirtelen lépésnek tartja az előkészítő osztályok tavalyi indítását, mert számos helyszínen nem voltak még adottak a megfelelő feltételek.

Kicsikék és picikék

„Ősztől évzáróig kiscsoportosak vagyunk, mert a legkisebbek néhány hónapja érkeztek, és még szokják az ovit. Dóra például nemrég jött hozzánk, kétéves. Reggel sír, de napközben szeret a gyerekek közt lenni. Leül, ha tevékenység van, de két perc múlva fel is áll, játszik. A többiek meg természetesen őt figyelik inkább. Holott így, a tanév végére meg kellett volna tanulnia dolgokat, például a napirendet. A kicsikre figyelni is másként kell, mert mindent megkóstolnak, megnyalnak, legyen az építőkocka vagy játéktraktor. Dórát az előbb tette tisztába Ica néni, a takarítónő. Ha ő nincs itt, akkor én cserélek pelenkát. A gyerekek egyébként érzik, ha szükség van rá, és időben szólnak… Dominik például már elmúlt négyéves, vele szépen lehetne foglalkozni. Annyit csinálok, amennyit tudok, a kisebbektől nem lehet mindent megvalósítani, amit betervezek” – meséli Worsek Kornélia a kiscsoportosok óvónője. Aztán épp Dórát kell megvigasztalnia, aki picit megütötte magát. Nyöszörögve puszit kér, majd megy vissza a játékokhoz.

A 15 kiscsoportos közül öten nagyobbacskák, nyáron lesznek ötévesek, a többiek 3-4 évesek lesznek, az átlagéletkor is valahol itt van. „Hárman olyan kicsik, hogy szinte külön embert igényelne az etetésük, itatásuk, tisztába tevésük. Eddig három éven keresztül nevelgettük a kicsiket, és mire előkészítő csoportosak lettek, már nagyon jól lehetett velük dolgozni. Fájó, hogy ez már nem lesz így, nem láthatja az ember igazán kibontakozni az évek munkáját. Az iskolaelőkészítő csoportosok visszajelzést adtak arról, hogy jól végeztük a munkánkat. Korábban megszoktuk ezt, most más aratja le a babérokat. Lehet, hogy a fiatalabb pedagógusok így szokják majd meg, de nekünk, akik életünk nagy részében már tanítottunk, azért ez fájó pont marad” – osztja meg érzéseit az óvónő.

Lényeg, hogy szeressék

A kiscsoportból átlesek a nagyok közé is. Épp a Házasodik a tücsök című gyerekdalt énekelve játszanak, majd a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt szeretnék énekelni. A csoport átlagéletkora a tavalyi tanévben 5,3 év volt, most 4,3. Verset is mondanak, ha már meglátogattam őket, egy anyák napit választanak: „Én meg csak itt állok, állok, szép szavakat nem találok. Egy szál virág a kezemben, velem együtt hallgat csendben. Csak a madár dalol a fán: Neked dalol, Édesanyám” – szól a vers. Nemsokára jön az ebéd, de mielőtt sorba állnának, még következik egy nagy ölelés: együtt ölelik meg óvónénijüket és egymást.

Senki nem keres hibást, vagy vétkest, egyszerűen csak új helyzet állt elő: az előkészítő osztályok elvitték az óvoda legnagyobbjait, miközben a 2-3 évesek szülei akár új lehetőséghez is juthatnak. A gyermekek számára pedig valószínűleg mindegy, hogy épp kitől és hol – óvónőtől, tanítónőtől, óvodában vagy iskolában – szereznek új ismereteket. A lényeg, hogy szeressék – a tudást és az oktatót egyaránt.

Elmélet és gyakorlat adatokban

„Országos szinten 160294 gyereket vettek előzetesen számba, a gyakorlatban viszont 172 192 beiratkozási kérvényt nyújtottak be, vagyis mintegy 12 ezerrel többet, mint amennyire az iskolák számítottak. Az eltérés nem okoz problémát, a tanintézetek képesek lesznek fogadni a kisdiákokat. Kilenc esetet leszámítva valamennyi kérvényt megoldották a második szakasz végére, amelyben 418 kérést regisztráltak: ennyien nem jutottak be az első körben az előkészítő osztályokba” – mondta el lapunknak Király András, az Oktatási, Kutatási, Ifjúsági és Sportminisztérium államtitkára. Előzetesen 9749 magyar előkészítő osztályost számoltak meg, és összesen 10163 beiratkozási kérést nyújtottak be a szülők. „Nincs megoldatlan eset, ennyien lesznek a következő tanévben magyar előkészítő-osztályosok. A tavalyihoz képest nőtt ez a szám, mert az előző évben az előkészítő osztály egyszerre indult az elsővel. Ez a 10163 gyerek egyébként megfelel a sokéves évfolyamonkénti átlagnak is” – vázolta Király András. Arra a kérdésre, hogy a magyar gyerekek hány százaléka vesz részt az anyanyelvi iskolai oktatásban, csak elméleti válasz adható, mivel nincs pontos felmérés arról, hogy hány magyar gyermek születik egy évben. Ha országosan statisztikailag 14-15 ezer magyar gyerek születik, a lemorzsolódás elméletileg 4-5 ezer.