Sztárok, bohócok, irodalommaraton

Tanítványaimmal, nyolc feltűnően csinos egyetemista lánnyal érkezem a péntek déli verőfényben a 6. Kolozsvári Ünnepi Könyvhétre – mindannyian a szakmát gyakorolni jövünk, én ehhez a kisriporthoz gyűjtök anyagot, ők a közös szakóránkra teszik ugyanezt. A Varró Dániel közönségtalálkozóját céloztuk meg, ám igen nehéz odáig eljutnunk, gyanútlanul ugyanis a Fogoly utca elején térünk be a rendezvényre és az utca másik végén áll a színpad, rajta már feltehetően a költővel. Ám a lányokat két gólyalábas bohóc – ők egyébként a rendezvény közönségének kedvencei – rajongással kezdi szórakoztatni, roppant jópofák, esetlenül varázsolnak, lufikból szívet tűrögetnek, telefonszámcserét is kilátásba helyeznek, tényleg szórakozunk, közben próbálunk araszolni, de mindig muszáj kacagni, nehezen haladunk.

Aztán valahogy csak elevickélünk Varró Dánielhez, aki persze már jól benne van a beszélyben, a közönségből fel-feltör a nevetés. Olyan jó most itt lenni, a 15. századi várfal tövében elnyúló Fogoly utca olyan jókedvű, olyan csöndesen és megkapóan zsongó, valahogy mindennek örülni kell, a péntek délnek, a napsütésnek, az ismerős arcoknak, az előttünk álló programok izgalmának. Varró Dániel Molnár Györggyel, az Eszterlánc Mesezenekar gitárosával közösen van színen, aki megzenésített verseiből ad elő. Mármint a Varró Dánieléből, persze, aki a szép számban összesereglett gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szól, és nem csak verseket hozott, vele a Túl a maszat hegyen is és Nők Lapjás tárcáiból is néhány. Sok mindenről beszél, például arról, hogy szerelmes típus, így a versírás gyakran segítette őt a női szívek meghódításában: most már persze szíve csak egyetlen nőé, akiért – azt mondja – költészetileg többet is tehetne. Elhanyagolta ugyanis kissé a házastársi lírát, amióta megszülettek a fiúk, Misi, Jancsi és Béni. Költészetének hangsúlyai áthelyeződtek, így születtek meg mondókás könyvei, az Akinek a lába hatos meg az Akinek a kedve dacos. De – ezt már mi mondjuk – nincs az a házastárs, aki bánná a felnőtt lírát, ha párja tollából két ilyen kötet születik: láthatóan a jelen lévő gyerkőcöknek ismerősek az altatók, mondókák, limerikek, sőt egy másodikosforma fiú fesztelenül felszól a színpadra, hogy ők az autós limerikeket saját hatáskörben továbbírták a tanító nénivel, el is mond néhányat, az osztálytársai is csatlakoznak. Sokadjára nevetünk.

Csak lazán

Ez a közös lét és fesztelenség a teljes könyvhetet áthatja, a rendezvény erőssége inkább programjaiban, mint könyvkínálatában rejlik. A megkérdezett látogatók meglehetősen szegényesnek és drágának tartják a könyves felhozatalt, többen a nagyobb árkedvezményt hiányolják, mások jóval több kortárs magyar irodalomra számítottak, amikor betértek. „Amikor ilyen drága a könyv, csak azt veszed meg, amit biztosan elolvasol” – mondja valaki a standok között. Persze kérdés, hogy kit mi érdekel: erdélyi kiadók és könyvterjesztők vannak jelen, a Fogoly utca egyik oldalán sorakoznak a könyves standok, a másik oldal a régiség és csecsebecse árusoké. Láthatóan a gyerekkönyvek jól fogynak, a gyerekkel érkező szülők – márpedig ők szép számmal vannak – áldoznak gyermekirodalomra, nem ritkán a lurkókkal folytatott, nem kifejezetten kétoldalú és kiegyensúlyozott tárgyalások eredményeképp.

A bőség zavarában

De határozottan nem a vásárjelleg volt az, ami megadta az ünnepi könyvhét alaphangját Kolozsváron: programjai ugyanis rendkívül mozgalmasak, fiatalosak, szerteágazók voltak idén. Tobzódni lehetett a kínálatban, egyszerre több olyan esemény is akadt, amin feltétlenül részt szeretett volna venni az ember. A Varró Dániel-találkozót rövidnek találó egyetemista lányok például slam-poetry workshopra igyekeztek tovább, de azelőtt este Marosán Csaba-rajongókként és Méhes György meséken felnövőkként többen is elmentek Marosán Csaba Méhes-centenáriumi irodalmi estjére, és az esti koncerteket – Jazzybirds, Byealex és a Slepp, Bagossy Brothers – sem hagyták ki. A gyerekkönyveket vásárló szülők java része a gyerekprogramokra érkezett: ParaFabulákra a Váróterem Projekt előadásában, az Aranyszamár Színház és a Babóca Bábszínház gyermekszínházi előadására, az Életfa- és Meskuckó-programokra.

A felnőtteknek könyvbemutatók, közönségtalálkozók, beszélgetések és ünnepibb előadások egész sora jutott: a közönségtalálkozón a sztármeghívottal, A kitömött barbár című méltán rendkívül népszerű regény szerzőjével, Péterffy Gergellyel meglehetősen kevesen vettek részt, igaz, zsúfolt ház kevés eseményt jellemzett. Viszont érdeklődő azért mindig jócskán akadt, legyen az akár Király László A Bethlen bástya dallama, Hulej Emese Egy Teleki gróf Afrikában, Fekete Vince Vak visszhang, kabai lóránt Semmi szín, Csider István Zoltán Rendrakás című kötetének a bemutatója vagy a Szilágyi Domokos-megemlékezés az Öregek könyve negyven éve és új, kétnyelvű kiadása kapcsán. Szintén hangulatos beszélgetésekre került sor ismert és elismert erdélyi szerzőkkel, köztük Magyari Tivadarral és Farkas Wellmann Endrével.

A rendezvény egyik idei főtémája volt Tamási Áron közösségi szerepvállalása az író halálának 50. évfordulója apropóján – Tamási-emlékkonferenciát is szerveztek, ahol Láng Gusztáv irodalomtörténész is előadást tartott. Mint Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke a megnyitón bejelentette, a Kolozsvár Társaság díját idén Láng Gusztávnak adományozták, aki pályafutását Kolozsváron kezdte, évtizedekig volt itt egyetemi tanár. Láng „könyves ember”, mondta Kántor, többek között neki is nagy szerepe volt abban, hogy sajtó alá rendezték Dsida Jenő összes versét.

Alapítvány Méhes Györgyről

Ha a házak telítettségét nézzük, azt kell mondanunk, az idei sztárszerző egyértelműen Méhes György (1916–2007) volt. A centenáriumi megemlékezések – a már említett est és egy későbbi, a magyar főkonzulátus szervezésében – valódi mondén események voltak, ahol Méhes György fia, Nagy Elek és lánya, Sárkány-Nagy Erzsébet is részt vett, s emellett erdélyi és magyaroszági köz- és kulturális életünk jeles személyiségei. No, és persze az író mindmáig lelkes közönsége, amely örömmel hallgatta a visszaemlékezéseket, a felolvasásokat a szerző műveiből.

A végére hagytuk Nagy Elek afőkonzulátuson tett, súllyal bíró bejelentését, hogy Méhes Györgyről elnevezett alapítványt hoznak létre 100 millió forint nagyságrendű hozzájárulással, amely irodalmi ösztöndíjakrévén a fiatal írók-költők munkáját támogatja, illetve Méhes György írói hagyatékát ápolja majd.

A könyvhét rendezvénysorozata a hagyománnyá lett, Hangzó Csoda elnevezésű közösségi versmondással ért véget, ezúttal Szilágyi Domokost szavaltak az irodalomkedvelő kolozsváriak. Örömteli, eggyé kovácsoló rendezvény volt ez is a Fogoly utcai színpadnál, ezúttal már a néha eleredő esőben, színes ernyők és esőkabátok alá húzódva a tavaszi alkonyatban.