
A nyárvégnek Budapesten immár hagyományos kulturális programja a Zsidó Nyári Fesztivál. Idén a 16. kulturális seregszemlén tíz helyszínen negyven produkciót hirdetett a műsorfüzet. Zenei előadások, kiállítások, szabadidőprogramok csalogatták a zsidó kultúra iránt érdeklődőket. Az eseménysorozatnak a Muzsikás együttes jóvoltából számos erdélyi és román vonatkozása is volt.
2013. szeptember 12., 23:002013. szeptember 12., 23:00
Az Erdélyi Naplónak adott rövid interjújában Yoel Razbozov, az Izraeli Parlament Diaszpóra Bizottságának elnöke elmondta: „A fesztiválnak meghatározó szerepe lehet az identitás megőrzésében, ugyanakkor fontos bemutatkozási lehetőséget is nyújt a nem zsidó közösség előtt. Magam is számos előadást tekintek meg, de a produkciók mellett a nézők reakciója is érdekel.”
Minden bizonnyal – a nevéből ítélve orosz gyökerekkel rendelkező – Razbozov úr a nyitónapon pirosra tapsolta tenyerét, s a nézők reakciójával is elégedett volt. A Budapest Klezmer Band régi visszatérője a Fesztiválnak, s mindig némi meglepetéssel is szolgál. Idén a zenészek a munkácsi származású Jávori Ferenc szakavatott vezetésével a 20-as évek Odesszájába kalauzoltak el minket. „Fegya” most is – egyéni módon – odesszai zsidó viccekkel, fülbemászó dallamokkal szórakoztatta a közönséget. Felvonultatta a bankrablók, a perecárusok világát, azt amikor – a NEP-korszak kezdetén – még az orosz zsidók is bíztak a jövőben, csak később ismerhették fel a szovjet rendszer antiszemita valóságát. Hozzám a Haszene (Esküvő) keserédes dallamvilága állt közelebb, s noha a korábbi előadásokból sok zenei fordulat visszaköszönt, a hangulat mégis kárpótolta a hallgatót.
Az egyik est vendége Dunai Tamás színművész volt, aki – miután kötelezően elénekelte a Ha én gazdag lennék című slágert – bebizonyította, hogy a hangszerek sem állnak távol zenei világától. Némileg zavaró volt, hogy a fesztiválmegnyitó rendezvényen az angol nyelvű beszédeket nem fordították, s Fegya ékes oroszságából sem értettek sokat az egykori kötelező nyelvet már nem tanulók.
Odesszától egy évszázadot ugrottunk, de a klezmerre rímelt az Orosz Kulturális Központban megnyitott Zsidók Oroszországban: A hagyományok újjáéledése című fotókiállítás. A szervezők a Zsidó Nemzeti Alap 110. évfordulójára kiírt pályázat legszebb képeit viszik el a világ több nagy városába, a korunkat idéző nyolcvanképes válogatás igazi kuriózum, hiszen a 800 ezerre becsült közösség mindennapi életét, ünnepeit villantja fel.
A tárlat magas színvonalán felvillanyozódva egy másik fotókiállításra is elzarándokoltam. Vajda Tamás fotóművész a Courtyard Marriot Hotelben mutatkozott be, és a fesztivál programfüzetében ugyanannyit írtak róla, mint az orosz programról. A sorok száma azonban csalóka volt, a jól eldugott falakon tán csak tíz (egyébként színvonalas) alkotás árválkodott mindenfajta ismertető kiírás nélkül. Mikor morogva távoztam, a portás felhívta figyelmemet, hogy az izraeli szépségkirálynőről készített képet még megtekinthetem az étteremben. A hölgy tényleg szép volt, de a helyiségben a látványkonyha ekkor már jobban érdekelt.
Ha már konyha, akkor tényleg legyen látványos; a budapesti Nagycsarnok adott otthont az izraeli piacnak. A színek és ízek kavalkádja lenyűgöző volt. A betérők megtanulhatták az izraeli lecsó mesterfogásait, megismerhették az olívaolajnak az egészségre gyakorolt pozitív hatását, s megkóstolhatták a hatalmas tálon közkinccsé tett humuszt. Sokan kacérkodtak Raj Ráchel tortatervező flódnijával, vagy figyelték szájtátva a design torta készítés rejtelmeit.
Számomra a hét legszebb estje a Muzsikás együtteshez kötődik. A negyvenéves zenekar az Utak és Gyökerek címet és a Magyar zsidó népzene - Bartók és a népzene alcímet adta a produkciónak. Az előadás az autentikus zenei élmény mellett eleganciájával marad meg emlékezetünkben. Békási, kalotaszegi, mezőségi dallamok váltották egymást, s megszólaltatták az utolsó cigány „igricektől” gyűjtött máramarosi zsidó zenei gyöngyszemeket is. A programban két vendég is szerepelt: Herczku Ágnes és Alexander Bălănescu. Az énekesnővel sokat dolgoztunk együtt a Fölszállott a páva verseny sikeréért, és személyében az egyik legfelkészültebb műsorvezetőre leltünk. Az esten visszatért a népzenéhez: A nagy hegyi tolvaj és a Szól a kakas már című dalok előadása sokáig emlékezetes marad. Alexander Bălănescuval először 2005-ben Miskolcon találkoztam. Ödön von Horváth Szép kilátások című darabjához írt kísérőzenét, s a bemutató után készíthettem vele interjút. A beszélgetésben többször visszatért Bartók szeretetére, s ez alkalommal is a nagy magyar zeneszerző kötötte össze őt a Muzsikással.
A Fesztivál vége is tartogatott meglepetést, Rossini Mózes Egyiptomban című operáját Pál Tamás vezényletével a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Viktor Kórus előadásában hallhattuk. A nagy olasz zeneszerző művét egykor a Lamberto Gardelli vezetésével előadott lemezkiadvány népszerűsítette, majd sokáig feledésbe merült. Most az 1818-ban írt nápolyi változat ősbemutatóján vehettünk részt, ahol néha a szereplők is ismerkedtek a művel. A sokat megtapasztalt karnagynak nem volt könnyű dolga, az énekkar például a karzaton foglalt helyet, vele a kontaktust a karvezető tartotta, s az énekesek mellett a zenészek is beletemetkeztek a kottába. A koncertszerű előadáson a recitativókat megkurtították, így a három felvonás belefért két órába. Rossini zenéje most is varázslatos volt, ő az a szerző, aki a legvérfagyasztóbb témát is táncritmusban tudta előadni. Kuriózum, hogy a két főszerepet basszushangra írta, így a darab sikere javarészt e két alakításon múlik. Rácz István és Bretz Gábor tökéletesen személyesítette meg a két bibliai figurát. Az Izraelből érkezett művészt, Ira Bertmant (a Fáraó felesége) is szívébe zárta a közönség.
A Zsidó Nyári Fesztivál immár a főváros kulturális programsorozatainak szerves részévé vált. Európában párját ritkító seregszemle, amelyre a turisták is szívesen érkeznek. Nagy múltú, de lélekszámban fogyó kisebbségnek nyújt bemutatkozási lehetőséget: helyszínekben, a hagyományok éltetésében, művekben. A programokban gazdag hétre jól illettek Heisler Andrásnak, a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének a Fesztivál nyitóbeszédében elhangzott szavai: „sok színben harsogó virágcsokor.”
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
szóljon hozzá!