Prospero sorozat: sikertörténet az apadó könyvek világában

Shakespeare Viharának kiválóan megrajzolt alakja adományozta nevét a Polis, majd a Korunk-Komp-Press égisze alatt megjelenő sorozatnak, a Prosperónak, amely – Demény Péterek a sorozat főszerkesztőjének vezetésével – az erdélyi magyar irodalomban úttörő szerepet vállalt fel: kiemelkedő színészeinkkel készült életútinterjú-sorozatot bocsátott útjára immár tíz esztendeje. A munka gyümölcse pedig 19 kötet, melyek maradandó emléket állítanak az erdélyi színművészet jeles alakjainak. Elsősorban olyanoknak, akiket a mai fiatalabb korosztály – akár néző, akár ifjabb színművész – a színpadon már nem láthatott, de hírük esetleg eljutott már hozzájuk is.

A Prospero tíz éves születésnapját méltó módon ünnepelték meg szerzők, interjúalanyok, olvasók, színházi szakemberek a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban. Tíz év hosszú idő egy könyvsorozat megjelenésében – ahogyan azt Demény Péter, az est házigazdája is hangsúlyozta –, főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy manapság egyre kevesebben vesznek könyvet a kezükbe. A sorozat főszerkesztője felhívta az érdeklődők figyelmét arra, hogy volt idő, amikor tizenkilenc kötetet egy év alatt dobtak piacra a kiadók, nem pedig egy évtized alatt, ahogyan ez a Prospero sorozat esetében történt. Mégis – talán az interjúalanyok hivatásának is köszönhetően – a színészportréknak hatalmas sikerük van azolvasók körében, hiszen ki ne szeretne többet megtudni kedvencei életéről, szakmájáról. A legörvendetesebb, hogy a sorozatnak van folytonossága, következetes munkával állnak össze egésszé a részek, a tíz év alatt soha nem fordult elő, hogy akár ideiglenesen is megszakadjon a megjelenés.

Noha nem pletykaszinten zajlanak a beszélgetések, olyan történetekkel is megismerkedhetünk, amiről nagy valószínűséggel eddig nem volt tudomásunk. Hiszen túl a rivaldán is van élet – egy olyan, amelyet a színház hétköznapi rajongójának nincs honnan ismernie. De a művészi életút úgy válik teljessé, ha a mozgatórúgókat, az okokat és az okozatokat, a magánélet apróbb vagy fontosabb mozzanatait is megismeri az olvasó.

A sorozat egyik erőssége, hogy a beszélgetések más és más riporter nevéhez kötődnek, így egy percig sem állt fenn a veszélye annak, hogy esetleg a kérdező ismétlődésekbe bocsátkozzon. Természetesen a kötetek szerkesztőinek volt egy alapelvük arról, minek is kell szerepelnie egy-egy interjúban, ám a kérdezés teljes egészében a szerzők tudására, empátiájára volt bízva.

„Ebben a sorozatban életem egy része is benne van” – mondta az ünnepségen Demény Péter író. Ami nem meglepő, hiszen ő maga is színésznek készült („szerencse, hogy nem vettek fel a színművészeti egyetemre, végül is nem lett volna nekem való”), és nemrégiben mutatták be első színdarabját, a Bolerót a kolozsvári magyar színházban. A sorozat elindításánál Dávid Gyula és Kántor Lajos irodalomtörténészek bábáskodtak, Demény Péter főszerkesztői munkáját később Balázs Imre József, a Korunk volt főszerkesztője segítette.

A riporterek kitartását dicséri, hogy olykor évekig visszajártak interjúalanyaikhoz, míg összeállt egy kötetre való beszélgetés. Annál is inkább figyelemreméltó az elvégzett munka, hogy a könyvekből sem a szerzők, sem a művészek nem gazdagodtak meg, mi több, olykor ők maguk támogatták a megjelenést.

A szervezők két új kiadvány bemutatójával is összekapcsolták a Prospero sorozat tizedik évfordulójának megünneplését: Molnár Judit, Miske László és Szucher Ervin Mende Gaby című kötetét ismerhették meg a résztvevők, a színészekkel és előadásaikkal kapcsolatos emlékeiket Kántor Lajos irodalomtörténész, Kincses Elemér rendező és Kötő József színháztörténész osztották meg a hallgatósággal. A 86. életévét taposó Mende Gaby színművésznő A haláltánc-ballada című François Villon–Faludy György-költeménnyel lepte meg az egybegyűlteket, Miske László színészi karrierjének emlékezetes pillanatait elevenítette fel. A szerkesztők tervei szerint a sorozat hamarosan a Sebők Klára művészetét bemutató kiadvánnyal bővül.