Múlt idők bársonyos hangjai Csíkszeredában

A kommunista diktatúra idején 1980-ban útjára indított régizene-fesztivál igen hamar kultikus rendezvénnyé nőtte ki magát. Akkoriban ezrek igazították éves programjukat a Barozda, illetve a Kájoni együttes kezdeményezésére életre hívott, június első hetében rendezett fesztiválhoz. A seregszemle sikerét az is bizonyítja, hogy 1986-ban a hatalom betiltotta, és csak a rendszerváltás után indulhatott újra a helyi és megyei önkormányzat közösszervezésében. Csíkszereda amúgy nem véletlenül vállalta fel a „régizenélés” támogatását, a csíksomlyói szerzetesrendben ugyanis a 17. században élt és tevékenykedett a meghatározó kultúrateremtő személyiség, Joannes Kájoni.

„A mindenkori szervezők a középkor, a reneszánsz és a barokk kor zenei alkotásaiként értelmezik a régizenét, amelyeket korabeli hangszereken vagy azok korhű másolatain, korabeli stílusban adnak elő – fogalmazott Filip Ignác, a fesztivál művészeti igazgatója. – Miután világunkból egyre inkább eltűnnek a csendesség, nyugodtság pillanatai, sok zenész kezdett régi típusú hangszereken játszani, visszacsalni az elmúlt idők bársonyos, lágy hangjait, dallamait. Ezért aztán csak a pénzügyi lehetőségeink szabnak határt a válogatásban.”

A pénz, no meg az idei fesztivál esetében a szervezés körüli bizonytalankodások is hozzájárultak ahhoz, hogy februárban még az sem volt biztos, egyáltalán lesz-e régizene-ünnep – márpedig az európai első és második vonal olyankor már rég teleírta a határidőnaplóját. Ehhez képest egészen csinos kis mezőnyt sikerült összeverbuválni, amely csak a nagy befogadóképességű helyszíneket – elsősorban a templomokat – nem tudta zsúfolásig megtölteni. „A legtöbb helyen nekem sem jutott ülőhely, bár ebben nyilván én vagyok a hibás, mivel rendszerint késve érkeztem – mondta a művészeti igazgató. – Összességében, azt hiszem, sikeres rendezvényen vagyunk túl, és külön öröm, hogy az idei újításaink, a külső szabadtéri koncertek és a csendes, késő esti előadások is nagy népszerűségnek örvendtek. Nagy élmény volt, ahogyan például a csíksomlyói kegytemplomból mise után kisereglők fogadták a templom előtti utcazenészeinket.”

A fesztivál egyik csúcspontját jelezte a barokk nap. A református templomban a kolozsvári Transylvania Barokk Együttes különlegességeket is bemutató, ugyanakkor értékes „túravezetéssel” is szolgáló előadása aratott vastapsot, a Szent Ágoston templomban pedig az immár hagyományosan összeálló Barokk Fesztiválegyüttes koncertezett. A németországi Ulrike Titze által vezényelt, ma már túlnyomó részében hazai, sőt, csíkszeredai zenészekből álló alkalmi együttes produkcióját tovább dimenzionálta az első ízben összeálló fesztiválkórus is, emlékezetes zenei élménnyel ajándékozva meg a hallgatóságot. Teljesítőképessége határához közelített a hatodik alkalommal rendezett Régizenei Nyári Egyetem, az 52 jelentkező kilenc műfajban, és annál is több hangszeren juthatott avatott képzéshez.

A reneszánsz zene is jelentős teret kapott. Délelőtt zenehallgatás mellett bábelőadás is járt a gyerekeknek, de korabeli játékokat vagy fejfedőket is lehetett készíteni, délután pedig a reneszánsz zene kedvelői töltötték meg a helyszínt. A fesztivál záró napján lépett fel az idei fesztivál legmagasabbra taksált együttese, a világhírű angol The Early Folk Band, amelynek előadásából azt is megtudhattuk, hogy Robin Hood legendájának alapjául 13. századi angol zenés balladák szolgáltak.

„A Csíkszeredában fellépett zenekaroknak küldünk majd egy levelet, amelyben felkérjük, hogy értékeljék a fesztivált, az észrevételeiket pedig igyekszünk megfontolni és beépíteni a következő rendezvényeinkbe” – jelezte Filip Ignác, akit – és ez önmagában is sok jót ígér – máris felkértek a következő fesztivál művészeti vezetésére.