
Fotó: Boda L. Gergely
Miért érdekesek a régi, száz évvel ezelőtti képeslapok? És miért érdekesek és hasznosak azokat könyv formájában megjelentetni és az olvasó asztalára letenni? Mert egy olyan korról vallanak, amelyek ma már a történelemhez tartoznak, és jó érzés albumként bármikor kézbe venni, átlapozni őket.
2016. március 05., 20:062016. március 05., 20:06
Hol volt az egykori Makariás-ház vagy a meggyesfalvi szesz- és táglagyár? Az emlékezet kopik, a generációk nem adják át egymásnak pontosan az információt, a világhálóra feltöltött képeslapokat pedig – azon túl, hogy sok esetben téves magyarázatok kísérik – utólag lehetetlen előkeresni a rendszertelen adathalmazból. Csepreghy András és fia, Csepreghy Henrik több mint harminc éve gyűjti megszállottan a régi képeslapokat, amelyekből a legtöbb Marosvásárhelyt ábrázolja. Korabeli lapjaikból már a harmadik kötet látott napvilágot a Mentor Könyvek kiadásában, Volt egyszer egy város – Képeslapok igézetében címmel.
A történész szemszögéből
Néha egy korabeli felvétel, egy megsárgult, barnára sötétedett fotográfia többet mondhat el, mint egy felületes tanulmány, pontatlan város- vagy helytörténet – mutatott rá a régi képeslapok jelentőségére Spielmann-Sebestyén Mihály a napokban tartott könyvbemutatón, a Bernády Házban. A történész szerint egy korabeli felvétel még akkor is kordokumentum, ha csak a pillanatot ragadta ki az idő végtelenjéből, hisz állapotokat rögzít, helyzeteket köt röghöz, pillanathoz, történeti időhöz. Hogy mi mindenről tanúskodik egy régi képeslap? Például a bámészkodó utcagyerekek öltözékéről, az utcán megörökített járművekről – szekerekről, autókról, buszokról, bérkocsikról, taxikról, taligákról, targoncákról – polgárokról és polgárasszonyokról, akik mögé egész élettörténetet lehet feltételezni. Tanárok, hivatalnokok szerepelnek e lapokon, kereskedők az üzlet ajtajában, segédek, ahogy cipekednek vagy éppen valamely ünnepet ülik, de cselédek vagy nagyságos asszonyok is láthatók egyik-másik lapon. A szakáll- és bajuszdivatok vagy az éppen aktuális rendőr-, katona- vagy tisztiszolga egyenruhák mind sokat elmondanak a régi időkről. A helytörténész számára ma már nélkülözhetetlen munkaeszköz egy ilyen album, ugyanis az információkat helyhez, képhez, utcához, ingatlanhoz köti. „A Csepreghy-könyvek nagy többlete, hogy a szerzők utánajártak a képeken ábrázolt adatoknak, megfordították a lapokat, elolvasták a címzést, megfejtették a régi emberek odavetett sorait, sorsok bontakoztak ki előttük, a kép mögötti történelmet is igyekeztek elérhetővé tenni” – emelte ki a gyűjtők szakértelmét a méltató.
A gyűjtés szenvedélye
Csepreghy András és fia, Henrik 31 év alatt 2200 darabos, a régi Marosvásárhelyt ábrázoló képeslapgyűjteményt hozott létre. „Egy nagy kaland volt ez” – vallotta az apa, a nyugalmazott pedagógus, aki egykor apjától „fertőződött meg” a bélyeggyűjtés szenvedélyével, amit aztán sikerült fiának, Henriknek is átörökítenie, majd a képeslapgyűjtéssel. A képes levelezőlapokat 1962-ben kezdte el gyűjteni külföldi útjai során, illetve levelezéssel. Az európai építészet gyöngyszemeiről, a történelmi városokról készült felvételekből is szép gyűjtemény jött létre. Ahogy elmondta, a gyűjtemény kialakításához sok mindenre szükség volt, de elsősorban a család segítségére, támogatására, no meg kitartásra, fáradozásra, és nem utolsósorban anyagi áldozatvállalásra is. „Egyszerre mindig hat–nyolc partnerrel leveleztem és csereberéltem, küldtünk és kaptunk olyan példányokat, amelyek gyűjteményünket gazdagították” – magyarázta Csepreghy András, aki fáradtságot nem kímélve több száz kilométert is utazott, ha egy-egy régiségvásáron képeslapokra „vadászhatott”. Antikváriumokban, ócskapiacokon, kirakodóvásárokban kutatott rendszeresen, alkudott, cserélt, levelezőpartnerei igényeire is tekintettel volt, ahogy azok is őrá. Az 1980-as években a Szakszervezetek Házában tartották vasárnap délelőttönként a gyűjtők találkozóit, ahol bélyeget, papírpénzt, pénzérmét és képeslapot lehetett venni, eladni vagy cserélni – idézte fel azt a korszakot, amikor rácsodálkozott egy régi marosvásárhelyi képeslapra, amely egy főtéri részletet ábrázolt.
A múlt, amit a képeslapok őriznek
Marosvásárhelyen 1902-től kezdődött az utcakövezés, aszfaltozás, Bernádyhoz köthetők a nagy utcarendezések, átépítések, városrendészeti elgondolások és azok megvalósításai. Ez a folyamat is végigkövethető a korabeli levelezőlapokon. Van olyan kép, ahol az úttest még csak kaviccsal felszórt, marosi kövekkel kikövezett, a fák még hiányoznak a városképből. Van egy kép a Református Kollégium előtti térről – hosszú ideig fapiac volt a neve –, ahol az iskola előtt gúlába rakva állnak a méretes csövek, amelyek az akkor kezdődő és 1911-ig tartó csatornázást jelzik. Egy másikon közkút áll a Királyi Tábla épülete előtt, a Werbőczy utca sarkán: nem csupán ivóvizet adott, hanem a tűzoltás szolgálatában is állt. A 188 régi képeslapot bemutató kötetben olyan ritkaságok is láthatók, mint az 1921-ben épült és 90 évig álló Bodor-híd a Maroson, a Korzó kávéház belső terme, a Katonai A reáliskola növendékeinek szemléje, teniszpálya az Erzsébet-ligetben, a cukorgyár épülete, valamint annak töltőháza és elektromos szekerei a munkásokkal. Láthatjuk, hogy milyen volt egykor a Royal kávéház vagy az ott zenélő Bámbó Albi zenekara, a Baross Gábor utca, a lelencház, a Városháza és a Nyugdíjpalota még a Kultúrpalota nélkül, a tímárok cserzőmalma a Maroson, a Bürger-sörgyár, a tornakert, a gőzfürdő. Képeslap jóvoltából maradt fenn az 1912-es nagyárvíz látványa, ahogy Blériot francia pilótáról is készítettek lapot a marosvásárhelyi repülőtéren, de megelevenedik a közvágóhíd, aNyerges-palota, az Osztrák–Magyar Bankfiók palotája, akorcsolyapavilon a Ligetben, a Mestitz-féle bútorgyár, Kántor János fényképészete, dr. Szilágyi Sándor kamarazenekara a Kultúrpalotában is.
A francia Nemzetgyűlés első olvasatban elfogadta a Korzika autonómiájáról szóló alkotmánymódosítást, amely élénk politikai vitát váltott ki Franciaországban és az Európai Parlamentben is.
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
szóljon hozzá!