Madarak

Nehogy megijedjen a tisztelt olvasó, nem változott semmi a rovat háza táján, nem Alfred Hitchcock filmje ihlette a címválasztást. Hanem egy kolozsvári dzsesszzenekar neve: Jazzybirds. Szabad fordításban Dzsessz(ke)madarak. „Röpdösnek” erre-arra, manapság már egyre többfelé, fesztiválról fesztiválra, rendezvényekre, rádió-és televízióstúdiókba. Közben pedig „énekelnek”, bocsánat muzsikálnak. Nagyon jól.

Az első szárnypróbálgatások alig két évvel ezelőtt kezdődtek. Csergő Domokos (ütőshangszerek) és Antal Attila (nagybőgő) úgy emlékszik, hogy a szegedi halászlé kanalazgatása és finom borok mértékletes kóstolgatása közben a Tisza-parti város egyik csárdájában beszéltek arról, hogy kellene egy dzsesszzenekar. Dobos és bőgős adott volt, nemsokára következett egy billentyűs is, Szép András személyében, és egy pillanat, ami katalizátorként hatott a banda irányválasztásában: néhány olyan előadás, amelyen elsősorban Mark Boling dzsesszgitáros, zeneszerző klasszikusnak számító darabjait adták elő. Ezt követően, 2011-2012-ben kapcsolódott be a munkába Réman Zoltán szaxofonos (alapképzését tekintve klarinétos), egyelőre csak meghívottként, utólag állandó „bandatagként.” A kvintett ötödik tagja az énekes Covacinschi Yolanda. A történethez feltétlenül hozzátartozik, hogy mindannyian klasszikus zenei képzésben részesültek, négyen közülük – Szép András kivételével, aki „csak” külső, de állandó munkatárs – a Kolozsvári Magyar Opera alkalmazottai.

Tanúsíthatom: kellemes élmény a Jazzybird együttes tagjaival beszélgetni. Közvetlenek, nyíltak, humorosak, sallangmentesek, amilyen a muzsikájuk is. Kidolgozott, igényes, fogyasztható-emészthető, sok esetben humorosan meglepő. Egy dzsessz-sztenderdből kiindulva keverik a témákat, klasszikus-zenei, popzenei motívumokat szőnek a nótába – kétségtelen: nagy zenei repertoár és tudásanyag birtokosai –, kérdeznek-felelnek egymásnak. Amolyan dzsesszesen (főleg a szopránszaxofon és az énekes ilyetén való megnyilvánulásai rendkívüliek!), improvizálnak annak rendje és módja szerint. Szóval valóban nagyon jó smooth jazzt játszanak színpadon, bárban vagy stúdióban. Fejlődésüket az is jelzi, hogy fesztiválplakátokon már a középmezőnyben, közepes nagyságú betűkkel jelenítik meg őket. Legutóbb éppen itt Kolozsváron, a Dzsessz a parkban című rendezvényen léptek fel. Aki ott nem láthatta-hallhatta őket, megteheti június 29-én Marosvásárhelyen a Sajtóklubban, és minden bizonnyal sok más helyszínen is a jövőben, mert szárnyalásuk töretlennek tűnik. Sok sikert, énekes-muzsikus madarak!