Krecsányi Ignáctól az Eurorégió központjáig

Temesvár a régi. Galambok lepik el a színház előtti teret, a szecessziós városközpont épületeinek vakolata lassan, de biztosan kopik, a fél évszázados villamosok szinte üresen keringenek, sínjeik átölelik a várost. Ugyanaz a – hat nyelvet folyékonyan beszélő – Traian úr, a teátrum büfése várja a vendégeket, aki immár harminc esztendeje szolgálja ki a művészeket, a közönséget, az arra tévedőket.  
A temesvári színház férfikorának derekára érkezett, ám a hatvan év, amit az idén ünnepeltek, tulajdonképpen jóval több…
1872–1874 között méltó hajlékot emeltek Tháliának Temesvárott, a Ferenc József Színházat, amelyet a Fellner és Helmer osztrák műépítészek tervei alapján építettek. Az avató díszelőadásra 1875. szeptember 22-én került sor, amelyre a budapesti Nemzeti Színház művészeit hívták meg, a magyarságtudatot erősítő Prológusnak pedig a temesvári pap ’tanár ’drámaíró, Csiky Gergely volt a szerzője. A Prológus egyik mondata: „Atemplom áll, az ige szárnyra kel” – ma a színház előcsarnokában olvasható egy emléktáblán. 1888-ban Temesvárra érkezik a kor kiváló színházszervezője, Krecsányi Ignác, és állandó társulatot hoz létre a Béga-parti városban. Meghívására Jászai Mari is fellépett Temesváron, és olyan későbbi nagyságok kezdték nála a pályát, mint Janovics Jenő, Fekete Mihály, Latabár Árpád vagy Medgyaszay Vilma. A II. világháború kitörésével gyakorlatilag megszűnt a színjátszás, majd az 1940-es évek végén Magyar Népszínház alakult Kulcsár Juliska opera-énekesnő vezetésével. Ennek egyes tagjaiból és munkásszínjátszókból jött létre 1953-ban a román nyelvű Temesvári Állami Színház magyar tagozata.

Megszületik a fesztivál

Sinka Károly igazgató vezetésével aranykorát élte a temesvári társulat. A Taub János rendezte, 1969-es Harold Pinter-abszurd, A gondnok korszakalkotó előadásnak számít Temesváron. Felejthetetlen marad, és a színháztörténetbe is beírta nevét a Fábián Ferenc–Sinka Károly–Szabó Lajos színész-triumvirátus, ekkor és itt teljesedett ki rendezői tehetsége Cseresnyés Gyulának.
Az 1989-es fordulat után a színháznak kétségbeejtően alacsony létszámú társulattal, rendező nélkül és csekély anyagi eszközzel kellett a megújulás útjára lépnie. Kezdetben egy Sinka Károlyból, Dukász Péterből, Koczka Györgyből és Makra Lajosból álló direktórium vette át a vezetést, nevét Temesvári Csiky Gergely Állami Színházra változtatta az intézmény. Miután kissé lecsitult a forradalmi hév, 1993-ig Makra Lajos színművész, illetve néhány hónapig, megbízott igazgatóként Szekernyés János vezette a temesvári színházat. 1993-ban versenyvizsgát írtak ki az igazgatói székre, ezt az akkor még pályakezdő színész, Demeter András nyerte meg. Igazgatása alatt több fiatal és tehetséges művész került a társulathoz, létrehozták a stúdió-színpadot, a rendezőhiányt magyarországi és hazai rendezők meghívásával, hosszabb-rövidebb ideig tartó szerződtetésével oldotta meg a színházvezetés.
A kétezres évek derekán rövid időre Szász Enikő színművésznő vette át a színház vezetését, neki köszönhető a ma TESZT néven ismert eurorégiós színházi találkozó útjára indítása.
Újabb igazgatóváltásra 2007-ben került sor, amikor a Jászai Mari- és Kovács György-díjas Balázs Attila színművész lett az igazgató. ő a 60 éves színház kereken tizedik direktora.

Előadások kavalkádja

Az idei Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó egybeesett a teátrum fennállásának 60. évfordulójának megünneplésével. Ezért az elmúlt évekhez képest talán még több vendéget fogadott a színház, az események az intézmény falain kívül is zajlottak. Mindjárt az első előadás meglepetéseket tartogatott a közönség számára: a temesvári társulat Hajdu Szabolcs magyarországi szerző és rendező saját életéből merített, improvizatív darabját, a Békeidő címűt mutatta be. Érdekessége az előadásnak, hogy a szöveg és a cselekmény egy része előadásról előadásra változik annak függvényében, hogy éppen hol és milyen körülmények között mutatják be a darabot.
Temesvár a jó értelemben vett multikulturalitásáról is híres: a fesztiválon részt vett a magyar színház testvérintézménye, a Mihai Eminescu Német Színház is. Calderón Az élet álom című drámáját vitték színre, egy zseniális bukaresti színész, Marian Râlea főszereplésével. Döbbenetes alakításokat láthattunk Mihai Mãnuțiu rendező vezetésével, egy olyan témáról – a hatalom által elkövetett szörnyűségekről –, amely mindig is aktuális marad szerte a világban.  
A szerbiai társulatok – legyen az a Szabadkai Népszínház, az Újvidéki Színház vagy a Zentai Magyar Kamaraszínház – aktuálpolitikai és társadalomkritikai előadásokkal érkeztek Temesvárra. Különösen az utóbbiak által bemutatott, Carol Fréchette Simon hét napja című darabja – amely a munkanélkülivé vált ember drámai helyzetét boncolgatja – és Mezei Zoltán kiváló alakítása érintette meg a közönséget.
Ahogyan az elmúlt években, az idén is a közönség által leginkább várt előadás az volt, amelyben fellépett a kiváló és egyedi Mucsi Zoltán–Scherer Péter-páros. Ahogyan Mucsi „Kapa” Zoltán megjegyezte, éppen a 78-ik alkoholistát alakította (persze a számot nem kell komolyan venni), és tény, hogy a hálás közönség ezúttal is dőlt el a nevetéstől. Parti Nagy Lajos Bivaly-szuflé című komédiája négy kisstílű bűnözőről hihetetlen jókedvre derítette a fesztivál résztvevőit, ahogyan ezt tette Schererék beszélgetése is a közönséggel az előadás után.  

Sirály nyolc órában

„Sándor, miért énekeled a Himnuszt hiphop stílusban? Azért Lajoskám, mert ilyen depressziós zene nincs még egy. Szólni kéne a Ferinek, írja át.” Nagyjából így hangzott egy párbeszéd Petőfi és Kossuth között Pintér Béla Kaisers TV, Ungarn című történelmi paródiájában. A történet nem mindennapi: Amália, Baraznay Ignác 1848-as (képzelt) mártír lánya visszakerül a forradalom idejébe, és a császári televíziónál kap állást. Az innen induló bonyodalmakat szinte lehetetlen összefoglalni, de a téma maga borítékolta a sikert, nem beszélve a nagyszerű színészi alakításokról.
Láthattunk a TESZT-en egy
nyolcórás (!) Sirály-előadást a Szerb Nemzeti Színház előadásában, és bár az időtartam meglehetősen ijesztő, a kritikusok szerint a fesztivál egyik legjobb előadása volt. Megismerhettünk egy nagyszerű szegedi színésznőt Fekete Gizi személyében, aki egy múltba révedő szobalánynak adott életet Hermann Broch darabjában. Az Aradi Kamaraszínházat Aradi Tibor és Borsos Pál képviselte egy kortárs orosz szerző, Jevgenyi Grisovec megrázó történetével. A fesztivált Pintér Béla–Darvas Benedek Parasztoperája zárta, a temesvári társulat bemutatásában.
Az előadások ugyan véget értek, de a TESZT záróakkordjaként még sor került egy gálaműsorra, melynek keretében örökös tagsággal tüntették ki Koczka György dramaturgot, a színház egykori irodalmi titkárát, valamint Higyed Imre és Varga Vilmos színművészt. Meghitt és bensőséges hangulata volt az ünnepségnek, a meghívottak között helyet foglaltak a társulat egykori színészei is, akik nosztalgiával gondoltak vissza a temesvári színháznál eltöltött időkre.  
Hogy hány éves a TESZT? „Hét évvel ezelőtt hívott meg három színházat a régióból Szász Enikő akkori igazgató, hat évvel ezelőtt rendeztük az első eurorégiós találkozót, és öt éve TESZT a fesztivál neve” – próbálja kibogozni Balázs Attila, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója. De talán nem is fontosak az évszámok, ameddig a meghívott színészek és más „csodabogarak” jól érzik magukat a fesztiválon, és együtt tolják tovább Thália szekerét.