
Fotó: Báint Zsigmond
Erdélyben új könyvkiadót alapítani, fenntartani, rentábilissá tenni nem könnyű feladat, főként, ha magánvállalkozásként próbálnak működni – mondja Gálfalvy Ágnes, a marosvásárhelyi Lector Kiadó szerkesztője. A nemsokára hároméves születésnapját ünneplő kiadó szépirodalmi és tudományos jellegű munkák megjelentetésére egyaránt vállalkozik.
2015. november 24., 19:332015. november 24., 19:33
– Több tucat kiadó vesz részt az idei marosvásárhelyi könyvfesztiválon, köztük talán az egyik legfiatalabb, a Lector Kiadó. Mit kell tudni a kiadóról?
– 2013-ban indultunk, magánvállalkozásként. Ha megnézzük az erdélyi kiadók intézményi hátterét, ez nem túl gyakori eset. Hiszen az erdélyi kiadók többsége vagy valamely intézménynek a kiadójaként vagy alapítványi háttérrel működik. Szőcs Katalin kolléganőmmel indítottuk, elsősorban azért, mert megszűnt az a keret, amelyben addig könyveket szerkesztettünk, s ezt próbáltuk pótolni. Másrészt úgy éreztük, szükség van Vásárhelyen egy ilyen típusú kiadóra.
– Milyen könyvek kiadására szakosodott a kiadó?
– Szépirodalmi és tudományos könyvek kiadását terveztük. A szépirodalmi a magától értetődőbb, hiszen egy tudományos kiadó kialakítása és működtetése mindig bonyolultabb művelet. A tudományos műhely kialakítása nehezebb feladat, de szükség van rá, mert a tudósoknak eleve szűkösebbek a közlési lehetőségeik: a szakperiodikák száma csekély, sokszor a könyvkiadók nyújtanak ehhez keretet. Mi úgy láttuk, szükség van olyan könyvkiadóra, amely tudományos művek kiadását is vállalja. Persze, nehéz a kutatók bizalmát megnyerni. Berekméri Árpád- Róbert hadtörténeti munkája az első ilyen jellegű kötetünk, amelyet az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel közösen adtunk ki, s remélem, ennek a vállalkozásnak lesz folytatása is. Azt, hogy csak egy-egy kiadvány erejéig fogunk ilyen kiadványokkal foglalkozni vagy tudományos szerkesztőség is kiépül majd, eldönti a jövő. De a változatosságra mindig szükség van. Egyelőre az arculatépítés folyik, már jól látszik az arculata is a kiadónak – kevés könyvet adunk ki, de igyekszünk odafigyelni a szerzőre, a szövegre és a terjesztésre egyaránt.
– Mennyire lehet rentábilis egy magánvállalkozásként induló kiadó?
– Azok a kiadók, amelyek magánvállalkozásként működnek, többnyire a 90-es évek elején indultak. Könnyebb dolguk volt, mint most ma, nekünk. S igen fontos tényező, hogy ezek legtöbbjének saját nyomdája is volt, amely jelentősen megkönnyíti a könyvkiadást. Nekünk két év után feltehetően a harmadik születésnapunkra sikerül nullszaldóssá válni.
– Mi kell ahhoz, hogy nullszaldós legyen egy erdélyi könyvkiadó?
– Ami a két év távlatából egyértelműnek látszik: könnyűnaszádként kell az egészet megtervezni, minél kevesebb alkalmazottal. Gyurgyák János ezt francia alapú könyvkiadásnak nevezi, ahol egy főszerkesztő és egy titkárnő irányít mindent, a szerkesztők dolga menedzselni a könyv sorsát a nyomdáig. Ők tartják a kapcsolatot a szerzővel, a tördelővel, a nyomdával. Mi ugyan nem épp ennek mentén dolgozunk, de egészen az utóbbi időkig külső szerkesztőkkel dolgoztunk – amiben az a jó, hogy meg tudjuk válogatni, kit milyen könyv szerkesztésére kérünk fel. A másik tényező a könyvterjesztés: egyenként kell minden könyvesbolttal tartani a kapcsolatot, a könyvterjesztőkkel is nagyon-nagy munka a kapcsolattartás. Másrészt azt is tudomásul kell vennünk, az emberek nem nagyon térnek be a könyvesboltokba. Mi ezért igyekszünk személyesen is jelen lenni könyvbemutatók formájában Budapesttől Marosszentgyörgyig, Székelyudvarhelytől Kolozsvárig mindenhol. Fontos a személyes jelenlét, s úgy tűnik, a kisebb közösségeknek igenis szükségük van arra, hogy időnként élő íróembert lássanak, hogy friss könyvekhez jussanak. Még akkor is, ha nem lehet kizárni a személyes tényezőket sem – Nagy Attila verseskönyvének marosszentgyörgyi bemutatója jó példa arra, mennyire meg lehet mozgatni egy közösséget akkor, ha személyesen is érintve érzi magát. Érdemes kimozdulni, mind a kiadó, mind a közönség számára nagy élmény – gyakorlatilag a hetvenes évek hagyományához nyúlunk vissza, az egykori író-olvasó találkozókhoz, s még él a közösség egy része, akik ezeken a könyvbemutatókon nevelkedtek.
– Milyen közönséget céloz meg a kiadó? Elsősorban erdélyi olvasókra számítanak, vagy igyekeznek jelen lenni a magyarországi könyvpiacon is?
– Szerzőinkkel igyekszünk természetesen jelen lenni nemcsak Erdély nagyobb városaiban, de kisebb településein is, könyvbemutatókat szervezni, a könyveinket eljuttatni a könyvesboltokba. De ha szükséges, megyünk Bukarestbe is. Budapest már egy másik világ, oda muszáj elmenni, a könyvvásáron, a könyvfesztiválon ott kell lenni, képviselni kell magunkat, könyvbemutatókat kell tartani, a szakkönyvüzletekbe, az Írók Boltjába és a nagyobb könyvterjesztők üzleteibe is el kell jutni a könyvekkel.
– Mennyire nehéz bejutni a magyarországi könyvpiacra?
– Ez elsősorban könyvterjesztői probléma. Meg kell találni a megfelelő könyvterjesztőt, jól kell vele tárgyalni. Két könyvterjesztőnk is van Magyarországon, mindkettő megbízható, s fontos, hogy minden nagyobb könyvesboltban ott legyünk megjelenés után rögtön a polcokon. Ez persze nagyon-nagy munkát is jelent, tárgyalni kell, megállapodást kötni, de nem lehetetlen vállalkozás.
– Mennyire fontos a reklám?
– Fontosak a recenziók, nem csak nyomtatott sajtóorgánumban. De ehhez is kellene egy külön szakember, aki kizárólag csak ezzel foglalkozik. Mivel a magyar irodalom elsősorban folyóirat-kultúra, a nagyközönség elsősorban folyóiratokon keresztül értesül egy-egy újabb könyv megszületéséről. S természetesen nem elég csak postázni a könyveket, kapcsolatokat kell építeni, el kell érni, hogy a könyvről belátható időn belül kritika, recenzió is szülessen.
Fontos mérföldkőhöz érkezett az apahidai református közösség templomépítése: a Krónika munkatársainak jelenlétében időkapszulát helyeztek el az épülő torony egyik szegletében.
Erdélyben még rétegjelenség a gombatermesztés, de egyre többen látnak benne lehetőséget. A székelyföldi Márton Zoltán gourmet-gombákat termeszt, hírportálunknak arról beszélt, hogyan működik a termesztés, mivel érdemes kezdeni, és meg lehet-e élni belőle.
Dr. Sárosi Arthur, a kolozsvári diakóniai munka egyik meghatározó alakja a rendszerváltás utáni években indult el azon az úton, amely mára Erdély-szerte ismert intézményhálózatot eredményezett.
Pontosan egy héttel azután, hogy megvonta a politikai támogatást a Bolojan-kormánytól, felrobbantva a tíz hónappal ezelőtt összeállt koalíciót, a román Szociáldemokrata Párt (PSD) folytatta politikai ámokfutását.
A még mindig jó egészségnek és szellemi frissességnek örvendő pedagógus olyan korszakok tanúja, amelyeket a mai nemzedék tagjai elbeszélésekből, vagy csak a történelemkönyvekből ismerhetnek.
A Kolozsvári Magyar Opera immár 5 éve lehetővé teszi erdélyi és partiumi települések lakói számára, hogy megismerkedhessenek a zenés színház varázsával.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Ha valaki jó ideje pizzaimádó és spagettizabáló család tagjaként tengeti a boldog gyermekkor rántotthús-illatától egyre távolabb sodródó életét, óhatatlanul eljön a pillanat, amikor belátja: nincs mese, el kell vinni a pereputtyot Olaszországba.
Szeles, de többnyire napos napok következnek a térségben: a hét közepén még hűvös marad az idő, a hétvégére azonban jelentős felmelegedés érkezik. Csapadék csak elszórtan fordulhat elő, ugyanakkor az északi szél több napon át erős marad.
Mindössze két hét telt el azóta, hogy az egyik nemzetközi hitelminősítő a politikai instabilitás kockázatára – és annak kedvezőtlen mellékhatásaira – figyelmeztetett Romániával kapcsán, és a politikum tett róla, hogy ez önbeteljesítő jóslattá váljék.
szóljon hozzá!