
2015. június 06., 14:562015. június 06., 14:56
Hadd tekintsek el ezúttal a témául szolgáló előadások bemutatójának pontos dátumától, maradjunk annyiban, hogy mindkettőre 2015 májusában Kolozsvárott került sor. Az első a sorban Kodály Zoltán Háry Jánosa volt a Kolozsvári Magyar Opera társulatának előadásában, néhány nap múlva pedig a Magyar Állami Népi Együttes Szarvasének (zeneszerző Kelemen László, művészeti vezető, koreográfus Mihályi Gábor) című produkciója. Érdekes összehasonlítási lehetőséget teremtett az élet, hiszen mindkét alkotás a népzene „tiszta” (Bartóknál eredetileg „hűvös”) forrásából kiindulva teremt értéket – persze, figyelembe véve az 1926 (Kodály művének születési esztendeje) és 2013 között eltelt 87 évet – érthető művészi különbözőségekkel.
Szabó Emese rendező és jelmeztervező Háry Jánosa – akárcsak az eredeti dalműben – szerethető, megmosolyogtató, gazdag érzelmi világgal rendelkező, a mindennapok szürkeségétől menekülő kisember figurája. Sándor Árpád dicséretére legyen mondva, színpadi mozgásában, színészi teljesítményében igen hitelesen jelenítette meg a rendező által elképzelt karaktert. Teljesítményében óhatatlanul felfedezni véltem székely mivoltának furfanggal telített habitusát. Sajnálatos azonban, hogy a kolozsvári – és nem csak! – közönség által jól ismert hangi adottságait a címszereplő ezúttal (legalábbis a bemutató előadáson) nem tudta hozni. Szólói fakónak, erőtlennek tűntek. Nem így Egyed Apollónia Örzséje, Háry János műbéli kedvese, akiért a főhős a bécsi Burgban megvalósítható karrierjéről is képes lemondani. Gyönyörű énekhang, tiszta, csillogóan fényes, magával ragadó. A rendezői felfogás életigenlése igen meggyőző, egyes jelenetek (kalandok Kodálynál) humorosan groteszk látványa szervesen illeszkedik a darab egészébe. Kimondottan élvezetesnek tartottam a Napóleonnal való győztes csatározás zárójelenetének Eugéne Delacroix híres festményére (A szabadság vezeti a népet) utaló élőképét, vagy a bécsi udvar piperkőc, képmutató forgatagát.
Kodály zenéjéről már mindent leírtak, nem marad más hátra, mint újra és újra felfedezni sajátos hangzásvilágát, óriási tehetségét, amellyel a magyar népdalból kiindulva, modern hangzásvilágot teremtve bámulatba ejti a hallgatóságot. Az opera zenekara ezúttal is kitett magáért annak ellenére, hogy vannak művészek, akik Kodály muzsikáját nehezebbnek tartják például egy Puccini-dalműnél. Szóval tetszetős, élvezhető előadás született, a következő évadban talán a másik szereposztást is megnézhetjük, meghallgathatjuk.
A már említett második előadás szintén a népzene, népdal jegyében született – hozzáadva a néptáncot is. Kelemen László és Mihályi Gábor alkotása (a műsorfüzetben a táncvers műfaji meghatározás szerepel) nem szokványos néptáncelőadás, még csak nem is egy többé-kevésbé összefüggő történetet elmesélő táncszínház. Maga Kelemen László zeneszerző figyelmeztetett rá, hogy ne keressek cselekményt a produkcióban. Már-már szubjektív vallomás az örök változásról, a megújulásról, az újrakezdésről, férfi és nő kapcsolatáról, mindez egy ősi, mitikus, sámánisztikus világba elhelyezve. Az előadásban nincsenek színpompás népviseletek, nincsenek hiteles néptáncrendek, de vannak népi tánclépésekkel operáló kontakttánc-elemek, a végletekig kidolgozott akrobatikus jelenetek, versek és balladák, búvópatakként eltűnő, majd visszatérő népzene futamok. Mindez egységesen alárendelve a végső célnak: a hiteles folklórból kiindulva korszerű táncnyelven elmondani a szerzőpáros és csapata gondolatait a halál, születés, szerelem, idő, hit, vágyakozás, férfi és nő viszonya örök érvényű problematikájáról. A szép mindebben az, hogy ki-ki magának vonja le a következtetést, a produkció nem megoldást, hanem kiindulópontot jelent mindehhez.
Végezetül egy személyesebb jellegű megjegyzés: ha lenne a magyar népzenei berkekben amolyan Paganini-díj, Pál István „Szalonna”, az Állami zenekarának a vezető prímása minden bizonnyal nagy eséllyel pályázna annak elnyerésére. Precíz, tiszta, virtuóz hegedűjáték, jó volt élőben meghallgatni. És jó volt egy ilyen előadást a jelenlegi Kolozsvári Román Opera és Színház termében megtekinteni, még akkor is, ha a nézőtér sorai igen foghíjasak voltak. Két jó előadás Kolozsváron gyér látogatottsággal. Hol van a közönség, hol van az ötvenezres kolozsvári magyarság, a tízezres kolozsvári egyetemi diákság, hol vannak kultúrembereink, politikusaink, művészetszomjazó és igénylő mindenkink? Csak augusztusban, a Kolozsvári Magyar Napokon?
Radikális lépésre szánta el magát Erdély egyik legvonzóbb pontja: Brassó a tömegturizmus helyett inkább a minőségre fókuszál, 2034-től a „Kárpátok fővárosaként” reklámozza magát. Íme a nagyszabású, multikulturalizmusra is építő stratégia.
A szerdai kellemes, napos időt csütörtöktől kiadós esőzés és jelentős lehűlés váltja fel Erdélyben. Pénteken mindössze 13 Celsius-fokig emelkedik a hőmérséklet, a hétvégére azonban javul az idő, és ismét előbújik a nap.
Akár húszmillió ukrán menekült is Európába indulhat, ha Ukrajna vereséget szenved – figyelmeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a múlt heti brüsszeli uniós csúcstalálkozón. A lehetséges menekülhullámról kérdeztük az Európai Bizottság szóvívőjét.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A tiltás mindenkire vonatkozott, a terheket az érintettek mégsem egyformán viselték: akinek pénze vagy kapcsolata volt, biztonságosabb utat talált, a falusi és munkásasszonyok viszont sokszor az életükkel fizettek.
Az Egyesült Államok élőben közvetítheti Nidal Hasan kivégzését, akit 2009-ben 13 ember meggyilkolásáért ítéltek halálra a texasi Fort Hood katonai bázison. A volt katonai pszichiátert december 3-án kivégzőosztaggal tervezik kivégezni.
Változékony felhőzet, időnként napsütés, helyenként záporok jellemzik Erdély időjárását a következő egy hétben. Jelentős lehűlés egyelőre nem várható: a változékony időjárásban a nappali csúcshőmérsékletek többnyire 14–16 Celsius-fok körül alakulnak.
A gyenge PISA-eredmények hátterében több tényező áll, de a tanárképzés átalakítása, a több iskolai gyakorlat és a személyiségfejlesztés megkerülhetetlen. Birta-Székely Noémivel, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Karának oktatójával beszélgettünk.
Immár két évtizede tevékenykedik a szatmárnémeti Aranykapu Kulturális Egyesület, amely a magyar népi hagyományok, kézműves mesterségek és az előző nemzedékek tudásának továbbadását tűzte ki célul.
A hét közepén még 23–24 Celsius-fokig emelkedhet a hőmérséklet Erdélyben, a hétvégére azonban véget ér az októberi meleg: eső, záporok és jelentős lehűlés érkezik.
szóljon hozzá!